Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-489
Az országgyűlés képviselőházának U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 11 pengő értékű vagyon; Solt-Alsótétalján 620 E engő tartozásért 1020 pengő értékű vagyon; ialmazúj városon 1687 pengő tartozásért 11.700 pengő értékű viagyon; Nagyszékelyen 3140 pengő tartozásért 6115 pengő értékű vagyon, Perbálon 1806 pengő tartozásért 3830 pengő értékű vagyon; Gyomán 3423 pengő tartozásért az illetőnek összes vagyona, értéke nincs megadva; Tökön 467 pengő tartozásért 1400 pengő értékű vagyon; Kiskunfélegyházán 4500 pengő tartozásért 7094 pengő értékű vagyon; Tisza kiarádon 2560 pengő tartozásért 19.000 pengő értékű vagyon; Kaposdandáron 1400 pengő tartozásért 5500 pengő értékű vagyon. Es így tovább tudnék még ötvenet felsorolni az ország legkülönbözőbb részeiről, de csak azt jegyzem meg, hogy mindezeket az árveréseket egyetlen úgynevezett magyar gyáripari cég tűzette ki. Tűzette ki, nem a meg nem fizetett gépért, hanem azért iaz egypár iszáz, vagy egypár ezer kis hányadrész értékért, amellyel ez a nyomorult parasztember még tartozik és amelyet a nehéz gazdasági viszonyok között visszafizetni nem tud. (Zaj és felkiáltások a középen: A fiskális!) A fiskális csiak úgy dolgozhat, ha valaki megbízza, megbízás nélkül fiskális nem járhat el, (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) mert még a bankfiskális is csak akkor indíthat eljárást, ha a bank igazgatósága megbízza, illetőleg felhatalmazást ad. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Neki van érdekében!} Megjegyzem, eszem ágában sincs, hogy ebben az ügyben a fiskális urak magatartását is valami igen nagy dicsérettel illessem, (Zaj és derültség. — Jánossy Gábor: Azt elhiszem!) mert hiszen ami igaz, igaz. Láttam olyan esetet, amikor bizony annak a bankügyésznek, vagy nem tudom, milyen más ügyésznek érdekében van, hogy az a per meginduljon. A lényeg azonban nem az, hogy ki csinálja. Az a lényeg, hogy lehet-e tűrni, szabad-e olyan gazdasági helyzetet tovább fajulni hagyni, amely ezeknek a kérdéseknek ilyen módon való kezelését, ezrek és ezrek tönkretételét megengedi. Elismeréssel kell nyilatkoznom a kormánynak arról az akciójáról, amelyről nagyon jól tudom, hogy a szanálási törvényjavaslat kapcsán nagyrészt ezekre provideál, hogy ezeken a szegény embereken segítsen, azokon, akiken még lohet segíteni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Maga ez az egész szanálási herce-hurca azonban végeredményben, ha egészen magyarul akarom megjelölni, hogy mit jelent, jelenti a nagybankok szanálását, mert az állami garanciával — amely kiterjed úgy a tőkére, mint a kamatszolgáltatásokra — a rossz adós helyébe odaléptetik most az ájlamot, úgyhogy a nagybankok kihelyezett pénze most abszolút biztosítottan fedezve van. E hibája mellett is készséggel elismerem, — mindig tárgyilagos kritikát szeretek és iparkodom gyakorolni — hogy maga az, hogy mégis megmozdult a kormány és valamit csinál ezeknek az exisztenciáknak megmentésére, kétségtelenül dicsérendő aktus, amit innen az ellenzéki oldalról is a legnagyobb elismeréssel honorálok. De ugyanakkor amikor a magyar mezőgazdák tízezrei, sőt ma már százezrei — nyugodtan állíthatom, mert a helyzet az — vannak a leglehetetlenebb hely^ zetben; amikor az egész kisiparosság a tö szélén áll, mert nincs aki rendeljen nála, szén a gazda nem vásárlóképes, és ami ugyanez