Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

400 Az országgyűlés képviselőházának 1*98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. ket fedezik, de azonkívül magánrendelésre is szállítanak. A Máv. kő- és kavicsbányáinak fejlesztésére az 1928/29. évi költségvetésben egymillió pengő, a kavicsbányák, gáztöltőtelepek és vasbetonaljgyár fejlesztésére az 1929/30. évi költségvetésben újab'b 419.870 pengő van felvéve.^ Amikor a beruházásokat ilyen kőbányák szerzésére fordították és ma is fejlesztik ezeket a kőbányákat, ez megint konkurrenciát csinál a magániparnak és kereskedelemnek. Az útépítés megindulásával valóságos kőbányagründolási láz fogta el az államot ás a vidéki törvényhatóságokat. Amikor a hazai kőbányák termelési képességünknek egyharmadát sem tudják kihasználni, akkor a kereskedelemügyi minisztérium és aMáv. 'A nagy kőbányái helyezett üzembe és több törvényhatóság ugyancsak kőbányát szerzett. A beruházásokra felhasznált tökének legrosszabb alkalmazása ez, amely az adózóktól összeszedett állami feleslegek nagy részét kereskedők és iparosok magánvállalkozásaival versenyző üzletben teszi kockára. IIa végignézem a kereskedelemügyi költségvetést és beruházásokat, azt látom, hogy l!)2f>/27. évi beruházások közé az állami javítóműhelyek kiegészítésére 1,1(50.000 pengőt vettek fel, az 1928/29. évi beruházásokba az állami kocsi- és lószerszámjavító-mühelyek bővítésére és felszerelésének kiegészítésére 710.000 pengőt, az állami nyomda kibővítésére 440.000 pengőt, az állami vas-, acél- és gépgyárak beruházására egymillió pengőt vettek fel. Ez a kereskedelemügyi tárca keretén belül történt. Az Államvasutak keretén belül felállítottak egy oxigéngyárat, felállítottak egy cseppfolyós gázgyárat, amelynek következménye az, hogy ennek a cikknek a termelésével foglalkozó magánipar üzemét beszüntette. A Máv. 1925-ben Püspökladányban felállított egy telítőtelepet. Ez a telep magánfelek részére is végez telítést olyan kalkulációs előnyök mellett, amelyekkel a magánüzem nem rendelkezik. Ez az üzem min csupán talpfákat telít, hanem a postaigazgatóság vezetékoszlopait is, sőt magán villamosa ram fejlesztő-üzemek és más vállalatok vezetékoszlopainak telítését is vállalja. Ezeknél természetesen nem vizsgálja, hogy a telítésre hozott anyag megfelel-e a szakszerű telítés előfeltételeinek. A villamosvezeték-vonalat építők pedig szakismeret hiányában nem ellenőrizhetik azt, hogy minő a ifa minősége és a telítéshez szükséges tárolás hol és meddig történt. Ilyen módon a vármegyék, városok és községek az elektrit'ikálásnál olyan faanyaghoz jutnak, amely a telített faoszlop élettartamának atlagán jóval alul marad, és így az ellenőrizetlen befektetéssé] aemzetvagyon pusztul el* A Máv. konkurreneiális tevékenysége ezzel nemcsak a magánipart támadja meg létalapjában, hanem vitális nemzetgazdasági érdekeket, is érint olyan formában, amely egy tekintélyes üzem leromlásával kihat egyéb fontos gazdasági tényezőkre is. Igen t. Képviselőház! Ezekben nagyjában vázoltam azt, hogy mi történik itt a közüzemek terén és ha még mélyebbre megyek és a konkurreneiának a módját nézem, akkor azt látom, hogy a közüzemeknek egyik versenyelőnye, hogy rezsiköltségeik nagy hányadát áthárítják más tényezőkre, és ennek alapján végzik kalkulációjukat. E megtévesztő költségszámítás eredményezi azután az igazságtalan összehasonlításokat a közüzem és magánüzem