Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
Az országgyűlés képviselőházának 4,95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön.. 277 . Azonkívül azt láttam, hogy a régi költségvetésiben ©gyes Teszek nagyon szépen és nagyon szilárdan vannak megalapozva. En azokat a pilléreket, amelyeket ebben a régi költségvetésben találtam, tiszteletben akarom tartani és továbbra is így akarom fenntartani. A legnehezebb része egész működésemnek és tevékenységemnek az, hogy takarékoskodni vagyok kénytelen. Vannak fix tételek, amelyeket itt számos képviselő említett volt és amely fix tételeken én magam változtatni nem tudok. A hadi károsultak, a kórházak, a gyermekvédelem: ezek mind fix tételek; ezekből a fix tételekből nem is lehet semmit sem engedni, nem is voltam, nem is vagyok hajlandó semmit sem engedni ezekből a tételekből, mert ezek olyan rendikívül fontosak és annyira mélyen ihatnak bele az állami és társadalmi élet leglényegesebb kérdéseibe, hogy ezekből semmit sem akartam kihagyni. Magyarországon azonban természetesen minden politikus előtt ma elsőrangú kérdés a teherviselőképesség. (Ügy van! Ügy van!) Ez kell, hogy a legelső gond és legelső kérdés legyen. A teherviselőképességre vonatkozólag lehetnek egyesek különböző nézeten, én azonban már évek óta azon a nézeten vagyok, hogy a mi népünk valóban túlságosan meg van terhelve és valóban rendkívül fontos az, hogy még tovább ne srófolják az adókat és különösen a mai körülmények között ne rakjunk a népre újabb és újabb terheket. Ha redukciók történtek a költségvetésben, azok természetesen kínosan mentek, mert hiszen amint méltóztattak nagyon sokan előttem is igen szépen kifejteni, minden egyes tétel, amely ebben a költségvetésben van, annyira fontos és annyira érzékeny velük szemben mindenki, az egész társadalom, hogyha én a legcsekélyebb redukciókat is viszem végbe, az csak kínnal és lelkifájdalommal megy. (Ügy van! Ügy van!) Ugyanakkor azonban látom, hogyha bizonyos redukciókat teszünk a költségvetésben, nemcsak én, hanem minisztertársaim is, minden redukció mindjárt visszatükröződik az egész gazdasági életben. Két pólus között vagyunk: egyrészt redukálnunk kell és redukcióra int az idő, másrészt pedig tudjuk, hogyha redukálunk, ez a gazdasági életben csak rosszul hat és ennek nagyon súlyos következményei vannak. Nekem hivatalból rendkívül sokat kell foglalkoznom a produkció kérdésével. A gazdasági f>angás okait folyton analizálják az emberiség egelső és legnagyobb elméi; a legtiszteletreméltóbb és legnemesebb emberek foglalkoznak folyton azzal, hogy a gazdasági pangásnak tulajdonképpen mik az okai és hogyan lehetne ezeket az okokat megszüntetni. Az egyszer világos és tény, hogy ez a gazdasági pangás meglepett bennünket és meglepte a világot is, legalább abban a / mértékben, amilyen mértékben ez a gazdasági pangás az egész világon jelentkezett, kezdve innen, az Atlantióceánon és a Csendes-óceánon túlig, Polinéziáig és Ausztráliáig is, ahol azokban az államokban is óriási kríziseket látunk, amely államokról azt gondoltuk, hogy ezek az újabbkori szociális paradicsomot képviselik. Ott is azt látjuk, hogy fizetésképtelenségekbe jutottak. A pangás tehát az egész világon óriási és rettenetes. Első oka ennek, hogy pénztelenség van mindenfelé. Azt látjuk, hogy a nemzeti jövedelem kisebbedett, és a mi utolsó adataink szerint, amelyet közgazdászaink bocsátottak rendelkezésünkre, 7—800 millió pengő manco mutatkozik a nemzeti jövedelemben; azonban ezek is régi adatok, az újabb adatok talán még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. szomorúbb dolgokat fognak velünk közölni, ha ezek az adatok is feldolgozásra kerülnek. Egyrészről tehát a pénz drágasága, másrészről természetesen a terhek, az adók nagysága, különösen a szociális terhek nagysága az okai a jelenlegi állapotoknak. Ezen a helyen állva morális kötelességet teljesítek akkor, amikor mindenekelőtt megemlékezem nagynevű elődömről, akinek egyénisége mindnyájunk élénk emlékezetében van. