Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 445 mai reális életben bizony nagyon nehezen lehet eredményt) elérni. összesen 120 háziipari vállalat működik az országban. 1930-ban a háziiparilag konfekcio­nált árukban a kivitel meghaladta a négymil­lió pengőt. E kivitéli tevékenységben első he­lyen áll a már 1908-ban alakult és azóta nagy sikerrel működő Országos Magyar Háziipari Szövetség, amely 1930-ban 482.000 pengő érték­ben szállított árut külföldre, 1929-ben 637.000 pengő értékben, 1928-ban 743.000 pengő érték­ben, az 1931. év első négy hónapjában pedig 276.000 pengő értékben, ami ismét szép emel­kedést mutat, viszont új piacokat szerzett a külföldön háziipari cikkek számára. A darabszám-forgalom az Országos Magyar Háziipari Szövetségnél kitett 1928-ban 26.000 darabot, 1929-ben 56.000, 1930-ban 58.000, a mos­tani év első négy hónapjában pedig 35.000 da­rabot. A pénzforgalom aránylagosan azért nem nőtt a darabszáforgalorwmal együtt, mert a kül­földi vevőközönség is az olcsóbb árut keresi az általános gazdasági krízis folytán. A ter­melt cikkek eloszlása — ez is érdekelheti a t. Házat — az Országos Magyar Háziipari Szö­vetség által külföldre szállított női blúzoknál az 1930. évben kitett 19.00 darabot, a jelen év első négy hónapjában 17.000 darabot, vagyis a legutóbbi négy hónap kivitele csaknem eléri az egész multévi kivitelt, a női bakfisruhák­ból, amelyek mind eredeti magyar motívumok­kal vannak ellátva, az 1930. évben 12.000 darab ment ki külföldre, az 1931. év első négy hónap­jában pedig 6000 darab, gyermekruhákból az 1930. évben 23 000 darabot szállítottak külföldre. a mostani év első négy hónapjában pedig 9000 darabot. A termelés szempontjából jóformán kizáró­lag a vidék jön itt tekintetbe, ahol főképpen az őszi és téli hónapokban munka híján szűköl­ködő földmívesosztály, kisebb mértékben az el­szegényedett középosztály nyer foglalkozást. Sajnos, a budapesti munkások száma csekély, bár az elszegényedés szomorú arányában ezek száma is növekedőben van. Jelentékeny mér­tékben nyernek foglalkoztatást a Budapest köz­vetlen környékére szorult menekültek családjai Újpesten, Kispesten, Rákospalotán, a Juranics­telepen, Wekerle-telepen, Auguszta-telepen. A vidéki városok és helységek közül legtöbbet szállítanak Székesfehérvár, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Tatatóváros, Szentes, Mis­kolc, Mezőkövesd. Sárkpz és Buzsák mellett. melyek jellegzetes művészetük alapján népmű­vészeti vonatkozásban már elismert nevet vív­tak ki maguknak, ki kell emelni Bicskét, ahol túlnyomólag szegény földmívesasszonyok kö­zül mintegy 150 munkásnő dolgozik a szövet­ségnek, és a leggyönyörűbb hímzett kézimun­kát szállítják, aimely a külföldön is nagy sze­retetnek örvend. A magyar népművészetben gyökerező erő­ből merítet gondolatoknak szakképzett és elis­mert iparművészek által történő alkalmazása teszi lehetővé a Háziipari Szövetségnek a vi­lágpiacon való érvényesülést. Ügy Berlinben, mint Londonban, mint Párizsban a legnagyohb elismerésben részesült a Szövetség működése. A kifizetett munkabérek kérdése szintén ér­dekelhet minket. Ezek a kifizetett munkadíjak a forgalom arányában a következőképpen ala­kultak: 1928-ban kifizetett az Országos Szövet­ség 821.000 pengő forgalom mellett 191.000 pen­gőt, 1929-ben 695.000 pengő forgalom mellett 184.500 pengőt, 1930-ban 526.000 pengő forgalom mellett 115.000 pengőt és a mostani év első négy hónapjában 210.000 pengő forgalom mellett 