Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának 489. ülése 1931 április 21-én, kedden. 9 Iában csak azt a politikát csinálja, amely politikát neki a kormány megenged? Mint egy diktátor, mint egy gazdasági diktátor úgy beszél ez az úr, és a kormány nem csinált egyebet, mint a törvényhozás útján végrehajtotta azt, amit az összes érdekeltségek, a Gyoszt kivéve, valamennyien elleneztek, amelyet azonban fejébe vett ja kereskedelemügyi minisztériumnak ez a névtelen diktátora. En csak újólag reményeket fejeztem ki, hogy eljő még az idő, amikor kihurcolhatjuk a felelősség szempontiából ezeket az urakat a bürók homályából és odaállíthatjuk a magyar bíróság elé egy ország tönkretételéért. Még meg kell itt ismételnem valamit, mert a miniszter úr sok mindenre felelt, csak egyre nem, sem ő, sem minisztertársai közül senki sem, mégpedig egy igen nagyjelentőségű, igen nagyfontosságú részére akkori felszólalásomnak, nem felelt tudniillik arra, amikor idéztem Vágó József úrnak a Gyosz. szintén egyik vezérlő emberének, a .következő áratatlannak látszó, de rendkívül súlyos kijelentéseit: (olvassa): «Es mindez köszönhető — tudniillik a gyáriparosítás, hogy a külföldi pénz ide beÖzönlik — ... annak a varázsnaJk, amelyet az új önálló vámpolitikai országalakulat gyakorolt a külföldi tőkére. Minden ilyen új^ alakulás előtt beható érdeklődés folyt az alapítók részéről a jövendő vámtételek iránt...» — ezt 1922-ben mondotta Vágó József — «... amelyek magasságát évek sorára kormánytanáesilag biztosították maguknak.» Ilyen fontosnak tartják maguk a gyáriparosok a kielégítő vámvédelmet. Tisztelt miniszter úr, én akkor megkérdeztem a kormányt, nyiltan és egyenesen, méltóztassanak nekem megjelölni, vájjon a imagyar államnak melvik szerve az a kormánytanács vagy államtanács, melyik^ törvényünk ismer ebben az országban rkormánytanácsot? A törvény ismer minisztériumot, ismer minisztereket, ismer sokmindenféle közjogi intézményt, de méltóztassék nekem megjelölni, melyik az az állami funkcionárius, az az állami intézmény, amely törvényes felhatalmazáis nélkül 1922-ben előre elígérhesse évtizedekre szóló hatállyal a vámvédelmet egyes külföldi gyárosoknak, akik esak ennek az ígéretnek a hatása alatt voltak hajlandók ide bejönni és gyáripart alapítani. Erre a kérdésemre mélységes hallgatással méltóztatott felelni a miniszter úrnak, aki anynyira készen állt védelmébe venni a gyáripart és készen állt védelmébe venni mindenféle megjegyzésem ellen, ezt a kérdésemet hallatlanná tette. Ismét kérem tehát, méltóztassék megjelölni nekem azt az állami hatóságot, amely ezt a hazaárulást elkövette, mert törvényes felhatalmazás nélkül a vámok tekintetében évtizedekre szóló ígéreteket tenni külföldi tőkéseknek: ehhez semmiféle nevezendő hatóságnak joga nem volt, még a minisztériumnak magának sem lett volna joga, csak abban az esetben, ha az országgyűlés erre őt felhatalmazta volna. En tehát újra felszólítom a t. miniszter urat nyilvánosan, az ország színe előtt, méltóztassék megjelölni neküuk azt a hatóságot, amely ezt a hazaárulást — újra használom ezt a kifejezést — az ország érdekeinek ezt a törvénytelen kiszolgáltatását elkövette. Erre minden körülmények között várom a mélyen t, miniszter úr válaszát. Beszélt még a t. miniszter úr éppen a Ferenczy Izsó miniszteri tanácsos úrral szemben hangoztatott kritikák kapcsán arról, hogy ő már nekem nagyon sokszor tanácsolta azt, hogy én kritikámban ne általánosítsak, hanem azokat kritizáljam, akik megérdemlik és az K-liTVlSELÖHÁZI