Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

394 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. volna, nyugellátásokra kell azonban 63,095.000 pengő, miért is már csak 3,342.000 pengő felesleg marad. Rendkívüli beruházásokra előirányoztak 9,402.000 pengőt. Ez okból tehát itt már 6,060.000 pengő hiány mutatkozik. Nekem itt azt kell megállapítanom, hogy ez helytelen üzletpolitika, mert a világháború következtében beállott helyzetet, amely helyzet a legjobban a m. kir. Államvasutakat sújtja, nevezetesen a nyugdíjasok felszaporodásával, nem lehet és nem is szabad egyedül ennek az üzemnek a rovására beállítani. Ott 63 millió pengő van nyugellátások címén beállítva, vagyis az egész bevételnek 25%-a, holott ha a tárca keretében található nyugellátási összegeket vizsgáljuk, azt*látjuk, hogy ezek nem tesznek ki többet 14%-nál, ha pedig az állami vas-, acél- és gépgyárak nyugellátási összegét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez még a 10%-on is alul marad. En tehát ezt helytelen politikának tartom, amelynek következményei is megmutatkoznak. Nevezetesen nyugellátásokra igen nagy teteit kénytelen beállítani ez az üzem és ezért maga a vasút nem tud megfelelő módon fejlődni, nincs meg a szükséges utánpótlás, amelynek pedig meg kellene lennie. Ennek az a következménye, hogy az állam saját üzemeit a vas-, acél- és gépgyárakat nem tudja ellátni megfelelő munkával, »miután pedig az állami vas-, acél- és gépgyárak nem kapnak az államvasutaktól munkát, kénytelenek olyan vállalkozásokba bocsátkozni, kénytelenek olyan iparcikkek gyártásába kezdeni, amely iparcikkek gyártása kárt okoz az amúgy is igen rossz helyzetben lévő magániparnak. Éppen ezért én csak helyteleníteni tudom ezt az üzletpolitikát, amely egy nagy világháború következményeit egyedül egy üzemre akarja hárítani és ennek az üzemnek kell ezeket a következményeket anyagiakban elviselnie. Ha az állami vas-, acél- és gépgyárak bevételi tételét vizsgálom, ott 46474.000 pengő található, a kiadásoknál pedig 41,770.000 pengő. Ebbe bele kell érteni az összesen 398.000 pengőt kitevő beruházásokat is, marad tehát feleslegképpen 4,404.000 pengő, a nyugellátásokra azonban ugyanennyi kell, úgyhogy ebből az okból ezeknél az üzemeknél semmiféle felesleg nem mutatkozik. összefoglalva tehát a beruházások tételeit, amelyek az üzemeknél és a tárca keretében találhatók, ezek összege a tárca keretében 12,279.000 pengő, a posta, a távirda és távbeszélőnél 9,800.000 pengő, az Államvasutaknál 9,402,000 pengő, az állami vas-, acél- és gép gyáraknál 398.000 pengő, összesen 31,879.001) pengő. Ez azonban a .bevételekből mind megtérül és az állami adóbevételekből, amit már említettem, valójában csupán 3,346.000 pengő az az összeg, amely rrre a célra fordíttatik. Ezt tehát helyes kereskedelmi és ipari politikának nem lehet tekinteni, különösen nem napjainkban, amikor olyan hallatlan »mértékű munkanélküliség tapasztalható mindenfelé és^ amikor még azt is láthatjuk, hogy a kormány, és pedig ez esetben a kereskedelmi kormány a beruházások összegét is vékonyabbra fogja, alacsonyabban állapítja meg és ezzel is elősegíti a munkanélküliség növekedését, a munkanélküliségből fakadó elviselhetetlen nyomort. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) t Ha valahol komolyan lehet követelni nagyarányú munkaalkalmak teremtését, éppen a kereskedelemügyi tárcánál lehet követelni, az előbbi adatok pedig éppen azt mutatják, hogy ezek itt nem találhatók meg. Ezt az alkalmat meg kell ragadnom arra is, hogy itt sürgősen a miniszter úrnál az úgynevezett vasúti elektrifikálás ügyét, amely elég régóta húzódik és amelyről itt a Képviselőházban számtalanszor szó esett. Ezt annál is inkább teljes jogosultsággal sürgethetem, mert többször hangzott el a kijelentés itt a törvényhozásban is, hogy az erre való pénz megvan, a külföldi kölcsönből. Ez az az úgynevezett Talbot-kölcsön, amelyért már nem kell járkálni, erre vonatkozólag az egyességet, szerződést megkötötték. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Már megy a munka az egész vonalon!) T. miniszter úr, ezt a munkát így nem lehet csinálni. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hát hogyan?) Az a baj, hogy ezek a munkák nagyon el vannak aprózva. A miniszter úr, bár jól tudja, hogy az egész összeg a vasút elektrifikálásának célját szolgálja, az egész összeg rendelkezésére áll, ezt a pénzt beteszi a takarékba, a munkanélküliek tízezrei pedig nem jutnak munkához. Ezt teszi a helyett, hogy ezeket a munkákat megindítaná. Hiába mondja a miniszter úr, hogy megy a munka, 4 darab villamos mozdonyt rendelt meg, holott 36 darab villamos mozdonyra van szükség, annyira elaprózzák, olyan hosszú időre nyújtják el a munkának a kivitelét. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En nem vagyok technikus, de tudom, hogy mindenütt a világon először a próbamozdonyokat építik meg, sehol a világon nem csinálnak egyszerre nagy seriest!) A próbamozdonyok meg vannak építve, ki vannak próbálva. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Dehogy!) Már körülbelül 3 esztendeje tesz próbajáratokat! (Peyer Károly: Az alagi vonalat már 5 évvel ezelőtt elektrifikálták!) Az a villamos mozdony az előírt kilométermennyiséget már megtette. (Peyer Károly: Csináltassanak olyan szisztémákat, amelyek már ki vannak próbálva. Svájcban járnak villamos mozdonyok! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Akármilyen rendszerrel is jövök, meg kell csináltatni a próbamozdonyokat!) 4 darab villamos mozdonyt már meg is rendeltek és ez azt tanúsítja^ hogy a próbamozdonyt bevált, és megfelelő, mert máskülönben ezt a 4 darabot sem rendelték volna meg. (Peyer Károly: Salzburgtól kezdve Génuáig villamos mozdonyok járnak. — Temesváry Imre: De nem ez a szisztéma! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Akármilyen a szisztéma, először a próbamozdonyt kell megrendelni.) Ez az ügy régóta húzódik. A villamos felépítményt is olyan apró részekre bontják, hogy komoly munkaalkalmat egyáltalában nem jeleinthet és éppen ezért kell ezt az alkalmat is megragadnom, hogy a vasút elektrifikálásának kérdését sürgessem, mert az már sokkal hosszabb ideje húzódik, mint amennyi idő szükséges az egész tervbevett vasútelektrifikálás elvégzésére. Ugyancsak sürgetnem kell az Államvasutak nagy beruházási tervének végrehajtását, amelyről nagyon sokszor hallottunk ígéretet éppen a miniszter úrtól. 130 millió pengőt irányoztak elő és ilyen összeggel akarták leromlott vasútunkat rendbehozni, reorganizálni. Ez azonban késik s ennek következtében sem az állami üzemek, sem a magánüzemek munkaalkalomhoz jutni nem tudnak, a munkanélküliek száma kétségbeejtően nagy és éppen azok az üzemek, amelyek a vasúti munkálatokat végzik, jutottak a legválságosabb helyzetbe; ezek az üzemek bocsátották el a leg-