Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
214 Az országgyűlés képviselőházának 4-95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. állani, do igenis, legvégső esetben a juttatásoknak valamikénti enyhe leszállításától — ha már semmi más nem segített — nem tudnék elzárkózni; a segélyezési feltételeket is szigorítani lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Aki fizet, az ne kapjon semmit!) Elnök: Csendet kérek! Engedjék, hogy a képviselő úr befejezhesse beszédét. Homonnay Tivadar: Zárom szavaimat azzal, bogy méltóztassék ebben a kérdésben megcáfolni; meg méltóztatik kapni a választ. De a Társadalombiztosítót nem lehet úgy szanálni, hogy a segélyeket ad absurdum vigyem, a járulékot pedig leszállítsam. Méltóztassék ezt szem elüti tartani, méltóztassék szemelőtt tartani az államháztartág teherbíró képességét s akkor a Társadalombiztosítót illetőleg más megállapításra nem juthatunk. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. — Simon András: Ki a szónok? — Peyer Károly: Házszabály szerint már senki! — Meskó Zoltán: Engedje befejezni! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk!) Én megszoktam a szólásszabadság ilyen megzavarását a törvényhatóságban, ugyanezt akarják lekopírozni a Képviselőházban is a szólásszabadság hirdetői. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Geendet kérek! Kérem, képviselő ár, tessék befejezni beszédét. Homonnay Tivadar: Én a népjóléti kormányzat és a népjóléti miniszter úr személye iránt bizalommal viseltetem s ezért a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak türelmüket, nyugalmukat, higgadtságukat megőrizni. Ha a szónok esetleg egy pár mondattal tovább beszél, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szólásszabadságot úgy korlátozzam, hogy a szónok szájából kivegyem a szót, (Általános helyeslés.) hanem természetes dolog, hogy engedem a mondatot befejezni. (Élénk helyeslés.) Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Farkas Tibori Farkas Tibor: T. Ház! Alalában azt szokták mondiani, hogy a népjóléti minisztérium nem politikai tárca. Ezzel szemben bátor vagyok a Ház figyelmét felhívni arra, hogy éppen a népjóléti minisztérium volt az, amelyen keresztül egy nagyon fontos politikai esemény történt. A népjóléti minisztérium volt az, amelyen keresztül lazább kapcsolat teremtetett a keresztény politika képviselőinek egy része között, majd azután szorosabb kapcsolat teremtetett a keres/tény politika majdnem összes képviselő és a kormányzat között és nyíltan is kooperáció a keresztény gazdasági párt és az egységespárt. között. (Meskó Zoltán: Unokatestvérek vagyunk!) Távol áll tőlem, hogy ne legyek objektív és ne ismerjem el azt a nagy sikert, amelyet a minisztérium vezetője elért »azáltal, hogy legális eszközökkel biztosította magának a jelenlegi több-ég erősödését, azonban itt kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni. En azt hiszem, amikor a régi keresztény politika folytatása szorosabb kapcsolatba kerül a kormányzattal, akkor egypár kérdést tisztáznunk kell. Tisztáznunk kell azt, hogy milyen az álláspontja a kereszténypártnak azokkal a választási visszaélésekkel szemben, amelyek a múltban megtörténtek, mert én azt hiszem, nagyon nehéz keresztény politikát hirdetni és behunyt szemmel elmenni ama sajnálatos események mellett, hogy nagyon sokszor a múltban köztisztviselők vagy olyan egyének, akik esküt tettek, az eskü szentségének megszegésével választási visszaéléseket és bűncselekményeket követtek el. Nehéz a felett napirendre térni keresztény alapon, hogy visszaélések történtek, amennyiben éppen a népjóléti tárcát sok esetben vették igénybe kortescélokra. (Propper Sándor: Mit szól ehhez a miniszter úr?) Ilyen esetek^ mindenesetre történtek, hiszen köztudomású az Ígéreteknek politikai vonatkozásban való kilátásba helyezése bizonyos kórházépítkezések tekintetében. Ezenkívül leszegezték már itt a Házban többször, hogy a választással bizonyos összefüggésben volt a ruhasegélyezési akció. (Kassa y Károly: Más minisztériumnál is feltalálható ez!) Azt mondom, hogy a keresztény elveket könnyen veszélyeztethetjük akkor, ha olyan (cselekmények felett térünk napirendre, amely cselekmények felett nemcsak a keresztény erkölcs alapján, hanem az általános, egyszerű erkölcs alapján sem lehet szó nélkül napirendre térni. En régóta ismerem a népjóléti miniszter urat s ha valakinek a személye iránt bizalommal viseltetem, úgy az iá népjóléti miniszter úr. Elismerem, hogy nehéz helyzetben állanak mindazok, akik a mai súlyos viszonyok között politikát folytatnak, mert egyfelől bizonyos félénkségét látok az esetleges forradalmakkal szemben, hiszen jelenségek vannak Európaszerte, amelyek nem éppen megnyugtatóak. Itt csak két eshetőség és két választási lehetőség van. Vannak, akik azt állítják, éppen ezen fenyegető destrukcióra tekintettel, hogy a mindenkori kormányzatot támogatni kell; vanniak olyanok, akik azon az állásponton vannak, akik azt vallják, — ezekhez tartozom én is — hogyha a destrukció ellen, az úgynevezett vörös szovjet ellen sorompóba akarunk állni, akkor elsősorban erkölcsi értékekre kell hivatkoznunk, más erkölcsi értékekre, mint amilyen értékeket onnan mutogatnak és az erkölcsi értékekből meg kell mentenünk mindazt, ami még menthető, sőt fokozni, erősíteni kell az erkölcsi értékeinket. Sajnos, azt látjuk gyakorta, hogy elismerik elvileg, elméletileg ennek az álláspontnak helyességét, de amikor a megvalósításra kerül a sor, akkor bizonyos laxitást látunk az intéző köröknél ötvös Lajos képviselőtársam szerintem nagyon magasröptű, alapos beszédében azt mondotta, hogy a szociálpolitikának két pillére van. a justitia és a oharitas. En ,azt hiszem. hogy talán tovább mohetünk s talán ő is igazat ad nekem akkor, amikor azt mondom, hogy a szociálpolitikának kell. hogy pillére legyen a prudentia is és kell, hogy pillére legyen a honestas is és kell, hogy pillére legyen az adminisztráció terén a rigorozitás. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt kénytelen vagyok felemlíteni azt, hogy nem kelt megnyugvást és nem keltett a múltban sem megnyugvást országszerte az, hogy bizonyos vizsgálatok éppen a népjóléti minisztériumban nagyon lassan folytattattak le. A múlt nemzetgyűlésen szóba került itt az a nem éppen épületes jelenség, hogy a népjóléti minisztériumban a városi kölcsönökkel kapcsolatban bizonyos százalék levonatott és belső, intern népjóléti célokra fordíttatott. libben a tárgyban a vizsgálatot itt a Házban beígérték. En ennek az akkori vizsgálatnak eredményét nem tudom, mert néhány évig távol álltam a politikától, de a lapokból sem olvastam, hogy ennek a vizsgálatnak — amely ha megtörtént
