Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

328 Az országgyűlés képviselőházának í96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. lis gondoskodása tárgyává teszi a legénységet, amelynek valóságos atyja és szellemi vezére. (Kun Béla: Nehéz anyagi helyzete dacára ezt cselekszi!) De nekünk nemcsak a hadsereg kultúrájára van szükségünk; nekünk a kultúra hadserege kell, szellemi tartalék, amely a kellő pillanatban dobja bele a világtörténelem serpenyőjébe a magyar nemzet erejét. Ez a szellemi tartalék megtalálható abban a nagy öszMzefogásban, abban a lelki egységben, amely kell, hogy kiterjedjen Magyarország minden hű lakójára. Nekünk hazafiasabbaknak kell lennünk, mini amilyenek az összes többi nemzetek, nemcsak azért, mert mi egyedül árván, testvértelenül állunk a nemzetek világában, hanem azért is, mert nagy feladatokra \n gyünk hivatva. (Ügy van! Ügy van!) Es nekünk hazafiasabbaknak kell lennünk elődeinknél is! Volt idő, amikor elegendő volt a paszszivitás, volt idő, amikor a passzív rezisztencia csodákat művelt. Ma aktivitásra van szükség, olyan aktivitásra, bogy a mi hazánk szereíefének fényével és melegségével átöleljünk Szent István koronájának egész területén élő és szén vedő minden hű magyart. (Ügi/ van! Üg.i/ van!) Nekünk meg kell védenünk az egész magyar nemzet lelki integritását, (Ügy van! Ügy ran!) inert ha mi pusztulni hagyjuk a magyar lelket, ha kialudni hagyjuk a nemzeti egységnek és a nemzeti összefogásnak szikráját, akkor menthetetlenül elpusztulunk. De akkor tettestársai leszünk bűnös mulasztásunkkal mindazoknak, akik konkolyhintéssel, akár az utódállamok felé való kacsingatással, akár pedig a Zrinyi Miklós által történelmi fogalommá emelt idegen áfium altató varázsával meg akarják ölni a magyar lelket és akkor le kell számolnunk azzal a szörnyű felelősséggel, amellyel utódainknak tartozunk. (Igaz! Ügy van!) Ha mi elpusztulni hagyjuk a magyar lelket, akkor elpusztul a nemzet is s akkor ellenségeink nemcsak végvárainkon diadalmaskodnak, hanem igenis osztozkodni fognak a magyar nemzet törzsének megmaradt csonkján is. Mi a magyar nemzetet elpusztulni nem hagyjuk! (Ügy van! Ügy van!) Ez a magyar nemzet ezerévig állott itt és talpra fog állani ismét (Ügy van! Ügy van!) és dicsőségesen fog haladni egy új ezerév felé a diadalmas, a hatalmas, a régi Nagy-Magyarország. (Elénk éljenzés.) A költségvetést elfogadásra ajánlom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra 'következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Báró Láng Boldizsár! Br. Láng Boldizsár: T. Képviselőház! Több képviselőtársam, de magam is már ismételten felemeltük tiltakozó szavunkat a m. kir. honvédségnek a trianoni békeszerződés által reánk kényszerített kiegészítő rendszere ellen. Kiemeltük azt, hogy ez a kiegészítési rendszer nem felel meg a nemzet évszázados tradícióinak, nem felel meg a magyar nép lelkületének, (igaz! Ügy van!) de nincs arányban Magyarország pénzügyi teljesítőképességének sem. (Ügy vam,! Ügy van! — Ehn Kálmán: Teljesen igaz!) Ez a szempont tisztán és kizárólag magyar szempont volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ma egy univerzálisabb nézőszögből, Elurópa szempontjából világítsam meg ezt a kérdést. (Halljuk! Hdit'jak!) Az európai államok egy része Oroszországgal politikai okokból tart fenn többé kevésbbé szoros nexust; más államok viszont gazdasági kapcsolatokat létesítettek Oroszországgal. Ezek az összeköttetések az illető országokra nézve átmenetileg talán hasznosak lehetnek, de azt hiszem, merő ellentétben állanak az emberiség univerzális érdekeivel. (Ügy van! Ügy van!) Az Európára ránehezedő gazdasági válság megteremtette Pán-Európa gondolatát. Ez a páneurópai gondola! eleinte csak azt célozta, hogy Európa feldúlt gazdasági viszonyai kiegyen lit (essenek. Később azonban, amikor az orosz dumpingáruk az európai piacokon megjelentek, ez a gondolat kibővült és magábanfoglalta már azt is, hogy Európának egy közös gazdasági frontot kell létesítenie Oroszország ellen. Loiicheur, Franciaországnak ez a kiváló, talán a legnagyobb koncepciójú közgazdásza egy cikket írt. amely néhány nap elölt jelent meg az Excelsior című francia újság ban. Ebben a cikkeben azt fejtegeti, hogy Európa gazdasági szervezetét teljesen és tökéletesen át kell alakítani, tekintettel éppen Oroszország jövő gazdasági terveire. Látjuk tehát hogy gazdasági téren az orosz veszélyt már felismerték,^ noha Igaz, hogy az ebből folyó konzekvenciákat még nem vonták le, legalább is nem teljes mértékben. Sajnos, katonai téren ez a felismerés még teljesen homályos, és így a levont konzekvenciák körülbelül egyenlők a nullával. Hogy mi történik Oroszországban, azí egészen pontosan, azt hiszem, senki sem tudja, de hogy ott igen komoly katonai készülődések is folynak, az teljesen bizonyos. Nem akarom az ördögöt a falra festeni és nem akarok egy orosz offenzívának lehetőségéről, vagy annak katonai esélyeiről beszelni, — hiszen túlmessze mennék, ha a t. Ház türelmét stratégiai fejtegetésekkel akarnám igénybe venni — kétségtelen azonban az, hogy Oroszország Európának ősi kultúrája és jelenlegi társadalmi berendezkedése ellen tör, (Ügy van! Ügy van) hiszen ezt a szovjetvezérek maguk is bevallják. Azt, hogy Európának nemcsak gazdaságilag, hanem katonailag is fel kell készülve lennie a veszélyre, úgy hiszem, senki sem vonhatja kétségbe. (Ügy van! Ügy van!) Azt, hogy az európai államok hódító hadjáratot indítsa nak Oroszország ellen, ezer és egy okból nem hiszem, — a keresztes hadjáratok korszaka elmúlt — de egy védelmi harc szükségességével Európának mindenesein! számolnia kell. Jöhet idő, amidőn olyan nemzetek, amelyek ma farkasszemet néznek egymással, kénytelenek lesznek váll váll mellett harcolni, hogy elhárítsák a közös veszedelmet. Ilyen védelmi frontból Magyarország már csak földrajzi helyzeténél fogva sem maradhat ki. De nem hiszem, — és úgy gondolom, hogy ezt szerénytelenség nélkül mondhatjuk — hogy Európa egy közös veszély esetében önként lemondana a magyar fajnak általánosan elismert katonai kvalitásairól. Az utolsó percben, amikor a veszély már a kapu előtt van, csak kapkodni lehet, de tervszerűen cselekedni nem, ha ennek a cselekvésnek előfeltételei nincsenek megadva. Hadsereget, katonaságot a föld alól előteremteni nem lehet, csak tömegeket, Gambetta, Freycinet és