Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-489
Az országgyűlés képviselőházának U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 27 zel iá törvényjavaslattal a törvényhozás szolgálni akar, ha mi most ki jelentenők, hogy a marxizmustól eltávolodunk? Jelentene az valamit? Semmit sem jelentene. Ne tessék tehát ezt a kérdést olyan kérdésekkel kapcsolatba hozni, »amely kérdésekkel ez kapcsolatba nem hozható. Ne tessék tehát ilyen felhívást intézni hozzánk. (Propper Sándor: Ha nincs jobb dolga, miért ne tenné? Hadd mosolyogjon a világ.) Az utóbbi időkben megszoktuk azt, hogy a törvényhozás, a magyar parlament olyan javaslatokat fogadjon el, amelyek címük szerint ugyan fontos célt volnának hivatva szolgálni, lényegükben azonban nem szolgálják azt a célt. A bolettával kapcsolatban felhangzott a magyar parlamentben és annak a törvényjavaslatlatnak indokolásánál is felhozatott, hogy azzal a törvényjavaslattal a mezőgazdasági népesség helyzetén fognak majd változtatni s immár egy esztendeje lesz annak, hogy a magyar törvényhozás ezt az úgynevezett boletta-javaslatot elfogadta. Méltóztassanak kimenni a mezőgazdasági nép közé s megkérdezni, vájjon javult-e ennek a törvénynek nyomán csak valamicskét is a mezőgazdasági népesség helyzete? Ugyancsak így vagyunk a közelmúltban elfogadott, az építkezéseket előmozdító törvényjavaslattal, amelyről a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ha ezt a magyar törvényhozás elfogadja, akkor ennek folytán az építkezések fel fognak lendülni, meg fognak indulni az építkezések, amelyek azután, nem tudom 25 vagy 30 iparágat juttatnak foglalkoztatáshoz. Látjuk, hogy ezt is elfogadta a parlament, az építkezés azonban csak nem indult meg, nem indulhatott meg azért, mert a kormány nem gondoskodott az előfeltételekről. Nem elég imperativ rendelkezéseket kiadni, nem elég ráparancsolni az építtetni szándékozókra, az építkezésre, hogy tessék fejlődni, nem elég ráparancsolni az iparra, hogy tessék fejlődni, ha más előfeltételeit nem teremtjük meg az építkezésnek. Hát akkor, amikor a miniszter úr arra hív fel bennünket, hogy távolodjunk el a marxizmustól, legyen szabad még megemlítenem azt is, hogy mi éppen annyira vagyunk marxisták, mint amenynyire marxisták az angol, a német, a francia, a dán vagy a svéd szociáldemokraták, márpedig ezeknek az országoknak egyikében-másikában a szociáldemokratapárt már kormányon is volt, és mégis azt látjuk, hogy ezek a partok nem tartották szükségesnek, hogy a marxista elveket feladják. Jó lehet ez arra, hogy hangulatot teremtsen, jó lehet ez arra, hogy ezzel kapcsolatban a polgári tömegek azon rétegeinek, amelyek a szocializmust összetévesztik a rémuralommal, a bolsevizmuss.il . lúdbőrössé tegyék a hátát, azonban nem érik ezt el azoknál a tömegeknél, amelyeknek van legalább is annyi politikai iskolázottságuk, mint amennyi a magyar kormánv egyik-másik tagjának. A miniszter úr nagyhangún belekiáltott ebbe a terembe, hogy nem munkánál külisegélyt. hanem munkaalkalmakat kell teremteni. Ha mi azt mondjuk, hogy munkaalkalmat kell teremteni, ha mi hangoztatjuk ezt es belekiáltjuk ebbe a terembe, hogy tessék munkaalkalmakat teremteni, akkor ehhez ne künk megvan a jogcímünk, de nincs meg a jogcíme ehhez annak a kereskedelemügyi miniszternek, aki ennek a kormánynak hosszú e n i n * ereß ztül volt tagja és aki egyetlenegy alkalmat, egyetlenegy esetet sem tudott felmutatni, amely alkalmas