Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
Az országgyűlés képviselőházának 497. ülése 1931. évi május hó 5-én, kedden, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. T&rgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1931/32. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása éspedig a honvédelmi tárca. Felszólaltak: Farkas Elemér, Kun Béla, Vórtess Vilmos István, Malasits Géza, Tabódy Tibor, Gál Jenő, Fráter Jenő, Györki Imre, Usetty Béla, Nagy Emil, Lukács-György, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ; a 2. címhez: Malasits Géza, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter; kereskedelemügyi tárca : Görgey István előadó, Hegymegi Kiss Pál. — A külügyi bizottság benyújtja jelentését a Wienben 1931. január 26-án aláírt magyar-osztrák barátsági, bókóltetöeljárási ós választottbírósági szerződós becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az intorpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Wekerle Sándor, Gömbös Gyula. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Pakots József jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Gubi<cza Ferenc jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Teleki Tibor gróf képviselő úr levelét, amelyben egészségi okokból négyheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, ihogy a kért szabadságot megadni méltóztassék. (Helyeslés.) A Ház a kért szabadságot megadja. Bemutatom a t. Háznak a Vas vármegyeSzombathelyi Hadikölcsön és Népjóléti Pártnak Kiskos István képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a karitatív hadikölcsönök átértékelése tárgyában. A kérvényt a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a kérvényi bizottságnak. Beterjesztem a t. Háznak a házszabályok 166. §-a értelmében a függőben lévő indítványok és interpellációk jegyzékét. A Ház a (bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1930/31. évi állami költségvetés — (írom. 1162.) éspedig a honvédelmi tárca folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Farkas Elemér képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Farkas Elemér képviselő urat illeti a szó. Farkas Elemér: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Evek óta igénytelen résztvevője vagyok a költségvetési vita honvédelmi részének. Evek óta figyelemmel kísérem ezt a vitát és megállpíthatom, hogy ugyanaz a gonKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ. XXXV. dolatkör képezi évek óta a viták gerincét, ugyanaz a hangulat hatja át az e tárgyban történő felszólalásokat. Megkísérlem jellemezni ezt a hangulatot: mélységes keserűség önérzetünk lealázó megbántása felett, panaszos szóvátétele az emberi igazság és jogos érdekeink semmibevételének, rámutatás arra, hogy a győző és legyőzött államok kategorizálása ma is mindennél dominálóbb szempont, rámutatás arra, hogy ez az eljárás nem útja annak, amit a hatalmak a fórumon hangoztatnak, amit ők őszinte békeszándéknak jelentenek ki, nem útja annak, hogy így és ezen a módon a világ békéje tartósan biztosítható legyen. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ma, 1931-ben, tíz évvel a békeszerződés aláírása után semmi okunk sincs rá, hogy egy hajszálnyira is eltérjünk a vitának ettől a gondolatmenetétől. (Ügy van! Ügy van!) Bármilyen súlyosak legyenek is a gazdasági viszonyok, bármilyen erővel tolakodjanak is a gazdasági kérdések minden más probléma elé előtérbe, ennek kell a vita gerincének lenni és a vita nem térhet el ettől a vezető fonaltól. Az én szerény megítélésem szerint a honvédelmi tárca kérdéseit kezdhetném a fizetósrendezésen, folytathatnám a nyugdíjak kategóriáin és végezhetném talán a vitézségi érempótdíj valorizálásánál, eltörpülnek egy nagyobb probléma mellett. Sőt tovább megyek. Az én meggyőződésem szerint ezeket a kérdéseket a gazdasági problémáktól tökéletesen el kell választani és mint különálló egészet kell őket tárgyalni és boncolni. Mert kérdem en, nem eltörpülnek-e ezek a kérdések, különösen akkor, ha viszonylatba állítom őket azzal az embertelen, de állítom, nemcsak embertelen, hanem rövidlátó, az ember rendeltetésének és céljának meg nem felelő szándékkal, amit a hatalmak a jövő év januárjában tartandó genfi leszerelési konferencián akarnak megvalósítani akként, hogy nekünk meg kell maradnunk továbbra is a mai megcsúfolt védtelen állapotunkban, meg kell ma48
