Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának 499. Felsőház pedig azt a mai napig nem vette tárgyalás alá. Ezek után áttérek — természetszerűleg igen röviden — az útépítésre, olyan vonatkozásban, amennyiben az a központi igazgatást, illetőleg a törvényelőkészítő munkálatokat érinti. Sok felszólalással ellentétben igenis, elismerem azt, hogy az útépítés tekintetében lényeges haladás történt és ebben a tekintetben a kereskedelmi minisztériumnak csak elismeréssel lehet adózni. Ellenben azt, amit a kereskedelmi miniszter úr tegnapi felszólalása során a közmunkaváltságról és a további, ezzel kapcsolatos terveiről mondott, nem lehet szó nélkül hagyni. Ha az igen t. miniszter úr azzal jön a Ház elé, hogy a közmunkaváltságot el akarja törölni, akkor ebben a Házban nyitott ajtókat dönget, mert nincs olyan országgyűlési képviselő, aki ebben a tekintetben ellenvéleményen volna. Semmi sem olyan felháborító, semmi sem olyan vérlázító a falun, mint az az igazságtalanság, ahogyan a közmunkaváltság a maga végrehajtásában a szegény emberen csattan. A kormánynak ezt a szándékát tehát, mint a 24 órában mégis megtörténő valamit, örömmel üdvözlöm, nem tartom azonban helyesnek az igen t. miniszter úrnak azt a további tervét, hogy a közmunkaváltság eltörlésével vagy esetleg annak mérséklésével kapcsolatban egy új adót jelentett be tegnap, ha nem is határozottan, de burkoltan mégis, amennyiben célzást tett arra, hogy az automobilokat újból megadóztatni kívánja; az igen t. miniszter úrnak ez ellen a szándéka ellen már most az első alkalommal protestálni vagyok kénytelen. Nem azért szavaztuk meg a gépjárművek közúti adójáról szóló törvényjavaslatot annakidején, hogy rá két esztendővel a kormány egy újabb automobil adóval jöjjön. A gépjárművek közúti adójával szemben felvonultunk, ellenben^ a többség szavazata folytán ez mégis törvényerőre emelkedett. Értesülésünk szerint ez az adónem igen jól bevált, értesülésünk szerint a kormány rendelkezésére hatalmas összegek folytak be, úgy •hogy ezt nélkülözni a jövőben sem tudja. Kérdezem azonban, mit szándékozik az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr tenni? Csak nem óhajtja ezt a bevált adónemet eltörölni? Csak nem óhajtja a gépjárművek közúti célokra való megadóztatását kombinálni azzal, hogy még egy törvénnyel újból megadóztatja ugyancsak közúti célokra a gépjárműveket? Nem értem, hogy milyen kapcsolatban áll ez egyáltalában a közmunkaváltság kérdésével? A közmunkaváltságot így is, úgy^ is el kellett volna törölni már évekkel ezelőtt. Azi azonban, hogy a közmunkaváltságot Junktim ba hozzuk egy ilyen tervvel, amely, mint halljuk, benzinadó formájában akar napvilágot látni, a fejlődés szempontjából kárhoztatom, automolbilellenes tendenciának tartom és nem tartom méltónak az igen t. kereskedelmi miniszter úrhoz. Megérteném egy olyan nini sztertő], akinek ijedős lova van (Derültség), szóval megérteném egy szűk látókörrel rendelkező maradi embertől az ilyen tervet, de nem értem meg az igen t. miniszter úrtól ezt. hogy a közmunkaváltságot kapcsolatba hozza «i gépjárművek megadóztatásával. Kérnem kell tehát az igen t.

f miniszter urat, hogy ebbeli elgondolását még revízió alá venni méltóztassék. Nem lehet a fejlődést megakadályozni, nem lehet az automobilizmus fejlődéülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 447 sét ilyen újabb adóval megakasztani. Az orszáig ellen s azon érdekek ellen vét az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, amelyeknek pedig hivatott őre kell, hogy legyen. T. Ház! Az útépítéssel 'kapcsolatban teszem szóvá Schandl Károly t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalását, aki nagy ámulatomra és bámulatomra a Duna—Tisza-csatorna építését követelte az igen t. kormánytói akkor, amikor felettünk a szó szoros értelmében ég a távolban lévő valami, amire nem is szabad reáérnie a kormánynak ma, amikor a mindennapi élet gondjait kell eloszlatni. En a t. képviselőtársammal homlokegyenest ellentétben azt kérem a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy dráíiu idejéből, szolgálati munkásságának idejéből egyetlenegy percet se tessék ilyen távolfekvő problémákra fordítani, hanem méltóztassék a közelebbfekvő és égetően sürgős (kérdésekkel foglalkozni. Beszéltem már mérnökökkel, akik azt mondották nekem, hogy a Duna—Tisza-csatorna ügye még műszakilag is egy el nem intézett probléma, azzal pedig, amit igen t. képviselőtáirsam olyan nagyon hangoztatott, hogy nagyon sok munkaalkalmat ad ennek a csatornának a megépítése, szembenáll az a megdönthetlen érv, hogy az utak építése is hasonló munkaalkalmakat teremt és az utak építése is a mezőgazdaságban nem foglalkoztatott munkanélküli munkásság számára éppen olyan jótétemény, munkaalkalom, mint amilyen a Duna—Tisza-csatorna építése. T. Ház! Minduntalan azt halljuk, hogy Magyarországnak az az előnye, hogy gabonája korábban érik be néhány héttel, mint a szomszéd államok, vagy Amerika gabonája. Ezzel a ténnyel homlokegyenest ellentétben áll egy hajózási út forszírozása, a lassú szállítás forszírozása, amely lassú szállítás folytán a magyar gabona éppen elveszti azt az előnyét, amelyet számára ez a természetileg adott szerencse jelent. A magyar gabonának inkáblb gyorstehervonat kell és nem lassú hajózás. Az igen 1. kereskedelemügyi miniszter urat ne befolyásolja tehát az ilyen meggondolatlanul elhangzott vélemény. Ugyané»- vonatkozik a gyümölcs- és zöldségszállításra is. Ezeknek is minden előnye, a magyar termelésnek minden előnye eloszlik, szétfoszlik akkor, ha azokat lassú hajószállítással visszük tovább. T. képviselőtársamnak azt az érvét pedig, hogy az utak építéséhez szükséges kövek szállítása hajón előnyösen történhetik, szintén nem tartom komoly érvnek, mert ez csak akkor volna előnyös, ha a kőbányák a vízparton lennének, és ha a kirakodás után rögtön lehetséges volna az útépítés. En a t. miniszter urat éppen ellenkezőleg arra kérem, hogyha bárhol bárminemű pénzösszeg kerül a kormány rendelkezésére, azt semmiesetre sem ilyen Duna—Tisza-csatornaépítés céljára és hasonló célokra méltóztassék kombinációba venni, hanem az útépítést forszírozza elsősorban a kormány, mint közlekedési szükségességet, amely egyúttal munkaalkalmakat is jelent. De hasonló jó eredményt várhatunk nemzeti szempontból attól is, ha az igen t. kereskedelemügyi miniszter xir a rendelkezésére álló összegeket például az Államvasutak reorganizálásába fekteti bele és a magyar államvasutakat fokozottabb mértékben állítja be a hazai termelés szolgálatába és így még hathatósabb gazdaságpolitikai eszközzé teszi a vasutakat a kivitel fejlesztésére irányuló törekvésekben. T. Ház! íme, csak röviden, néhány szóban js mennyi kedvezőbb, mennyi üdvösebb állami