NAPLÓ. XXXV. egész tisztviselői kart ne vonjam be lesújtó kritikámba, amikor az a tisztviselői kar arra nem szolgált rá. Hát mélyen t. miniszter úr, ha nekem egyetlen egy beszédemből ki tudja mutatni azt, hogy én az egész tisztviselői kart tettem valaha kritika tárgyává és szóltam le olyan visszaélésért, amely visszaélést egy-egy tisztviselő követett el, akkor én megadom magam t. miniszter úr és azt az ígéretet teszem, hogy soha többé fel nem szólalok ebben a Házban. En kritizáltam qua bürokrácia, kritizáltam az országnak ezt az elbürokratizálódását, a tisztviselői karnak azt a túldimenzionálását, amelyben az ország legnagyobb veszedelmét látom. Ezt kritizáltam általánosságban. Mert minden államot — nagyot és kicsit — .'gy tett tönkre, az utolsó stáció létében az volt, hogy a bürokrácia túlhatalmasodott. Ilyen általános kritikákat fog találni a t. miniszter úr. De hogy nekem a miniszter úr azt a szemrehányást tegye, amikor én megnevezetten egy tisztviselőről beszéltem és a megnevezett tisztviselőre mondtam, ihogy közgazdasági jászioszkárkodásáért remélem, valamikor még felelni fog az ország színe előtt, hogy akkor a miniszter úr mi jusson akarja ezt^ a kritikámat az egész tisztviselői kar nyakába varrni, azt én őszintén megvallva, nem tudom. En igenis kritizáltam és kritizálni is fogom bátran, és tekintet nélkül mindenkire ennek az országnak minden tisztviselőjét, ha visszaélést követ el, legyen az a visszaélés hivatali hanyagság, legyen az a visszaélés úgynevezett panama, legyen bármi, vagy legyen egy közgazdasági rögeszmének végrehajtása, aminek én ezt a vámtörvényjavaslatot akkor is tartottam és ami azóta bebizonyosodott, mert az országot tették vele tönkre. Ezt én igenis kritizálni fogom. De a magam részéről nem fogadhatom el — minden tiszteletem ellenére, amellyel a miniszter úr személye iránt viseltetem — azt, hogy egy olyan köpenyeget akarjon a nyakamba varrni, amelyet én sohasem hordtam. A tisztviselői karnak azt a részét, amely a maga kötelességét becsületesen, esküjéhez híven teljesíti, amely nem vagyonszerzésre és hasonlókra használja^ fel hivatali állását, hanem azt a szent, szép és magasztos célt szolgálja, amely mellé esküje odaállította, nálam jobban ebben az országban senki sem becsüli. De csak azért, hogy a tisztviselői kar selejtesebb része is engem szeressen, vagy esetleg az én politikámat támogassa, sohasem fogok hízelegni általánosságban a tisztviselői karnak. Mindig el fogom ismerni az érdemet ott, ahol érdemük van, de mindig bátor és kérlelhetetlen kiritikusuk leszek ott, ahol arra a kritikára szükség van. Es sajnos, ma ott tartunk, hogy nagyon sok helyen szükség van. Most jövök azután a miniszter úr felszólalásának ahhoz a részéhez, amelyre beszédem elején céloztam, mert nem látok tisztán. Az öszszes lapok, amelyek a miniszter úr felszólalását hozták, azt írták, hogy a miniszter úr azt mondotta, hogy amit én évtizedek óta gazdasági és politikai téren művelek, az semimi egyéb, mint egy rögeszme. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kérem!) Az összes lapok így hozták, azért hangsúlyozóim gazdáját adom. Azt írták, hogy egy közgazdasági rögeszme és a miniszter úr azt tanácsolja nekem, hogy olyan emlbor, aki vezérségre törekszik, iparkodjék kritikájában tárgyilagos lenni és ne rögeszmék által vezettetni magát. A lapokban így volt. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ki sem ejtettem a rögeszme szót!) Wekerle miniszter úr is helyesbítette beszédének egy részét úgy, hogy még az 2