Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

14 Az országgyűlés képviselőházának amelyből engedményt adhat a miniszter olyan gyáraknak, amelyeknek sóra van szükségük a gyártásnál, ha pedig vámkülföldről hozza be a gyár a sót, akkor kaphat vámkedvezményt, illetőleg teljes vámmentességet is. De itt még nem merül ki a kedvezmények sorozata, méltóztassék a 9. §-t is elolvasni. A 9. § azt mondja, hogy a törvényhatóságok és községek azokon túl, amiket a vállalatok az államtól kapnak, felmenthetik a vállalatokat a közutakon, hidakon és kompokon szedhető vámok s kövezetvámok alól s azonkívül pénzbeli és egyéb támogatást adhatnak. Mit jelent ez a gyakorlatban, t. Képviselőház? Ha egy gyárvállalat a község vezetőségével meglehetős kapcsolatokat tud magának szerezni, — és hogy ezek a kapcsolatok milyenek, azt országos viszonylatban az összeférhetlenségi esetek révén nagyon jól tudjuk — keresztül tudja vinni, hogy még pénzbeli segélyt is megszavaz neki a községi képviselőtestület, ha megfelelő ügyességgel fog hozzá. A 10. § értelmében felmenthetők olyan esetben is, ha állami kedvezményben nem volnának részesíthetők, a törvényhatósági és községi adók, illetőleg a község által szedett vámdijak és egyéb helyi szolgáltatmányok alól. A 11. § értelmében a kereskedelemügyi miniszter az államvasutakon és azokon a vasutakon, amelyekre az állam ingerenciát gyakorol, önköltségi díjszabást adhat és pedig önköltségi díjszabást alkalmazhat a szükséges építési anyagok, gépberendezések, gépalkatrészek és egyéb iberendezési tárgyak számára. Megépítteti az iparvágányokat a gyár részére önköltségi áron, tolatási díjmérsékléseket adhat, vagy a tolatási díjak alól teljesen felmentheti az illető gyárat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni, vagy pedig módjában áll beszédideje meghosszabbítását kérni. Gaal Gaston: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék még egy órai meghosszabbítást adni. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az egy órai meghosszabbítást megadta. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Ezek voltak azok a messzemenő, az életnek úgyszólván minden viszonylatára kiterjedő kedvezmények, amelyek a magyar gyáriparból egy új magyar nemességet teremtenek, egy új magyar nemességet mindazokkal a privilégiumokkal, amelyeket a magyar nemesség 1848-ig élvezett. Itt egy új foglalkozási kör, új emberek, új egyéniségek, új családok lesznek, mert hiszen a legtöbb gyárvállalat egy-egy családnak családi tulajdona, amelyek a «nem adózunk, nem illetékezünk» álláspontjára helyezkednek azoknak a törvényeknek alapján, amelyeket a t. kormány és a t. többség bölcsességéből ez a Képviselőház megszavazott. T. Képviselőház! Azért szüntettük meg a nemesi privilégiumokat, azért mondtuk ki a közadózást, a közteherviselés általános voltát mindenkire, hogy legyen egy foglalkozási kör, — amelynek ma még a legjobban megy a sora valamennyi között az egész országban, mert liiszén ha nem menne jól, százezres és milliós fizetéseket nem adhatnak a direktorainak — amelyet minden köztehernek és minden illetéknek viselése alól 15 évre vagy ennek a határidőnek meghosszabbításával felmentsünk? Ezt nevezik önök, t. uraim, agrártörvényhozásnakî En az agrártörvényhozásnak ebből a faj489. ülése 1931 április 21-én, kedden. tájából nem kérek. En ilyen privilégiumok adásához, ilyen «nem adózunk»-rendszer megteremtéséhez, ilyen új arisztokráciának kitenyésztéséhez a magam szavazatával hozzájárulni sohasem fogok, mert azt az infernális igazságtalanságot, hogy a közterheket ezek helyett a magyar paraszt és kisiparos viselje, a magam részéről soha elfogadni nem fogom. Vannak azonban azután ennek a javaslatnak még egyéb pontjai, amelyekben megint ráismerek arra a szőrös kézre, — s most tessék a miniszter urnak azt mondani, hogy általánosítok, mert tényleg általánosítok — a bürokratizmus szőrös kezére, amely az élet minden viszonylatába belenyúl és azt markában tartja csak azért, hogy saját hatalmát növelje, hogy hatáskört építsen magának és ezzel nélkülözhetetlenségét abszolút dokumentálja. Méltóztassanak elolvasni a 13. $-t. A 13. § azt mondja (olvassa): «A kereskedelemügyi miniszter a kedvezményeket feltételekhez kötheti.» Nem akarok olyan rosszmájú lenni, hogy itt a feltételek között mindjárt pártkasszát emlegessek, lehetnek itt egyéb, annál talán erkölcsösebb feltételek is, denikve mégis^ feltételekről van szó. Mármost, hogy a gyár 15 évre megkapja mindezt a rendkívül sok kedvezményt, amelyet felsoroltam, ahhoz szükséges, hogy megnyerje az illető ügyosztály hajlandóságát, mert ameddig az ügyosztály hajlandóságát meg nem tudja szerezni, ezekből a beneficiumokból ránézve élő gyermek sohasem születik. Azután az is ibenne van, hogy egészben vagy részben meg is vonhatja a imár megadott kedvezményeket a szerint, hogy az illető vállalat jó fiú, vagy rossz fiú, így, vagy úgy viselkedik, in politicis vagy egyéb minőségben; akkor minden további nélkül, a nélkül, hogy a törvényhozásnak bármi beleszólása volna tovább a dologba, a már egyszer megadott kedvezményt a miniszter egyszerűen megszűikítheti, vagy egészben el is vonhatja. A 14. § kimondja, hogy a kedvezmények imaximális ideje tizenöt év. Ebben a szakaszban azonban egy fényes idea van megvalósítva t. Képviselőház. Azt mondja ugyanis, hogy az ipari vállalat létesítése előtt is biztosíthatók ezek a kedvezmények. Mit jelent ez, t. Képviselőház? Opciót a kedvezményekre! Nincs itt szükség egyébre, mint hogy befolyásos ember legyek, akinek a minisztériumiban megvan a mindenféle összeköttetésem, bemegyek a minisztériumiba az ügyosztályhoz és^ elmondom: kérem, a hátam mögött áll ilyen és olyan külföldi tőke, csinálni fogok egy ilyen és ilyen iparvállalatot, adják ímeg önök nekem az előzetes biztosítást, hogy ezeket meg ezeket a kedvezményeket a minisztérium megadja, és^ amint én ezt megkaptam, hozom külföldi tőkéseimet és betelepítem őket. Ha élelmes és ügyes ember az illető, — láttuk a leszállító és egyéb panamákat, t. miniszter úr, láttunk már hasonló helyzeteket — mondom, ha ügyes és élelmes az illető, ilyen opciót egy tucatot is szerezhet magának. Mármost, ha megvan a zsebébeen az opció, jön a házalás, a kávéházakban fogják árusítani ezeket az opciókat, mint annak idején a leszállítási leveleket is a kávéházakban árusították. Hogy a miniszter úr egy törvénnyel ennek az undok panamának nyisson megint utat a 14. §-nak evvel a nagyon ártatlannak látszó kis megjegyzésével, ezt én magam részéről helyeselni nem tudom. A javaslat kimondja még azt is, hogy úgy 1 a végleges, mint az előzetesen biztosított ked-