lett volna arra, hogy itt tényleg munkaalkalmak keletkezzenek. Kérek tizpercnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejének tíz perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Bárdos Ferenc: Az a miniszter, akinek úgyszólván olyan jogai voltak, hogy senki sem korlátozta, egészen korlátlan jogokkal rendelkezett ebben a tekintetben, akinek kezét senki sem fogta meg, akinek megvolt a módja és alkalma ahhoz, hogy munkaalkalmakat teremtsen, annak a miniszternek ilyen kijelentéseket 'len nie íifin lehet és ha tesz, ezt szó nélkül hagyni nem lehet. Igaz, hogy ezzel szemben a miniszter úr azt mondhatná, hogy nem voltak meg az anyagi feltételei ahhoz, hogy munkaalkalmakat teremtsen. En azonban csak figyelmeztetem és emlékeztetem a Házat arra, hogy volt idő, amikor ennek az országnak költségvetése több százmillió pluszt mutatott, amit fel lehetett volna használni a gazdasági élet fellendítésére. Állandóan arra hivatkozni, hogy ez a válság világválság, teljes joggal nem lehet, mert ha vannak is adottságok, amelyek alól magunkat nem vonhatjuk ki. ha el is ismerem azt, hogy ma már a a politikai határok ellenére is Európa egy gazdasági egységet alkot, sőt tovább megyek, ma a technika •e szédületes előrehaladásának korában még a tengerentúli államokban fennálló viszonyok is 'hatással vannak a mi viszonyainkra, ha ezeket mind el is ismerem, ha el ás ismerem azo'kat a nehézségeket, amelyekkel ma meg kell 'küzdeni, akkor is meg kell állapítanom, hogy 'addig, amíg külföldön mindenütt igyekeztek ennek a gazdasági pangásnak, nyomorúságnak hatásait legalább tompítani, addig nálunk 'Magyarországon ebben a tekintetben semmi sem történt. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Maga sem hiszi el.) Arról is beszélek, hogy a munkanélküli munkás mii csináljon, amikor hónapókon, sőt éveken keresztül nincs keresete. Ezzel nem törődik senki. Itt felemlíti a miniszter úr azt, hogy a kormány nem mulasztotta el a szociális intézkedések foganatosításának egész sorozatát és ezek közé sorolja bizonyára a Társadalombiztosítót, az öregségi biztosítást is. Legyen szabad csak megemlítenem, hogy ennek összes terheit a dolgozó munkásság viseli, nein a társadalom egyéb rétegei, nem a kormány. Itt az történt csupán, hogy meghozatott egy törvény, amelynek értelmében éppen az érdekeltek azok, akik ennek összes terheit viselni kénytelenek. (Bud János kereskedelmi miniszter: Az «összes»-! hagyja ki!) Itt csak az történt, hogy az érdekeltek által befizetetl összegek felelt viszont a kormány rendelkezik, a kormány gazdálkodik és nem mondhatnám azt, hogy olyan módon gazdálkodik, amellyel az érdekeltek meg lehetnének elégedve. (Propper Sándor: A volt népjóléti miniszter összes rokkantjait odavitte a Társadalombiztosítóba!) Mik azok az intézkedések, amelyeket a kormány az utolsó időkben meglett és amelyek bennünket arra kényszeríthetnének, hogy a kormánnyal és annak politikájával szemben más álláspontot foglaljunk el, más magatartást tanúsítsunk, mint amilyet tanúsítottunk eddig? Mik ezek az intézkedések? Ma az a helyzet, hogy nemcsak a munkásság nyomorog, hanem tíz esztendő alatt a polgári osztályhoz tartozók nagy tömegei is elproletárizálódtak. Ma az a helyzet, hogy azoknak is, akik azelőtt a középosztályhoz tartoztak, igen nagy része a proletárok sorába süllyedt le. Ilyen körülmények között nem lehet felállania a ke reskedelemügyi miniszter úrnak és azt mon4*
