Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. bevételeinek csökkenése nagyon sok vonalon, nagyon sok relációban az autóforgalom terjedésének tudható be. Es ez a fejlődés a jövőben, azt hiszem, még fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni, ennélfogva szerény véleményem szerint előáll az, hogy az útépítés problémáit még fokozottabban kell megfigyelnünk, az útépítés terén sokkal nagyobb dolgokai és többet kell cselekednünk, mint ami a múltban történt. (Szilágyi Lajos: ^ De csak a magánhasználatban álló autóknál és teherautóknál lehet erről szó!) Azt hiszem, — természetesen ez még a jövő zenéje — megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy tisztán autóutakat építsünk, kizárólag az autóforgalom számára. Ezt mindenesetre helyesebbnek tartanám, mintha nagyon sok, nem igen megszerezhető pénzt vasútépítésekbe fektetnénk. Előttem szólott t. képviselőtársam tulajdonképpen a csatornázás ellen beszélt. En annyiban csatlakozom felszólalásához, hogy a mai viszonyok között, a mai magas kamatok mellett mindenestre megfontolandónak tartom, bogy elsőrangú-e ez a kívánalom, ez az érdek, vagy pedig várhat még. Az én véleményem szerint a víziutak kiépítését nem szabad elhanyagolnunk, a víziutak jelentősége fontos volt a múltban és a jövőben fontosabb lesz, mint — mondjuk — a vasutaké, amivel azt akarom kifejezni, hogy véleményem szerint azt a konkurrenciát, amelyet az autótól várhatunk, inkább fogja megérezni a vasút, mint a víziutak, mert a vízi szállítás magában véve egyike volt a legolcsóbbaknak és valószínűleg a legolcsóbb fog is maradni. A mai viszonyok között azonban, amikor azt hiszem, erre pénz nem igen van, ezt megfontolandónak tartanám. A mai nehéz időkben ugyan, amikor kétségtelenül a kereskedelmügyi kormányzatnak is figyelembe kell vennie azt a nagyfokú munkanélküliséget, amely ebben az országban van és amely munkanélküliségen a lehetőség szerint mégis csak közmunkával vagy ilyen munkálatokkal lehet segíteni, nem gördítenék nehézségeket a kereskedelemügyi kormányzat elé, ha a kereskedelemügyi kormányzat esetleg olyan munkákba is fektetne pénzt, amelyeknek rentabilitása momentán nem tapasztalható, mert végtére is figyelembe kell venni, hogy vannak időszakok, — természetesen csak rövid időszakokról lehet szó — amikor nem lehet a beruházásokat tisztán a produktivitás szempontjából elbírálni. Végtére itt tömegek vannak létérdekükben megtámadva munka nélkül, tehát valamiképpen ezeknek munkát biztosítani szerintem elsőrendű állami feladat. Ezekben voltam bátor röviden megjelölni mindazt, ami aggállyal tölt el a kereskedelemügyi kormányzat működésével szemben. Elismerem, hogy történtek dolgok a múltban, látok azonban ilyen hosszú éveken keresztül nem teljesített ígéreteket, látom, hogy olyan javaslatok jönnek, amely javaslatokra igen régen vártunk és még ma sem tudjuk, hogy a javaslatokban mi van. Semmi esetre sem nagyon alkalmas a mai időpont arra, hogy ezt a régen elhanyagolt problémát gyorsan, futtában elintézzük. Mindenesetre ha valamely kérdés politikamentes, kortescélmentes kellene hogy legyen, azt hiszem, ilyen a forgalom problémája, mert a forgalom problémája eminenter nemzeti érdek és éppen a forgalom kérdésénél nem helyes, — véleményem szerint — ha akár jobbról, akár balról politikát viszünk bele. Itt azonban a múltban történt súlyos mulasztásokat látok, mert már évtizedek óta sürgetjük az új úttörvényt és azt, hogy a