Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 49 az altiszt apátlan-anyátlan árvája kap 5 pengő 75 fillért. T. Ház! Ezekkel szemben lehetne azt mondani, ihogy Magyarország szegény ország, nincs rá pénzünk, nem tudunk tehát eleget tenni becsületbeli adósságunknak sem. Szerintem a becsületbeli adósság mindennek elébe tartozik. Addig én nem csináltatok magamnak új díszmagyart, amíg gyermekeim éheznek. Ami áll az egyes emberre, az áll egy országra is. Metamorfikusan szólva, mi csináltattunk nagyon sok díszmagyart az évek során át, míg a legénységi állományú elesett hős szerencsétlen apátlan-anyátlan árvája kap havonta 3 pengő 25 fillért. De van itt egy borzasztó kiáltó érv is, amit tudnak az egész világon. Ne tessék azt mondani, hogy nem tudják, nem az én beszédemből fogják megtudni, tudják amúgy is. A mi helyzetünket hasonlítsuk össze Ausztriáéval. Nem mondom Franciaországot vagy Angliát, mert ezek mind gazdag országok. Hogy Ausztria milyen szegény, mutatja, hogy felmentették a reparációs költségek alól is. Amíg mi fizetünk 1943-tól 1966-ig évenként 13 és fél millió pengő reparációs költséget, addig ez alól Ausztriát szegénysége címén felmentették. Nemzetközi okirat van tehát arról, hogy Ausztria nagyon szegény. Állítsuk tehát szembe, hogyan hántunk el mi a hadirokkantainkkal és hogyan bánt el Ausztria. Pontos statisztikám szerintnem beszélek legénységi állományúról, altisztről vagy tisztről, hanem egybevetve, átlagban — Magyarországon kap egy átlaghadirokkant 10 pengő 30 fillért havonta, a szegény Ausztriában kap 114 pengő 66 fillért. Ezek olyan adatok, amelyek fölött meg kell borzadnia az embernek, ha azon gondolkozik, /hogy szabad-e Magyarországon egyáltalában csak 10 fillér fényűző kiadást is eszközölnie addig, amíg Ausztriában a 'hadirokkant 114 pengő 66 fillért, a magyar hadirokkant pedig kap 10 pengőt havonta. (Ügy van! balfelől.) Tovább megyek. A magyar hadiözvegy átlagsegélye minden rangfokozatban 6 pengő 50 fillér havonta, Ausztriában 55 pengő 68 fillér, tehát nagyon sokkal több. De nézzük az apátlan-anyátlan hadiárvákat. Ezek, mint voltam bátor mondani, kapnak nálunk 3 pengő 25 fillért, ami bizony éhbér és már nem is számít. Mit lehet csinálni 3 pengő 25 fillérből egy apátlan-anyátlan árvának? (Bródy Ernő: Egy hónapra?) Egy hónapra. {Friedrich István: Tíz fillér naponta!) Méltóztassanak arra gondolni, hogy egy ilyen állapot erkölcsileg hogyan hat egy ország jövőjére! Hallunk gyönyörű frázisokat arról, hogy: «Ha majd megszólalnak a trombiták...» Gondoljuk el, majd mit fog felelni annak a hadirokkantnak gyermeke, vagy a hősi halottnak árvája. Nem akarom azt mondani, hogy ez így lesz, Isten mentsen, meg kell mindent tenni, hogy ne így legyen, de most kegyeskedjék szembeállítani a magyar apátlan-anyátlan hadiárva havi 3 pengő 25 fillérjét az osztrák apátlan-anyát hin hadiárva havi 43 pengő 50 fillérjével. T. Képviselőház! Ezek hiteles adatok. Nem folytatom felszólalásomat, mert vétenék a tények ereje ellen, ha ezt szónoklással akarnám pótolni. En csak felhívom erre a körülményre nemcsak a Képviselőház, nemcsak a nemeslelkű miniszter úr, hanem az ország figyelmét is, hogy ezen a téren hibás úton jártunk és amit még meg lehet tenni a magyar erkölcs, a magyar becsület érdekében, azt meg kell cselekedni. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) . ülése 1931 május 1-én, pénteken. 