Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

470 Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. vélt felfedezni a képviselő úr és azt mondotta, hogy építsem ki az elsőrendű utakat, csak maradjak a programúinál. Nincs itt ellentét. De ne méltóztassék figyelmen ikívül .hagyni azt, hogy végeredményben még ma is százával vannak községek, amelyek terményeikkel sehova sem tudnak eljutni. (Felkiáltások jobbfelöl és a középen: Ügy van! Ügy van! Ezrével!) En he szoktam járni az országot és látom a helyzetet, ott, ahol összekötő utat kaptak. Monhatom, hogy egy helyen, ahol azt hittem, hogy inkognitóban vagyok, igazán meleg nálával és szeretettel fogadtak és azt mondották, hogy nem romlik itt többé az áru, nem érdekel bennünket a több hónapig tartó esőzés, mert mi is be tudunk már kapcsolódni a gazdasági életbe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) En az ös.szekötő utak problémájának megvalósítását fokozni akarom (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) és ebből vezetem le azt is, amikor a vármegyéknek ilyen költségeihez hozzá akarok járulni, hogy azok erőteljesebben tudják megoldani ezt a kérdést, mert egypár éven belül egy községnek sem szabad lennie, amelynek ilyen összeköttetése nincsen. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Az idén is 600 kilométer ilyen utat építünk. Itt Friedrich igen t. képviselőtársaim felszólalására térek vissza, amelyben egy kis szemrehányást találtam, hogy tulajdonképpen száz- és százmilliókat kapott a mezőgazdaság és mi lett vele? Az én igen t. barátom kitűnő közgazdász. Ha le fogunk ülni együttesen és utána fogunk nézni, látjuk, hogy 15 évvel ezelőtt mi volt a magyar mezőgazdaság helyzete. Teljes pontossággal nem tudnék most hirtelen számadatot mondani, de 20 vagy 30 százalékkal, vagy talán sok cikknél még magasabb százalékkal alatta van a világháború előtti termelés a mainak. Látom azt is, hogy ezer- és ezerszámra voltak községek tenyészállatok nélkül és ki voltak téve a természet esélyeinek. Méltóztassanak elhinni, hogy a mai gazdasági válság is még súlyosabb volna, hogyha ezek a beruházások meg nem történtek volna. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Es egy bizonyíték van e mellett, az a bizonyíték, hogy csak a mezőgazdaságnak és az iparnak az utóbbi tíz év alatt való kifejlődésével tudtuk elérni mégis, hogy végeredményben a kereskedelmii mérleg passzivitását is meg tudtuk szüntetni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ugyanis az a 370 milliós passzivitás nemcsak azért szűnt meg, mert talán magasabb konjunktúra volt, vagy mert idegen kölcsönök jöttek be az országba; ezek csak hozzájárultak ;i passzivitás megszüntetéséhez, de hozzájárult eh liez a magyar mezőgazdaság termelésének fel fokozása is, és hozzájárultak még azok a tényezők is, amelyek alapján segítségére tudtunk jönni exportunknak. Kzeket méltóztassék figyelembe venni. Csak azt kívánom kiemelni, hogy minél többet itudunk segíteni az egyes gazdasági ágakon, annál jobban bontakozhatik ki a jövő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Az autókérdéssel kapcsolatban egy szemrehányást kaptam, hogy tudniillik az an tot örvény végrehajtási utasítása nem szülein t meg. Igen t. képviselőtársam azt mondotta, haladékban vagyok. Ha haladékban vagyok is, nem olyan nagy az a haladék. De a képviselő úr is elfelejtette, hogy megkétszerezi ;t haladékot, mert végeredményben körülbelül csak egy év óta tárgyalódik ez a kérdés. Az