között. Amikor az Államvasutak kőbányáikat létesítették, azt mondották, hogy az általuk termelt kőanyag önköltségi ára köbméterenként 5 pengő, holott a magáinbányavállalatok a zúzott bazaltkövet 8 pengőért adják köbméterenként. A közüzemek olcsóbb ára akkép állott elő, hogy az Államvasutak kőbányája természetesen nem számolt a kamattal, az amortizációval, a kockázattal, a szociális terhekkel és az adóval. A rezsit, az adminisztráció, az előzetes tervezés, a tanulmányozás költségeit más szolgálati ág terhére számolta el, míg mind ezek a költségek az utolsó fillérig terhelik a magánvállalatokat, úgyhogy az ötpengős önköltségi és a nyolcpengős eladási ár közötti különbség tökéletesen felemésztődik. A deklarált állami üzemek által létesített ipari telepek kalkulációiban általában hiányzik a rezsi legfőbb tétele, az adminisztráció, a telekbér, az adó stb. Ilyen körülmények között a közüzemek egyenlőtlen versenyt támasztanak a magánüzemeknek, (Ügy van! a középen.) és az iparfejlesztési törvény hiába tett egy általános kijelentést erre vonatkozólag, mert látjuk, hogy semmi sem változik, t minden marad a régibon. Es itt Magyarországon a közüzemeknek is egy eltorzított, elferdített formája van meg, mert itt azok a közüzemek nem szolgálnak mást, mint hivatali állásokat, nem szolgálnak mást, mint álláshalmozást, (Ügy van! a középen.) nem szolgálnak mást, mint az adózók pénzéből fenntartott konkurrens vállalatokat, (Ügy van! a középen.) semmiféle ideális célt nem valósítanak meg; miattuk a magánipar és a kereskedelem tönkremegy, egész iparágak vesznek ki azáltal, hogy az állam konkurrenciát csinál ezeknek az iparágaknak. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen) Ez a helyzet ezekben az iparágakban. Itt van egy nagyon érdekes tanulmány: «Az árak kialakulása a kereskedelmi forgalomban» címmel, amelyet dr. György Ernő, az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója állított össze. Ez a tanulmány azt mondja, hogy ennek az új ipari központnak az lenne talán a feladata, hogy megállapítsa, mi idézi elő a jelenlegi helyzetet és miért nem versenyképes a kereskedelem és az ipar. Megállapítja, hogy az üzleti költségtételek között legelsősorban az üzletbér áll, amelyről már a népjóléti minisztérium tárcájának költségvetésénél beszéltem. Megállapítja az üzletbér kérdése után az adókérdést és kijelenti, hogy az adókérdésnél a részletekbe bele sem megy, hanem megállapítja, hogy a közteher a nemzeti jövedelemhez viszonyítottan a legmagasabb arányszámmal, 22%-kai Angliában és Magyarországon szerepel. Nagy különbség azonban Magyarország és Anglia közt az, hogy hogy míg Angliában a fejenkénti nemzeti jövedelem átlaga 1390 pengő, ezzel szemben Magyarországon 514 pengő. A forgalmi és a fényűzési adó közvetlen drágító hatása minden árkalkulációnál világosan mutatkozik. Nemcak az adóról van itt szó, hanem egyéb közteherszerű szolgáltatások lényeges emelkedéséről Ht van a Társadalombiztosító terhe, itt van a posta- és telefontarifa, amelyet éppen a közelmúltban emelteL Az az adóteher, amelyei a postai tarifák emelése útján a kincstár elsősorban a kereskedelemre hárít, gyakorlati kihatásában van olyan súlyú, mint bármilyen adóemelés, ezzel a tarifaemeléssel a legtöbb postai díjtétel tarifája lényegesen a békebeli tarifaszínvonal fölé került. Külön lényeges tehertétel még a kövezet vám. amely úgy Budapesten, mint vidéken a békéhez viszonyítottan