Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

3ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése Í931 május hó O-án, szerdán. kisiparosok részéről, mégegyszcr felhívom ake­reekedelemügyi miniszter úr figyelmét, hogy az a kisiparos, aki meg tudja szerezni a pénzt, aki meg bírja szerezni a kezeseket, akinek földje van, nem szorult rá erre a kisipari hi­telre, legalább is nem olyan mértékben és nem olyan sürgősen, hanem azokon segítsünk, akik­nek csak a becsületes munkájuk van. Igen I. miniszter ár, állítsuk a becsületes, tisztességes munkát a vagyonnal egyenlő faktorként oda. Az a tisztességes kisiparos, aki becsületesen teljesíti hazájával, családjával szemben köte­lességét, aki éjjel-nappal dolgozik és tisztessé­ges munkát végez, ennek a munkának megbe­csülését kapja abban, ha bizalommal vagyunk Iránta és látja, hogyha megfelelő bizonyítvány­ával rendelkezik, ha az iparkamarától, vagy az Ipartestülettől megkapja azt az igazolványt, hogy tisztességes, szorgalmas; becsületes mun­kás, ez megfelel annak, mintha kél ember ke­zeskednék érte. Nagyon kérem az igen t. mi­niszter urat, változtasson, enyhítsen ezeken a feltételeken. És nem elég csak a bajba' jutott kisiparost megmenteni, nem elég csak akkor a hóna alá nyúlni, amikor már fuldoklik, gondos­kodjunk azokról a, sajnos, ma már kevesekről, akik még nem kerültek teljesen bajba, akiknek azonban hiányzik a forgótőkéjük, akik nem bír­nak szerszámokat, kisebb «épeket beszerezni. Ezeknek is megfelelően olcsón és rövid úton kell nyersanyagbeszerzésre, szerszámok és egye­bek beszerzésére kedvező feltételek mellett hi­telt nyújtani. Mert az a pénz, amelyet a magyar kisiparnak adunk, megmarad az országnál, ez termékeny befektetés, amelynek kamatait a ké­sőbbi nemzedék fogja élvezni. A terményértékesítés agyán ide is, meg a földmívelésügyi miniszter úrhoz is tartozik, de a közraktárakat itt az Igen t. miniszter úr fi­gyelmébe óhajtom ajánlani. Nagyon helyesnek tartom, hogy egyes vidékeken - bár mentől több lenne az országban — gabonaközraktára­kai állítanak fel, ahova a gazdák gabonájukat behordhatják, hitelt vehetnek Igénybe és akkor számolnak el, amikor az időt a legalkalmasabb nak látják. A szabadkereskedelemnek vagyok feltétlenül és tűrhetetlenül híve, (Helyeéléi <i középen,) ezt leszögezem s ennek az elvemnek alapján azonban feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy a régi, bevált, tisztességes gabonacé­geket belevonják ezekbe az akciókba részint azért, hogy az ő tapasztalataikat Igénybe ve­gyék és mindenekelőtt azért, hogy ne vegyék el a kenyerüket. (Ügy ran! a középen.) Ez becsü­letes es Igazságos állásfoglalás. A szerzett jogo­kat nem lehet megsérteni« mert ha éltben az or­szágban valaki gabonakereskedelemmel foglal­kozott, akkor az máról holnapra nem terhe' át bicikliügynükösködésre. Neki ez volt a tisztes­séges kenyere, sőt az apjának és öregapjának is az ilyen régi cégeknél. Én csak fájlalom és rosszul esik nekem, elszorul a szívein, amikor régi, becsületes, be­vált gabonacégieket látok összeomlón!, (östör József: A kereskedelemnek is érdeke!) Szövet­kezeti ember va.14.N0k , ez a kettő nem zárja ki egymást. A tisztességes szövetkezeti gondolko­dás: élni és élni hagyni. A «Leben mid leben lassen» elve alapján kell állani. Bbhen az or­szágban mindenki egyforma polgár, minden' kinek tisztességes életmódot kell nyújtanunk es meg kell teremtenünk a megélhetés alap­feltételeit, (Helyeslés a középen.) Bz semmiféle akadályba i.em ütközik. A Kulurn, az