Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

212 Az országgyűlés képviselőházának U9 4. ülése 1931 április 29-én, szerdán. akik a keresztkérdezési jognál nem voltak a helyzet magaslatán. Ezt megengedem. Mivel azonban a törvény azt mondja, hogy ez csak ügyészi indítványra történhetik, ha tehát az ügyész nem ellenzi, csak akkor történhetik meg a keresztkérdezés, szeretném, ha méltóztatnék intézkedni a kir. vádhatóságoknál, hogy az ő gyakorlatuk kezdje ezt meghonosítani. A királyi vádhatóság egyéniségei mind egytől egyig a legképzettebb jogászok, akik a büntetőjog fejlesztése területén ugyanolyan érdemeket szerezlek, mint a birák, akik teljesen koordinált módon jártak el és talán ennek az angol rendszernek a bevezetésénél lehetséges volna valami olyan, ami először a szeminariális megoldást próbálná meg, ahol ügyészek és ügyvédek odaállanak és tárgyalnak le ilyen eseteket és próbálják ezeket valamiképpen megoldani. (Zsitvay Tibor: Én ezt már felkínáltam a törvénykezés egyszerűsítésének vitájában!) A bűnügyi védők egyesülete is a legnagyobb készséggel áll a miniszter úr rendelke zésére. Valamennyien készséggel odaállunk hivatalból való kirendelés esetén minden kereszt kérdezési ügyben, s ahol az ügyészség nem ellenzi, elmegyünk és megpróbáljuk meghonosítani, inert magam is nagy súlyt helyeznek arra, hogy a bírónak közvetlen informálása és az angol rendszernek átültetése sikerrel járjon. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek a jogkérdéseknek egyik legalaposabb ismerője, Nagy Emil, volt igazságügyininiszter ár, t. képviselőtársunk, maga is nagyon szívesen részt vesz olyan intézmények átültetésében, amelyek az angol jogrendszert vinnék bele a bűnügyi igazságszolgáltatás kereteibe. Egyáltalában mindent, ami a szóbeliséget és közvetlenséget elősegíti, mindent, ami a bürokráciát kiküszöböli, örömmel üdvözlök. Azt gondolom, hogy abban a fejlődésben, amelyhez a miniszter úr — megengedem elgondolásában — el akarja juttatni a magyar jogszolgáltatást — és ne higyje, hogy azok n kritikák, amelyek igénytelen személyem részéről itt elhangzanak, egy pillanatig is kételkednének a miniszter ár nemes intenciójában — olyan ideál áll a mélyen t. miniszter úr előtt, amellyel szeretné ezeket megvalósítani, csak a módok és eszközök nem alkalmasak, amelyekkel ezekhez hozzányúl. A mélyen t. miniszter úr elgondolásait nem szolgálják azok az intézkedések, amelyek kényszerűen kerekednek ott, azoknak a törvényhelyeknek nyomán, amelyek például lefaragják a perorvoslatot. Nem a perorvoslatot kell lefaragni, nem azt a lehetőséget kell alászállítani, hogy valaki, aki sérelmet szenved vagy sérelmet érez, elmehessen a magasabb fórumok elé. Ezek ne szolgálják az egyszerű sitési vagy megtakarítási gondolatot, hanem csak az szolgálja, ha ezeket a fejlett jogintézményeket a maguk egészében állítják oda, úgy, amint az a külföldön prosperál. Most még csak egyet akarok mellesleg ennél a pontnál megemlíteni, azt, bogy én nagy fontosságot tulajdonítanék annak, hogyha az a gondoskodás, amely a vádhatóság nemes pályáján mutatkozik az államhatalom részéről, hogy tudniillik eljutnak a legmagasabb bírói és ügyészi stallumokba, az ügyvédi karral szemben is érvényesülne. Próbálja meg a mélyen t. miniszter úr ezt az ügyvédi karral szemben is érvényesíteni, ha. már az angol jogra is olyan nagy súlyt helyez. Zsögöd tanul