pedig természetes dolog, hogy egy ilyen új problémánál nem születhetik meg a végrehajtási utasítás máról holnapra. Egészen biztosra veszem azonban, hogy egy hónapon belül meg fog jelenni a végrehajtási utasítás és ezt már itt bejelenthetem. Ezzel kapcsolatban ne méltóztassék szemrehányást tenni a Felsőháznak, hogy egyes törvényjavaslatokat, így például a karteljavaslatot és az iparfejlesztési javaslatot, nem tárgyalta le. (Szilágyi Lajos: Félremagyarázzák az országban is!) Nem magyarázhatják félre. A kartel javaslatot nem tudták, tárgyalni, mert én távol voltam és beteg lettem. Az iparfejlesztési javaslatot nem tudják tárgyalni, mert azóta én állandóan itt a Házban vagyok és el vagyok foglalva. A Felsőházat tehát semmiféle mulasztás sem terheli és igen rövid időn belül ezek a javaslatok ott is tárgy altatni fognak. Nem az én hivatásom, de kötelességem, minthogy elsősorban ezeken az okokon és tényeken múlt a Felsőházat ért megtámadást megfelelő színben tüntetni fel. (Friedrich István: A Felsőház jól dolgozik!) T Ház! Kénytelen vagyok — bár tegnap már foglalkoztam vele — a hidak kérdésére kitérni azért, mert egyrészt Rassay igen t. képviselőtársam felveti a kérdést: miért két hidal és miért nem csak egy hidat építünk. Talán egy kis félreértésben is van, amikor azt hiszi, hogyha azt a költséget talán másra használjuk fel, más eredményeket lehetne elérni. Friedrich igen t. képviselőtársam pedig azt mondja, hogy végeredményben ez az elintézés nincs összhangban a beruházási törvénnyel. Azt hiszem, itt is félreértés van. A beruházási törvénnyel semmi ellentétben nincs; a város urai tehetnek tanúságot róla, hogy végeredményben ha államkölcsön vagy állami hozzájárulás feltételeztetett is, mindig úgy volt, hogy ennek a törlesztését és a kamatok fedezetét meg kell kapnunk. Ez volt a helyzet, amikor jöttünk először a vámok visszaállításával, ami ellen soha indokolt álláspont el nem hangzott és ez volt a helyzet akkor is, amikor újabb és újabb javaslatok jöttek, hogy végeredményben megkapjuk a fedezetet. En mindig arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a fővárosnak és az államnak ezt a kérdést együttesen kell megoldania és azt hiszem, olyan szerencsés megoldás az, ami történt, hogy ezt végeredményben örömmel kell üdvözölni. Ne vitatkozzunk erről, mert hiszen mihelyt szétválasztjuk ezt a két hidat, rögtön fel merül az a kérdés, melyik fontosabb. Nagyon nehéz ezt eldönteni. Igen t. képviselőtársam, látom, Óbudáért foglalj állást, elismerem, hogy lényeges nagy szükség követeli ezt, de ha szigorúan gazdasági szempontból nézem, akkor a Boráros-téri hid a fontosabb, mert hogy csak egy tényre mutassak rá, pályaud. vart köt össze pályaudvarral és azt hiszem, hogy nem kell tovább semmiféle indokolás, hogy ezzel igenis a Dunántúlat kötjük össze a másik országrésszel, tehát nagyon fontos tényező ebben az irányban". A másik hídnak elsősorban városrendezési (hivatása van, de én más szempontból nézem a kérdést. Végeredményben nem ma születtek meg ezek a gondolatok, ezek a gondolatok, ezek visszamennek 1908-ig, már akkor felmerült ennek szükségessége. Ha akár a Margit-hídon, akár a Ferenc József-hídon járunk, írna mindenütt összetorlódott forgalommal állunk szemben és talán egyszerűbb viszonyok között, amikor még csak szekérforgalom volt, lehetett volna tovább várni, nem lehet azonban évekig várni ott, ahol a forgalom arányait nem tudjuk még előre megítélni, és másrészt merem azt is állítani, hogy ez a kér-