Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
Az országgyűlés képviselőházának 4.96 vállalók érdekében történtek dolgok, és van bizonyos fokú haladás. Nem tagadjuk, mélyen t. Képviselőház, hogy a mai szociális viszonyokkal, a mai gazdasági viszonyokkal mi nem vagyunk megelégedve. Nem tagadjuk azt, hogy ebből a nyomorból, ebből a krízisből ki kell segíteni a magyar munkavállalók tömegét és éppen ebből a felfogásunkból kifolyólag nagyon szeretnők, ha az összes munkaügyek egy kézben csoportosulnánk. Hiszen, ha a külföldön munkaügyi téren történt dolgokat nézzük, avagy a szociálpolitika külföldi haladását figyeljük, akkor látjuk, hogy nemzetközi viszonylatban az aktíve foglalkozó szociálpolitikai pártok, — mint a kereszténypárt és a szociáldemokrata párt — éppen a munkaügyi minisztériumok élére állítják első férfiaikat, első, kiváló koponyáikat. Németországban a háború után hét éven keresztül, még a szociáldemokrata kabinetben is Brauns, a papminiszter képviselte a szociálpolitikai és munkaügyi kérdést. Avagy most is a kereszténypárt, a keresztény szakszervezetek első férfiaikat, Stegerwaldot állították oda a munkaügyi minisztérium élére. A szociáldemokraták ugyanezt csinálják. Ausztriában dr. Resch, Hollandiában Nolens, nemzetközi viszonylatban kiváló nagy szociálpolitikusok állnak a minisztérium élén. A munkaügyi minisztériumra óriási nagy szükség van, annak munkakörét bővíteni kell. Ezt kívánja tőlünk a békeszerződés XIII. fejezete is, amely szabályozza a munkaügyi hivatalt és a munkaügyi. konferenciát. Legyen szabad ez alkalommal ezt az elgondolást üdvözölnöm, legyen szabad ez alkalommal a munkaügyi konferenciát és munkaügyi hivatal működését is örömmel üdvözölnöm, mert az tagadhatatlan, hogy szociálpolitikai irányban nemzetközi viszonylatban újabb lökést adott a szociálpolitikának. En a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal működésében egy darab keresztényszocializmust látok, mégpedig azért, mert a Munkaügyi Hivatal és a munkaügyi konferencia nem az osztályharc alapján áll, nem azon az alapon, hanem a megértés alapján dolgozik, mert ott látni együtt a világ összes munkaadóérdekeltségeit, ott látni a munkásérdekeltséget politikai különbség nélkül és ott látni a kormányférfiakat is. Ezek a különböző érdekeltségek tanácskoznak, hogy szociálpolitikai téren előbbrevigyék a szociális alkotásokat. Fájlalom, hogy nemzeti, hazai viszonylatban ezt az úgynevezett munkaközösséget ezideig nem lehetett megvalósítani. Es ha szabad a miniszter úrnak valamit ajánlanom, akkor mély tisztelettel arra kérem, hogy valahogy éppen a termelés érdekében hozza össze azokat a különböző faktorokat, amelyek a termelésben döntő tényezők. Legyen együtt a termelés két faktora, a munka és a munkaadó, legyen együtt a munka és a tőke. Ma, amikor Oroszország a maga ötéves Programm jávai, a maga dumpingpolitiká jávai minden nemzet gazdasági alapjait alá akarja ásni, nemzeti szempontból szükség van arra, hogy a termelés két faktora, a munkás és a munkaadó megértsék egymást és ne álljanak egymással szemben. Ha azonban azt véljük, hogy ez a munkaközösség megteremtődik azáltal, hogy kollektív szerződéssel szabályozzuk a munkás és a munkaadó közti viszonyt, akkor legyen szabad újból felhoznom, hogy maga az, hogy a munkavállaló és a munkaadó kollektív szerződést köthet, szabadon, minden törvényes szabályozás nélkül, véleményem szerint ülése 1931 május 1-én, pénteken. 301 nem kielégítő. Egyes országokban konstruáltak a kollektív szerződéseket körülbástyázó törvényeket. Mert az, amit a szélsőbaloldal ebben a kérdésben, a kollektív szerződések terén tesz, nincs a dolgozótársadalom érdekében. Amikor ők az ő kollektív szerződéseikbe beleveszik és hatalmi szóval bele akarják vinni, hogy máshonnan nem lehet munkást közvetíteni, mint az ő oldalukról, mint az ő munkaközvetítésüktől, akkor ez ellen mindenkinek szembe kell szállnia és az államnak is, amelynek kötelessége az egész munkásságot megvédeni, szembe kell állnia ezekkel a törekvésekkel. Éppen ezért szeretnők, ha ez az esetleges, a kollektív szerződést szabályozó törvény végre valahára megteremtené talán a szakszervezeteket szabályozó törvényt is. Mi keresztényszocialisták a mi szociálpolitikánkban négy nagy elvet vallunk és hirdetünk: keresztény, nemzeti, szociális és demokratikus szociálpolitikát hirdetünk és tekintve, hogy ebben az elgondolásban is annak a nagy szerencsének örvendünk, hogy a mi vezérünket látjuk a népjóléti és munkaügyi minLszteri székben és miután iránta teljes bizalommal vagyunk, a címet elfogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A legnagyobb türelemmel vártam négy és félhónapon keresztül, 1930. december 17-ike óta, hogy a népjóléti miniszter úr tájékoztatni fogja a Képviselőházat a népjóléti minisztériumban a Legfőbb Állami Számvevőszék által a legnagyobb korrektséggel és a legnagyobb objektivitással lefolytatott vizsgálat eredményéről. (Homonnay Tivadar: Még nincs befejezve!) A t. képviselő úr — úgy látszik — rosszul van informálva, mert a vizsgálat hónapok óta teljesen be van fejezve. A vizsgálat eredményéről a Legfőbb Állami Számvevőszék a népjóléti miniszter úrhoz kötelességszerűen jelentést nyújtott be, amely jelentéshez mellékelve vannak mindazoknak a tanuknak vallomásai is, akiket Segner legfőbb állami száiuazéki helyettes elnök úr kihallgatott. (Homonnay Tivadar: En a pénzügyminisztériumi vizsgálatról beszéltem.) A pénzügyminisztériumban nem vizsgálat folyik, hanem fegyelmi eljárás. A vizsgálat be van fejezve és a vizsgálat befejezése után a fegyelmi eljárás megindítása végett a pénzügyminisztériumban Vargha államtitkár úr vezetésével működő fegyelmi tanácshoz áttették az iratokat. (Homonnay Tivadar: Ezt kell megvárni!) En nem tudom, miért olyan ideges a képviselő úr? (Homonnay Tivadar: Abszolúte nem.) A képviselő úr ebben az ügyben nincs érdekelve; ezt én bejelentem. (Homonnay Tivadar: Ebben sem vagyok érdekelve!) Méltóztassék tehát a t. képviselő úrnak nyugodtan meghallgatni azt, amit én a lefolytatott vizsgálat eredményével kapcsolatosan itt el akarok mondani. Nagyon kevés idő áll rendelkezésemre; nem volt módom arra, hogy az általános vitában felszólaljak, mert az összes helyek előttem el voltak foglalva; méltóztassék tehát megengedni, hogy sürgönystílusban én tárjam a Képviselőház elé néhány megállapítását a Segner-féle legnagyobb korrektséggel — ezt kötelességem megmondani — lefolytatott vizsgálatnak, mert sajnálatomra a t. kormány nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket az eredményeket elibénk tárja. Legelsősorban méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a t. miniszter úr figyelmét egy körülményre. A t. miniszter úr