Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának U96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 321 szem, t. képviselőtársaim mind egyetértenek abban, hogy ebben nincs demagógia. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. -- Szabó István: Kötelesség.), Ez az egyik legszükségesebb dolog a falu népének egészsége érdekében. Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr fokozottabb mértékben fog a falu népének közegészségügyével foglalkozni. Példa erre az igen t. miniszter úrnak az a ténye, hogy a falvaknak jó ivóvízzel való ellátására 500.000 pengőt vétetett fel a költségvetésbe. Itt különösen fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét egy olyan községre, amely a Balaton mészkősziklái között van, ahol az emberek kénytelenek 6—8 kilométerre elmenni, hogy ivóvízszü'kségletüket megszerezhessék, nem is beszélve arról, hogy az állatok, amelyek a iforró sziklákon legelnek, csak este kapnak vizet, akkor is egy vízfelfogó medencéből. Méltóztassék elképzelni, hogy egy eső után egy hónapig, két hónapig áll a víz a medencében és abból itatják az állatokat. Tehát az állategészségügy is bekapcsolódik ebbe a kérdésibe. Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésébe is fel van véve erre egy tétel, úgyhogy ennek a közegészségügyi, víznyerósi kérdésnek megoldását az igen t. miniszter úr az igen t. földmívelésügyi miniszter úrral karöltve keresztülviheti. Ezeket a kérdéseket óhajtottam itt az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani és mégegyszer dokumentálni akartam azt, hogy ha egy képviselő így nyilatkozik, az még nem demagógia, (Felkiáltások: Kötelesség!) hanem olyan fontos kötelesség, amelyet teljesítenie kell a képviselőnek azzal, hogy a Képviselőházban is szóváteszi az ilyen kérdést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szabóky Jenő! Szabók y Jenő: T. Képviselőház! A magam részéről készséggel csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik a kórházak tételéről szólván, helyi kívánságokat hoztak a t. miniszter úr elé, abban a felfogásban lévén, hogy a kórházak ügye nem helyi jellegű, hanem országos ügy. Legyen szabad azért nekem is élnem ezzel az alkalommal és az igen t. népjóléti miniszter úr szíves figyelmét felhívnom egy látszólag helyi jellegű kórházra, amelynek azonban közérdekű volta kétségtelen. Ez a kórház pedig egy épülőfélben lévő kórház, amelyet boldogult Vass miniszter úr a gyengeelméjű gyermekek részére óhajtott létesíteni Kalocsán. E kórház építésének rövid története a következő. A népjóléti tárca a múlt esztendőben 100.000 pengőt bocsátott rendelkezésre erre a célra, Pest vármegye közönsége ugyancsak 100.000 pengővel járult ehhez a kórházépítéshez és a kalocsai érsek úr a maga részérő} 50.000 pengővel mozdította elő ezt az építkezést. Ennek a 250 ágyas kórháznak prelimitált építkezési és berendezési költsége 600.000 pengőre rúgott, a vállalati összeg azonban valamivel kevesebbre, 500.000 pengőre. Eddig elköltetett 250.000 pengő és felépült a nyers épület, amely tető alatt van már, nincsen azonban egészen bevakolva, a külső ablakokon kívül nincsen ablaka, hiányzik a belső berendezés, nincsen lépcsőháza, nincsen padozata, hiányzik a burkolómunka, a mázolómunka, a fűtési berendezés, nincsen kerítése és hiányzik még sok minden egyéb, szóval ez a kórház úgy, ahogy áll, egy nyersépület benyomását teszi, amely minden célra alkalmas volna, esetleg kórház céljaira is, ha teljesen fel volna épülve. "Ügy tudom, hogy erre a célra még 250.000 pengő szükséges. Ezt tudta annakidején a népjóléti miniszter úr boldogult illusztris elődje is, aki Ígéretet tett arra, hogy a folyó évi költségvetési év folyamán 100.000 pengőt fog kiutaltatni a népjóléti minisztérium részéről, ugyancsak 100.000 pengő a jövő évi költségvetési év terhére, úhogy ebben az évben körülbelül felépült volna a kórház. Ügy tudom, hogy a kalocsai érsek úr sem zárkóznék el egy nagyobb adománytól, úgyhogy ha volna rá mód és ha a népjóléti tárca költségvetése engedné, akkor ez a kórház rövid időn belül felépülne. Legyen szabad az igen t. népjóléti miniszter úr szíves figyelmét felhívnom arra, hogy ez nem egy mindennapi rendes kórház volna, hanem egy speciális kórház, olyan, amelyhez hasonló Magyarországon még csak egy van, mégpedig a gyulai kórház, ahol azonban a gyengeelméjű fiúk és leányok együtt kezeltetnek. Hogy mennyire szükség van erre a kórházra, azt éppen az imént Moser t. képviselőtársam is bizonyította, aki előhozott egy-két esetet arra, hoy a tiszamenti falvaikban golyvás, gyengeelméjű gyermekek vannak. De úgy gondolom, országos érdek^ is volna erre a célra egy külön kórházat alapítani fiúk és egy külön kórházat leányok részére. Azt hiszem, ,hogy a többi indokokat elengedi nekem a népjóléti miniszter úr, annál is inkáblb, mert úgy vélem, hogy a helyi viszonyokat ismerni. En a magam részéről, mint helybeli képviselő, arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy vegye kegyesen tekintetbe azt, hogy a kisipari munkásság körében a lehető legnagyobb munkanélküliség uralkodik, mert semmiféle építkezés a/.on a környéken nincsen és valóságos áldás volna az, ha a népjóléti miniszter úr megtalálná a módot arra, hogy bizonyos összeget boldogult elődjének nemes elgondolása szerint a kalocsai gyengeelméjű gyermekek kórházának felépítésére tudna juttatni. Szinte megdöbbenve olvassa az ember, igen t. Ház, amikor a közegészségügyi rendkívüli kiadások címén azt olvassa, hogy nem állami kórházak karbahelyezésére csupán 100.000 pengő van felvéve. Ez valóban olyan csekély összeg, hogy ezzel országos akciót sem kezdeni, sem folytatni, sem pedig-fcefejezni nem lehet. A magam részéről arra kérem a miniszter urat, hasson oda valami úton-módon, hogy a pénzügyminiszter találjon lehetőséget arra, hogy meglegyen neki a módja arra, hogy az épületet minél előbb be lehessen fejezni. Mivel pedig a magam részéről bízom abban, hogy az igen t. népjóléti miniszter úr ennek a kalocsai kórháznak ügyét szívén viseli és keresi a lehetőséget arra, hogy ez az építkezés tovább folytattassék és mivel a legnagyobb bizalommal viseltetem az igen t. népjóléti miniszter úr iránt, a magam részéről a címet elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Farkas Tibor képviselőtársam felszólalására válaszolva legyen szabad megjegyeznem a traichomára vonatkozólag, amely különösen alsó Zalában van, hogy nagyon természetesen nagv gondunkat képezi ez a kérdés. A nagykanizsai kórháznak jelenleg is adtunk 200.000 pengőt és a napokban meg fogjuk nézni ezt a szemügyi kórházat, hogy lássuk annak berendezését, mert csakugyan alsó Zalá46«