közmunkaváltságot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 449 megszüntessék, viszont még ma sem tudjuk, mi fog történni ezen a téren. Kétségtelen, hogy a forgalom nagyobb befektetéseket, nagyobb terheket kíván, mint a múltban volt; kétségtelen az is, hogy utakat építeni, fenntartani pénz nélkül nem lehet. Minthogy pedig nem látom megjelölve azt, hogy mindazok a költségek, amelyekre szükség van, honnan fognak majd előállni és tulajdonképpen mi lesz a helyzet, ennek következtében, — bár kénytelen vagyok elismerni, hogy sok történt az útépítés terén — ezt a címet nem fogadhatom el. (östör József: Jól kezdte, roszszul végezte!) Elnök: Szólásra következik

1

? Gubicza Ferenc jegyző:- Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Ennél a tárcánál elsősorban kérnem kell a miniszter urat arra, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot végre hozza a Ház elé. Már nem egyszer sürgettük meg itt a Képviselőházban, talán négy, vagy öt ízben magam is voltam bátor kérni, nem tudom azonban, mi az oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely tudomásom szerint már teljes egészében készen van s nem egyszer átdolgoztatott, jnég a mai napig sem tudja a kormány a Képviselőház elé hozni. En tehát megismétlem azt a kérést, hogy méltóztassék most már minél rövidebb idő alatt idehozni ezt a törvényjavaslatot, hogy letárgyalható legyen. Különösen aktualitást kölcsönöz ennek ma az a körülmény, hogy nagyon sok nagyvállalat leépít és az alkalmazottakat úgy bocsátja szélnek, hogy alig van nekik egy-két hétre való megélhetésre pénzük, amit végkielégítésekben, felmondás fejében kaptak. A másik kérés, amelyet a miniszter úrhoz bátor vagyok előterjeszteni, az, hogy az útépítési programmot abban a mederben folytassa, amelyben eddig megkezdte és folytatta. Tegnap hallottunk egypár felszólalást, amely kifogásolta az útépítést és azt kérte, hogy autóutak helyett falusi utakat építsenek. Mi városiak sem vagyunk ellene, ezt kijelentjük, sőt örülünk neki, ha minden _falut ki fognak aszfaltozni, vagy minden falu útját keramittal fogják burkolni, de mégis csak be kell látni azt, hogy amikor mi legalább Budapesten külföldi propagandát fejtünk ki és amikor azt akarjuk, hogy külföldiek jöjjenek Budapestre és nézzék meg országunkat, akkor lehetetlen volna, hogy ne csináljuk meg az összes utakat úgy, hogy azokon autón lehessen járni. Itt csak elismeréssel lehet megemlékezni a bécsi útról és a balatoni útról, amely a legkiválóbbak egyike s arra kell kérnünk a miniszter urat, hogy azt a programmot, amelyet ezeknek az utaknak megépítése tekintetében maga elé tűzött, csak folytassa. Itt az útépítéssel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a vasúti tarifa némely kérdésére, amely különösen bennünket, fővárosiakat érdekel. A miniszter úr 50.556/1031. sz. alatt leiratot intézett a fővároshoz, amelyben közölte, hogy az élőállatok fuvardíját, amelyek Budapestre jönnek, felemeli, mégpedig 100%kal 1931 február létől kezdődőleg. Ez a 150 kilométeres távolságról felérkező árunál azt jelenti, hogy egy vágón sertés szállításáért az eddigi 114*20 pengő helyett 228'40 pengőt kell fizetni, a marhánál pedig a 150 kilométerről felérkező vagónárunál 58*50 pengő helyett 117 pengőt kell fizetni. Ez tehát a vasútnak 100%-os drágítása volt, amellyel a budapesti fogyasztó közönséget terhelte meg, amit sajnos, nem bír el a budapesti publikum. Ez az élőállatra vonatkozik és itt tényleg van valami kedvezmény is, 64