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.} Az ő egyénisége, zsenialitása, az ő tőről metszett magyar szónoki ereje, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) aminő szónoki erő epoehális és csak egy-kettő ilyen van egy-egy században, az ő nyelvezete szinte páratlan. Ö egyéniségének, zsenialitásának erejét, emberszeretetét vitte bele és ezzel szolgálta az emberiséget és hazáját. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az ő kórházai, amelyeket az országban létesített, monumentális kórházak, monumentális művek. Akik majd az országot körüljárják és látják ezeket a monumentális nagyszerű munkákat, emlegetni fogják, hogy egy korábbi nehéz korszakban, nehéz körülmények között mégis tudott ilyen nagyszerű műveket létesíteni. Mi, magyarok, régi emlékekben nagyon szegények ^ vaigyunk és amink van, az mind újabb és újabb alkotás. Ez a Ház és ez a terem is, amelyben vagyunk, ós mindaz a sok épület, amely bennünket körülvesz, mind újkori alkotás. A magyar nemzet volt kénytelen rendkívüli áldozatokat hozni azért, hogy emlékeket, monumentumokat emeljen. A kor, amelyben ő élt, erre nem volt kedvező; nem volt egyszerű doloe: abban a korban monumentális alkotásokat létesíteni. Mégis volt azonban néhány esztendő, amely alkalmasnak mutatkozott arra, hogy egyesek naírv do'trokat létesítsenek! Most, epy-ket esztendővel később egy gazdnsájuri depresszió közepén akárhányan szemrehányást kovácsolnak abból. ami azelőtt történt. Az azonban, houfv az elesettsém 1 , a nyomorúság, a szegénység ideién mégis nagyszerű és monumentális dolgokat létesítettünk ne fájjon senkinek! A későbbi nemzedék áldani fogja azokat, akik teljesítettek kötelességüket és nagyoltat alkottak. (Úgy van! Ügy van! iobhlelől.) Itt van az ő Társadalombiztosító Intézete! Egészen bizonyos, hogy amikor ő a Társadalombiztosító Intézetet létesítette, egyedül nagy emberszeretete, nagy átfogóképessége és nagy gondolatai vezették, hogy valamit létesítsen, és amikor a munkások érdekeinek felkarolásában odáig ment, hogy annyit adott, amennyit Európa egyetlen egy állama sem adott az ő biztosító intézetében, (Ügy van! Ügy van!) akkor csak nagy szívét követte. Most azonban szemrehányások hangzanak emiatt, amikor sokkal nehezebb és sokkal súlyosabb körülmények között vagyunk és amikor a szegény utódnak az a sorsa, hogy ő kénytelen rendbehozni azokat a súlyos dolgokat, amelyek ezen a téren fennállanak. A gyermekvédelem terén hasonlóképpen nagyon messze ment és később rossz körülmények között kénytelen volt visszafelé menni és visszafejleszteni «ok mindent. Nagyon nehéz szívvel tette ezt és ez rövid életének valóban legsúlyosabb gondjai közé tartozott, valószínűleg napjait te megrövidítette. (Ügy van! Ügy van!) Itt van a hadikölcsönkárosultak ügye. Amikor átvette a hadikölcsönkárosultakkal szemben a karitatív valorizációt, nagyon jól tudta, hogy hálátlan és nehéz feladatot vállal magára, de elsősorban az egészség és emberélet védelme volt a jelszava és főgondja és ezek szerint mű40