305 Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kuna P. András! Kuna P. András: Mélyen t. Képviselőház! Teljes egészében igazat adok az előttem szóló Nagy Emil képviselő úrnak abban a tekintetben, amit elmondott, hogy Magyarországra igazán nagy szégyen, hogy csak ilyen kevéssel tudja támogatni a hadirokkantakat és a hadiözvegyeket. Tudom azonban, hogy a másik oldalon felvetették ezt többször izgató módon, egészen más hangnemben is, mint ahogy az előttem szóló t. képviselő úr felvetette. (Bródy Ernő: A három pengő egyféle hangnem, akárhogy beszéljünk is. Ez izgat, nem a hangnem! — Zaj balfelől.) Valamint a gyermekeket segítenünk kell a ragályos betegségek ellen himlőoltással és más módokon, úgy kötelességünk az országon segíteni azokkal az qlajcseppekkel, amelyekről nagynevű képviselőtársunk beszélt valamikor, hogy a mételyes társadalmi eszmék ellen védelmezzük. (Fábián Béla: Szociális olajcseüpek!) Nagyon jól tudom, hogy ezek a bajok mind megvannak, de azoknak az eszméknek hatása alatt, amelyeket a népjóléti miniszter úr és a kormányzat követ, nagyon sokat tudtunk segíteni különösen a gyermekvédelem terén. A gyermekvédelem terén itt van az anyaés csecsemővédő intézmény, amely idáig nem tartott ott, ahol ma van. Az a csecsemőyédő nő kerületemben sorra járta a polgárokat és a gyermekeket és anyákat, különösen pedig a sokgyermekes anyákat egész télen ellátták tejjel, élelmiszerrel, ruházattal. Működött azután egy másik közjótékonysági és emberbaráti intézmény, amelyet jólelkű asszonyok külön szerveztek meg és amely szintén mindent elkövetett. Társadalmi úton szedték össze a dolgokat és segítették azokat a nagyon szegény, nagycsaládú apákat. A társadalom hajlik erre a segítségre, mert például a munkanélküliek számára is

> összeadott néhány száz mázsa búzát holdanként 2—2 kilós alapon. Elvből segítették a munkanélkülieket. A mellett elvégeztettek olyan munkákat, amelyek nélkül el lehetett volna lenni, csakhogy segítsenek rajtuk, mégis megadták ezt a munkát és — mondom — 200 mázsa búzánál többet kiosztottak így a munkanélkülieknek. Még egy megjegyzésem van. Nagyon szép dolgokat tapasztaltam a szegények kórházi kezelésénél. Sok szegény általam közvetített kérésére visszakapta a kórházi költséget, de még most is vannak olyan bajok, amilyeneket tegnap egy képviselőtársam említett, hogy különösen 2—3—5—6 holdas kisgazdákkal, vagy olyanokkal, akiknek talán csak egy házuk van, megtörtént, hogyha hozzátartozójukat be kellett vinin a kórházba, a kórházi költségeket rátáblázták földjükre. Amíg a családapa él, addig nem veszik el a földet, de amint az apa elhal, ellicitálják. Arra kérem tehát a népjóléti miniszter urat, hogy itt kicsit fokozottabb mértékben legyen szíves segíteni a szegény emberek kórházi költségeinek elengedésével. Nagyon hasznos dolog volt az ivóvíz akció is, amely az elmúlt évben nagyon szűk keretű volt, de ahogyan olvasom a költségvetésben, a népjóléti miniszter úr most 500.000 pengővel megsegítette ezt az ügyet, ennyit szentel reá. Ez nagyon szép, mert nagyon sok helyen, így nálunk is, olyan rossz a víz, hogy azt inni igazán csak kényszerűségből lehet vagy nem is tudják meginni, eljárnak t vízért máshova, így vannak a Bakony vidékén is a hegy tetején, ahol nem kapnak vizet, le kell járniok a hegy aljába messzire, 44*