40.000 pengőt. A kereseti lehetőség a szorgalomhoz és gyakorlathoz képest havi 90—100 pengőt tehet ki egyénenként; ezt én keveslem, mert megfe­lelő állami támogatás mellett ennek a munka­bérkeresiménynek emelkednie kellene. A Háziipari Szövetség mellett, amely az országnak kereskedelmileg és üzemvitel szem­pontjából is legjobban megszervezett és legna­gyobb forgalmat elérő háziipari vállalata, még több háziipari vállalat működik, amelyek közül külön kell felemlítenem az Izabella-háziipari egyletet, mely az egyházi ruhák szakszerű ké­szítése mellett ugyanazon cikkeket is termeli, mint a Háziipari Szövetség. Ugyancsak nagy jelentőséggel bír a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének háziipari szervezete, mely az egész országra kiterjedő hálózatánál fogva 30 kitűnően vezetett telepen a kifejezetten nemzeti jellegű ipar érdekében dolgozik és igen értékes munkásságot fejt ki. Az előállított termékek kvalitás szempontjából pedig a P. Ábrahám Dezsőné, Rucsinszky Anna, Jászai Jolán és Duha Melanie iparművészek vezetése alatt álló «Mi boltunk» áll a Háziipari Szövetség mellett első helyen, mert termékei a nyugati államok piacain is rendkívül keresettek, úgy, hogy ezen elismerésnek tudható be, hogy a vállalat Lon­donban is detailüzletet állított fel. Külön ki kell emelnem hangsúlyozottan a Katolikus Missziós Testvérek Szövetségének sikeres amerikai ak­cióját, amellyel helyrehozták Amerikában azt, amit egyes üzleti spekuláló tőkésvállalkozók — a magyar házi ipart cégérül használva — rontottak, amikor Amerikát sokszor selejtes árukkal árasztották el. A magyar háziipari ter­mékek renomméján esett csorbát a Missziós Testvérek Szövetségének tagjai hozták helyre fáradságos munkával. A békési kosárfonóipar szintén külföldi siker mellett dolgozik. A hód­mezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyag­ipar, amelynél Pásztor János telepe, mely kül­földre szállít és minden dicséretet megérdemel­nek. De az összes háziipari vállalkozások a leg­nagyobb elismerésre tarthatnak igényt, mert használnak az országnak gazdasági tekintetben és iparművészeink hamisítatlan magyar motí­vumokat öntvén nagy ambícióval munkájukba, a nemzeti ügyet is szolgálják. Az Országos Magyar Háziipari Szövetségnek, de az egész magyar háziipari tevékenységnek is éltető lelke ma Csák Viktor miniszteri számvevőségi igaz­gató, akinek a háziipari termelésről «Hazánkban és a külföldön» cimmel kiadott vaskos szakmun­kája nemcsak a hazai, de az európai olvasókö­zönségnél is méltó elismerésre számíthat. Sajnos, hogy külföldi követségi képvisele­teink a háziipar kérdésével komolyan nem fog­lalkoznak, mert az eddigi közöny jellemzéséül elmondom, hogy az összes háziipari vállalatok címjegyzékét magában foglaló és működési irá­nyukat ismertető ezen egyedüli magyar szak­munkának beszerzésére a külügyminisztérium­nak egyetlen fillérnyi hitele sem volt. De más esetet is tudok, igen-igen jellemzőt, mely szin­tén külföldi képviseleteink rövidlátását és az osztrák copf idejéből megmaradt maradi gon­dolkozását bizonyítja. Egy eklatáns példát mon­dok el. Az olasz miniszterelnöknek, Mussolini leányának esküvőjére gyönyörű kézimunkát, Pannónia-csipkét szállított, amelyet a meny­asszony hordott is, egy magyar háziipari vál­lalat, dr. Győrfi Zoltánné s nagy dicséretet kapott érte külföldön, ami szintén a magyar név hírnevének öregbítésére is szolgál. Amikor azután ő kiment Milánóba az ottani

Next

/
Thumbnails
Contents