a sorsa a vidéki kiskereskedelemfifék és ugyanez a sorsa ma már a vidéki intellektuális osztályoknak, az ügyvédeknek és orvosoknak is, mert nincs aki őket foglalkoztassa, hiszen a magyar népnek nincs pénze; amikor az ország lakosságának óriási hányada, mondhatom kilenctized része, vagy még annál is több, a tönk szélén áll és a mindennapi megélhetésért a legnehezebb körülmények között kell küzdenie: akkor a kormánynak nincs sürgősebb és fontosabb feladata, minthogy ebben a törvényjavaslatban megvalósítsa mindazt a gyáripar, a nagy gyáripar részére, amit az a nagy gyáripar ankéteken már évek óta állandóan követel. En nagyon a körmére nézek ezeknek az uraknak. Minden közleményüket elolvasom és hogy ezzel a javaslattal egyáltalán foglalkozom, azt annak a kijelentésüknek köszönhetik, amelyet a gyáripar hivatalos lapjában a következőben olvastam: «A kormány által benyújtott iparpártolási törvényjavaslat bennünket nem érdekel; az a kisipart érdekli; bennünket nagy gyáripart egyáltalában, semmi tekintetben nem érdekel.* T. Képviselőház! Hatvanhároméves koromra annyi ravaszság már mégis kifejlődött bennem, hogyha ilyen nagyon mellékesnek tekinti a Gyosz. ezt a törvényjavaslatot, akkor ebben a javaslatban kell valaminek lennie. (Derültséf].) Ha így iparkodnak elterelni a figyelmet erről a törvényjavaslatról, akkor: jó lesz, Gaal Gaston, elolvasnod ezt a javaslatot, ímert van abban valami elrejtve, amire nézve szükség lesz a te esetleges felszólalásodra. Elolvastam tehát a törvényjavaslatot s kénytelen vagyok konstatálni, hogy mindannak az infernális igazságtalanságnak, sőt (bűnnek az ország gazdasági élete ellen, amelybe van fektetve a magyar vámtörvényben, a vámtarifáról szóló törvényben, egyenes folytatása ez a törvényjavaslat, amelyet a kormány nem tudom micsoda befolyásra hozhatott ide. de amellyel kapcsolatban ki fogom mutatni, hogy amikor az országnak, mondom, a kilenctized része a tönk szélén áll és itt legfeljebb' 300 olyan ember van, aki ímegmilliomosodott, és további ötszáz vagy hatszáz olyan ember, akiket ez a 300 ember holmi összeférhetlenségi állások stb. révén zsebre dugott. (Kun Béla: A 100.000 pengős jövedelmek!) akkor ninios tgyéb gondja a kormányzatnak, mint az, hogy egy olyan törvényjavaslatot hozzon ide, amely törvényjavaslat meggyőződésem szerint ismét csak ennek a 300 emberneik fogja a zsebét tömni. T. Kénviselőház! Amit itt állítottam, azt tartozom be is bizonyítani. Eri ebből a törvényjavaslatból kivonatokat r csináltam maeramnak a gyakorlati végrehajtás szempontjából, hogy tulajdonképpen kik lesznek maid azok. akik ennek a törvényjavaslatnak az előnyeit élvezik. Először is ezt akartaim magamnak kristálytisztán összeállítani, azután össze akartam állítani azt, hogy mennyi mindenféle előnyt kaphatnak vagy kapnak majd azok a protek icon alizált. privilegizált vállalatok, amelyneknek kedvéért R kormány ezt a törvényjavaslatot megcsinálta. Mert azt is előre kell bocsátanom, hogy mindazoknak az ankéteknek a kívánságait, amelyeken a gyáriparosok elkövetkezendő kívánságaikról tárgyaltak és a vámok fenntartását stb. kérték és mindazt úgy állították oda, mint a gyáriparosoknak azt a prtvgrammiát, amely nélagyarországon gyáripar fenn nem maés fenn nem tartható, az utolsó betűier ilja ez a törvényjavaslat, mert aimit azok kéH^*az mind egy szálig benne látható ebben a törvényjavaslatban. Mármost vizsgáljuk először azt a kérdést, 2*