manya, amelyet, majd ismertetek, szintén erre vall. Próbálja meg ezt, ha már Angliában úgy van, hogy előbb mindenkinek hosszú ideig ügyvédnek kell lenni, míg bíró lehet. Legalább azzal közelítse meg a mélyen t. miniszter úr ezt a lehetőséget, hogy a felsőbíróságokhoz közvetlenül az ügyvédi kar tagjaiból nevezzen ki ott nagy érdemeket szerzett férfiakat, nyomban akár kúriai bírákká, akár kúriai tanácselnökökké vagy főügyészi állásokba. Higyje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy a gyakorlat embereinek, az ügyvédi karnak ezek a férfiai nagy szolgálatot tennének az igazságszolgáltatás haladásának. Régente, Szilágyi Dezső korszakában hány kúriai bírót és tanácselnököt neveztek ki egymásután az ügyvédi kar tagjai közül. Ma alig tudok ilyen esetet, hogy valaki egyszerre a legmagasabb bíróság tagja lehetne, hosszú ügyvédi múlt után, Az ügyvédi múltnak a megkoronázása és betetőzése legyen az, s amint önmagát tiszteli meg az angol bírói kar azzal, hogy egy nemes ügyvédi élet után odaemeli magához azokat és csak azokat és csak onnan, úgy legalább itt történjék a mélyen t. miniszter úr részéről intézkedés, ha már a bírói karnak önmagát kiegészítő tevékenysége itt meg nem valósítható. Ëzl már gyakran hallotta tőlem a miniszter úr. (Zsitvay Tibor igazságügyininiszter: De a válaszomat is ugyanannyiszor ballotta a képviselő úr!) Igen, kérem, mindig hallottam, de azért nem győzöm eléggé ismételni azt, hogy az én álláspontom a fejlettebb jogállapotnak felel meg, mert én azt tartom, hogyha a felsőbb bírói testület, a Kúria maga emelné magához, kiválasztás útján azokat, akiket ő akar és ezeknek az állásoknak betöltése nem 'kinevezés útján történnék, ez a bírói kar függetlenségét, önállóságát és presztízsét emelné. Ha a Kúria maga válogatja ki azokat a bírákat, akiknek a működését ő ismeri a legjobban és nem a változó kormányhatalom akarata dönti el, /hogy ki jusson oda, akkor én abban jobban látom a független ítélkezés biztosítékát. Ugyanez ia nézetem a kiváló ügyészi karra nézve is, oda is lehet ügyvédeket irányítani, hogy azok, akik erre a pályára lépnek, tudományos kiképeztetésük mellett olyan jogászi gondolkozást vigyenek magukkal pályájukra, amilyen Nyugat-Európában fűti ezeket a kérdéseket. Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a paritásos megbecsüléssel úgy a bírói, mtint az ügyészi kar nívóját emelni fogja a mélyen t. miniszter úr. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a miniszter ár szíves figyelmét felhívni arra, bogy a vádhatóságok az egyik esetben gyorsabban járnak el és nagyobb fürgeséget tanúsítanak, imint a másik esetben. Nevezetesen, ha politikai cselekményekről van r szó, akkor mintha higany folyna az Ügyészség erejében, olyan gyorsan intézkedik és az a szerencsétlen ember, sok esetben beugratott ember még észre sem veszi magát, már a bíróság előtt áll, már lesújt rá a végzet bárdja. Ha munkások egytmással összetűznek, mondjuk a sztrájkolok a dolgozni akarókkal, hihetetlen gyorsan intézkedik a vádhatóság és bizony azok is alig veszik magukat észre, már a bíróság előtt állanak, amely paragrafusok alapján ítélkezik felettük. Ha ellenben munkásemberekkel szemben történik valami, mondjuk építkezési baleset, vagy gyári baleset, amelynél nyilvánvaló, hogy a vállalkozó, vagy a vállalkozó megbízottjának bűnössége, hanyagsága vagy egyéb körüliményei folytán állt