Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

376 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. ellenkezőleg:, szélesebb körben létesíttetnek majd közüzemek. Es én itt nem okolom az autonó­miát, ha megcsinálja, hanem okolom elsősor­ban a kormányt, mert a kormány súlyos ter­heket hárít az autonómiákra, elveszi tőlük a legjelentősebb adónemeket, mert hiszen a ház­adul nem adta oda az autonómiáknak,^ tehát az autonómiák kénytelenek új adókról és új jö­vedelemforrásokról gondoskdoni. Ezért is léte­sülnek a közüzemek, holott a közüzemi leépítő politikára volna most az országnak szüksége. T. Ház! A legfontosabb kérdések egyike, amely ma a magyar gazdasági tényezőket fog­lalkoztatja, a termény értékesítésének kérdése. Itt be van állítva a Fut ura, amelynek rizikóját teljesen az állam viseli, a legális terménykeres­k« reskedelem ellenben teljesen ki van kap­csolva működéséből. En ezt helytelenítem. En nem így gondolom ennek a kérdésnek a megol­dását, amely az agrárfoglalkozású ágakra, az agrárteremlésre nehezedik. Más irányban, egy­felől a külföldi értékesítési lehetősegek megke­resésében, másfelől pedig a termelési költségek kisebbé tételében látnám a megoldást, de sem­mi esetre sem engedném, hogy az egyes foglal­kozási ágakat így szembeállítsák egymással. Meg vagyok rettenve ettől éppen az agrár­társadalom nehéz helyzete miatt, amely agrár­társadalmat én a kereskedőtársadalommal har­monikusan működtetném egybe az egymásra­utaltság érzésénél és az érdekösszefüggés elvé­nél fogva. Én most azt hallom, hogy közkézen forognak olyan tervezetek, amelyek a mező­gazdasági termények értékesítését teljesen szö­vetkezeti alapon kívánják megoldani és a legá­lis kereskedelmet ki akarják hagyni. Megnéztem egy ilyen tervezetet. E szerint van országos központ és vannak vidéki köz­pontok. Csak a szervezet érdekes: az országos központ feloszlik kereskedelmi központra, pénzközpontra, termelő központra, ez felosz­lik alközpontokra: beszerző, értékesítő, hitel, biztosítási, háztartási, üzemstatisztikai és termelést szervező alközpontokra. A kerületi központok is feloszlanak megint hat alköz­pontra. Ezek szerint a tervezetek szerint szük­ség" van egy központi elnökigazgatóra, három központi vezérigazgatóra, hét központi igaz­gatóra, szükségszerinti osztályigazgatókra, szükségszerinti főtitkárokra, titkárokra, szük­ségszerinti segédtitkárokra, tehát megint ki­alakul úgy, amint a társadalombiztosítónál kialakult volna, ezek szerint a tervezetek sze­rint egy vízfejű nagy központi szervezet, amely az ország gabonatermelésének értékesí­tését folytatná le. Sem a Futurát, sem az ilyen szövetkezeti beállításokat én helyesnek és szükségesnek nem látom. Arra kérem a ke­reskedelemügyi miniszter urat, hogy hivatásá­nál fogva is minden körülmények között has­son oda, hogy a legális kereskedelem vegye át szerepét a termények értékesítésénél. Ha sza­bálytalanságok, hibák volnának, azoknak eliminálására van mód, de a legális magyar ke­reskedelmet nem szabad mellőzni, mert az en nézetem szerint ez nemcsak a kereskedő tár­sadalomnak, hanem magának az őstermeléssel foglalkozó társadalomnak érdekeit is veszé­lyezteti. A kisipari hiteleket illetőleg két szükséges dolgot kérek a miniszter úrtól. A kisipari hi­tellel együtt kell járnia egyfelől a munka­alkalmak biztosításának, másfelől — amit az előadó úr is kíván — szükséges, hogy méltóz­tassék lehetőleg decentralizálni a kisipari hi­telt és amint meg is ígérték, méltóztassék ezen a téren könnyítéseket biztosítani, mert az két- I ségtelen, hogy ugyanazon követelmények tel­jesítése mellett, amelyek felállíttattak, ma bármelyik pénzintézet nyújt az illető kisipa­rosnak kölcsönt. Az ilyen kisipari hitelakció tehát az altruisztikus célokat egyáltalában nem szolgálja. Az ipartestületeket annak idején felbiztat­ták, hogy székházakat építsenek. Ebben a te kintetben nagy megmozdulás volt országszerte, székházak létesíttettek jobb konjuktúrák mel­lett függő kölcsönökre. Most ennek a követ­kezménye az, hogy ezek túlságosan terhelik az illető vidékek iparosságát. Nagyon, de na­gyon helyes volna, ha a lakásépítési akcióra rendelkezésre álló összegből erre megfelelő összegű hitel hasíttatnék ki. (Bud János ke­reskedelemügyi miniszter: Meg van oldva! — Dabasi Halász Móric: Be van Ígérve!) Azt hi­szem, a tárgyalások megtörténtek és ez a do­log már a megoldás felé közeledik. Ugyancsak kérnem kell a kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy az egyfázisú for­galmiadórendszer bevezetése tekintetében a bőr- és a textilszakma kívánságait is támo­gatni szíveskedjék, mert ebben a tekintetben a tárgyalások már igen hosszasan húzódnak és ezeknek a tárgyalásoknak eredményét az iparosság egyaránt várja annyival is inkább, mert most a fogyasztás olyan csekély, hogy az áthárítás lehetősége nincs meg. Végül még meg kell emlékeznem arról, amit a kereskedelemügyi tárca minden költ­ségvetésénél felhozok, a vasutasság helyzeté­ről, a nyugdíjas vasutasság jogos kívánságai­nak rendezéséről, amely téren — méltóztassék megengedni — mindezideig nem történtek lé­pések. Elismerem az idevonatkozó érvek egy részének helytálló voltát, azt tudniillik, hogy a nyugdíjintézeti alapból nem lehet a nyug­díjterheket fedezni, de azt is megállapítom, hogy ezzel szemben a vasutasságnak teljes joga van ahhoz, hogy a vasutas nyugdíjinté­zet elszámolását követelje, mert ez a vasutas­ság filléreiből állíttatott fel; teljes joga van ahhoz, hogy utánanézzen e vagyon mikénti kezelésének és teljes joga van ahhoz a kíván­sághoz is, hogy az ő nyugdíj- és illetmény­kérdése adassék vissza azoknak a független bíróságoknak kezébe, amelyeknek kezében a múltban volt. Ezeket kívántam elmondani. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és elő­terjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 6-án, szerdán dél­előtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák folytatólagos tár­gyalása a már megállapított sorrendben, azzal a változtatással, hogy a kereskedelemügyi tárca kerüljön sorra. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következnék az indítványkönyv felolva­sása, minthogy azonban abban újabb bejegy­zés nincs, azt mellőzzük. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációs könyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző: (olvassa): «Inter­pellációk 193L évi május 6-án, szerdán: Várnai Dániel — a népjóléti és munkaügyi miniszterhez — az új lakásrendelet sérelmes rendelkezései tárgyában (szóval); Györki Imre — az igazságügyminiszterhez — dr. Darvai János budapesti ügyvéd szemé-

Next

/
Thumbnails
Contents