Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

268 Az országgyűlés képviselőházának 4-95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. Gábor: Öreg segédeknek adtak kenyeret!) Bocsánatot kérek, a mi lakosságunknál kulturáltabb Ausztriában 6,300.000 lakosra mindössze 614 nyilvános gyógyszertár esik, ott tehát egy gyógyszertárra többb, mint 12.000 lélekszám esik. Nálunk pedig a statisztika szerint 6200 emberre, sőt ennél jóval kevesebbre, amint mindjárt be fogom bizonyítani. Nálunk általában még 5000 lélek sem esik egy gyógyszertárra, Ehhez járul még az is, bogy egyes Intézmények részére házi gyógyszertár felállítását engedélyezték. Házi gyógyszertárakat kaptak a budapesti, szegedi, pécsi, debreceni orvosi egyetemek, Budapesten a Társadalombiztosító Intézet, a Máv. betegsegélyző biztosító intézet, a Magánalkalmazottak betegség] biztosító intézete, a magy. kir. tüdőbeteg gyógyintézet, a székesfőváros közkórházai stb. stb. Ma CsonkaMagyarország területén 37 házi gyógyszertár működik, amelyek — érthető dolog — igen tetemes nagy publikumot vonnak el a nyilvános gyógyszertáraktól- Mivel pedig ebben a 6200 lélekszámban ezeknek a házi gyógyszertáraknak a fogyasztói is, benne vannak, ezért állítom, hogy még á000 lélek sem esik ma egy nyilvános gy ógy szertárra. Méltóztassanak tehát szembeállítani: Ausztriában egy nyilvános gyógyszertárra esik 12.000 vagy még több lélek, nálunk pedig, ahol a kultúra ha talán olyan nívón van is, mint Ausztriában, de semmi esetre sem magasabb nívón, 5000 lélek esik. Ma már a mesék birodalmába tartozik az, hogy a patikák aranybányák. Olyan aranybányák ezek, amelyekből az araijai már régen kibányászták. Az országban levő gyógyszertárak közül 600-nál több gyógyszertárban nincs segéd, hanem a gyógyszerész egymaga dolgozik, tehát oda van láncolva, mint egy fehér rabszolga, reggeltől estig és estétől reggelig. Csak nemrégen számoltak be a lapok egy igen színes riportban arról, hogy amikor egyik községben, (Jelsén a gyógyszerész halottaknai» .ján elment az övéi sírjához, erre az időre a patikát magára hagyta, bejelentették s ezért a gyógyszerészt megbírságolták. (Farkas István: Ezt olvastuk az újságban!) Ügy van, az összes Iáitokban benne volt, azért méltóztatott olvasni. Ha ilyen tempóban folyik a gyógyszertárak szaporítása, (Farkas István: Pedig a beteg sok!) akkor ezt a pályát megmenteni senki sem fogja. Az én felfogasom es az en véleményem az, hogy itt haladéktalanul beszüntetendő mindenféle további gyógyszertáradományozá.s úgy az egyesek, mint a közületek részére, mert ha ez inni történik meg, akkor, azt hiszem, hogy a gyógyszerészi pálya vagy legalább is az a nívó, amelyet a gyógyszerészi pálya eddig jelentett, el fog tűnni a föld színéről és oda fogunk jutni, ahol nem tudom milyen keleti országban vannak a gyógyszerészek. Ehhez járul még egy másik fontos dolog: a drogériáknak és kis ziiggyógyezerkereskedőknek törvénybe ütköző illegitim versenye. Ma már minden kis drogéria egy patika, ahol éppen úgy árulnak orvosságot, mint a gyógyszertárban. Még ezelőtt 20-^30 esztendővel alig volt Magyarországon drogéria, a testápolási cikkeket, a toilette-dolgokat, parfümériát mind a gyógyszerárak árulták. A közönség igényei megnőttek, ezek a szerek elszaporodtak és ilyen arányban megszaporodtak a drogériák ks. Ma van belőlük két-báromszáz. Ez ellen a gyógyszerészi pálya semmiféle kifogást nem tesz és nem tehet, de az ellen már tesz