érté­kesítéssel ós bevásárlással megbízott kiviteli szerv, helyes«.ii fogja fel a feladatai egyes \id kekeu Magam meggyőződtem arról, hogy igenis, bekapcsolta saját érdekében ezekéi a tisztességes embereket. NetD beszélek a Schnell­sider kereskedőkről, iliszen a konjunktúra i>d|e­jéu mindenki máról-iiolnapra akart meg­gazdagodni, mindenki marói-holnapra ve,; igazgató akart lenni, mert ina.ua eltilt, látta a meggazdagodott nagy vezérigazgatókat, látta a fogatokat, autókat, palotákat és megfeled­kezett arról (Jánossy Gábor: Járvány voit!), hogy akik ezekben az autókban ülnek és ezek­ben a palotákban laknak, vabunikor mint kis könyvelők, kis gyakornokok kezdték meg pá­lyájukat és tisztességes munkával és nagy szorgalommal törtettek csak előre: sajnos, a konjunktúra idején mindenki kereskedő, min­denki vezérigazgató ós máról-holnapra nagy­birtokos, vagy nagytőkés szeretett, volna lenni. Mindent a maca rendjén, t. Képviselőház, (min­dent a maga módján s a tisztességes munká­nak keil, hogy ebben az országban meglegyen a maga gyümölcse. Amikor az ember fájlalja és szomorodott szívvel látja, hogy a munka­nélküliséget nem bírjuk máról -holnapra, meg­szüntetni, akkor ne szaporítsuk azoknak a számát, akiknek ma kenyerük nincs, ne ve­gyük el azt a kenyerei, amelyre rászolgáltak, amelyet meg.'rdemeltek. (Ügy ran! a középen.) örömmel értesültem arról, hogy a főváros­ban hidakat építenek. Mindenesetre a hatal­mon lévő fővárosi pártok vezetőinek ós a fő­város egész vezetőségének érdeme, hogy ezt a nagy, nehéz kérdést megoldáshoz juttatták. (östör József: Áthidalták!) Ez nemcsak niun­kaaLkalmnkal ad, hanem fontos szükséglete is ez a fővárosnak, mert aki ismeri a, fővárosi viszonyokat, az tudja, hogy ezekre a hidakra szükség van. Nem is sajnálom ettől ezt az egy­milliót, amellyel az állani évenként hozzájárul ezeknek a ludaknak építéséihez; csak azt ^ a milliót sajnálom, amelyet nem kapunk vasút­építésre. Mélyen t. miniszter úr, én élénk figyelem nul kísérem egész politikáját, egész közgazda­sági tevékenységét. Elismerem, hogy sok jót tett az országnak, sok üdvös intézkedése van és eredményeket is ért el. Egyet azonban nél­külözök: szeretném látni, ha Búid dános mi­niszter úr kereskedelemügyi minisztersége alatt végre megindulna Magyarországon a vasútépítés, azokban az országrészekben, ame­lyek a múltban a legteljesebb mértékben cd voltak hanyagolva. Mert az államnak a mull rendszerek alatt mindenre volt pénze; megismétlem, amit itt a Házban egyszer már mondtam, hogy nem áll az, hogy itt elnyomták a nemzetiségeket. Azt mondották egyesek, hogy itt, elnyomták a nem zetiségeket. Dehogy nyomták el! Minden intéz­ményt, minden állami építkezést, minden vas­utat, a kultúra minden intézményét ők kapták (Ügy vant) és ebben az államban a színmagyar magyarság volt az állam mostoha gyermeke. (Jánossy Gábor: És kivándorolt!) A megmaradt részek közül lessék például csak l'e^t megye (leli részét megnézni. Xem haza beszélek, ae rá kell mutatnom, hogy or­szágos jelentőségű dolog lenne itt, a vasútépí­tés. Sok érvel hozhatnék fel e mellett a közeli szerb határra való tekintettel, de ettől tartóz­kodom; csak azt mondom, hogv xí'gvi' ebben az országrészben építsük meg az első vasutat. Xem azért mondom ezt. mert a keceli vasút van elsőnek felvéve, hanem azért, mert jönne utána a második, meg a harmadik. De szeret­ném már végre látni a, vasútépítkezést 1 Ez a vidéken munkaalkalmat adna és ezeken a ré­szeken, amelyek a múltban teljesen el voltak

Next

/
Thumbnails
Contents