kifogást, hogy minden törvény és rendelet ellenére mindegyik drogéria egy kis gyógyszertár és éppen úgy kiszolgálnak különlegességeket egy drogériában, mint a patikában, sőt most már ott tartunk, hogy olyan szereket is meg lehet kapni a drogériákban, amelyeket csakis orvosi rendeletre lehet megkapni a gyógyszertárakban. (Jánossy Gábor: Szinte lehetetlen!) Az az eset áll fenn, ami a fogorvosok és fogtechnikusok közöli, vagy pedig az ügyvédek és zugirászok között van. Miután az ellenőrzés a drogériáknál nagyon lányba volt, most már annyira vérszemet kaptak, hogy egészen nyilvánosan és a legvaknierőbben árulják a gyógyszereket, sőt most már azt mondják, hogy a két évtizedes abuzus jogalapot szolgáltatott arra, hogy követelhessék, bogy éppen úgy, mint a gyógyszertárak, ők is árusíthassanak a drogériákban kész és csomagolt gyógyszereket. Igen t. Ház! Itt nem kell íbővebb magyarázat, mert, ismétlem, megint be fog következni az a helyzet, ami a fogorvosok és a fogtechnikusok között volt. A fogtechnikusok is azt mondják, hogy ők olcsóbbak valamivel, mint a fogorvosok. A gyógyszerészek egyetemet végzett emberek, a droguisták iparosok. Amennyiben a gyógyszerészetnek ez a kenyere es a gyógyszerészet nem adhatja drágábban, mint ahogyan a népjóléti miniszter úr azoknak a gyógyszereknek árát megállapítja és a droguisták csak mellékfoglalkozásnak tekintik, amit a patikusoktól el tudnak csípni, továbbá nem kell nekik diplomás emberekkel dolgozni, természetes, hogy pár fillérrel ezeket olcsóbban tudják adni. (Gaal Gaston: Szegény miniszter úr, azt sem tudja, hogy mi fán terem! Az ügyosztály állapítja meg, nem a miniszter!) Az ügyosztályért mindig a miniszter felelős. Ha minisztériumról beszélek, természetes, hogy a népjóléti minisztériumért mindig a miniszter felelős. Ha ezt az abuzust a miniszter úr sürgősen meg nem szünteti, ez — bármennyire furcsának látszik — másik katasztrófája lesz a gyógyszerészetnek, mert a gyógyszereszet nem olyan, mint a szabad kereskedelem, amely maga szabja meg áruinak az árát, hanem elő van írva a minisztérium által s ha öt fillérrel drá gáibban számít, azért megbüntetik. A gyógyszertár felállítása nem tőle magától, hanem a népjóléti minisztériumtól függ. Természetes dolog tehát, hogy kötött taxával dolgozik és ha kiveszik kezéből a kenyeret s a droguisták illegitim versenyének szabad folyást enged a kormányhatalom, akkor feltétlenül be kell következnie annak, hogy a gyógyszerészi pálya, meginogván alatta az anyagi bázis, feltétlenül erkölcsiekben fogja majd a romlás az anyagi romlást követni. (Gál Mihály: A beteg issza meg a levét!) Ügy van és ez egyáltalában nem érdeke az államhatalomnak, nem érdeke a kormánynak. Éppen azért tisztelettel kérem a nép jóléti miniszter urat, méltóztassék sürgősen intézkedni, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek és a droguisták szoríttassanak vissza arra a működési körre, amely az ő hivatásuk és egyáltalán a gyógyszerkiszolgáltatást a legszigorúbban méltóztassék megtorolni, ha egy droguistát ilyenen rajtakapnak. Nagy sérelme még a gyógyszerészi pálya nak az úgynevezett anyagraktár ügye. Erre az anyagraktárra már a háború alatt, az alapításakor sem volt semmi szükség. A gyógyárunagykereskedők — meg kell nekik adni — nagyon szépen el tudják a gyógyszerpiacot látni mindig gyógyszerrel. Amikor jött az anyagraktár, a gyógyszerészeti pálya mindjárt feliratban fordult a népjóléti miniszter úrhoz, hogy