Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának U<régi közgazdászt, akik <az eröszakot ugyan nem szolid nyomással, nem hatósági segédlettel, hanem pisztollyal és életveszélyes fenyegetéssel gyakorolták, akik azonban ezért büntetésül, illetőleg munkájuk eredményéül nem kartelltörvényjavaslatot kaptak, hanem statáriumot és akasztófát; pedig ha ismerték volna a kereskedelmi törvénynek a részvénytársasági jogra vonatkozó rendelkezéseit, azt hiszem, közgazdiasági politikájukat egészen szépen berendezhették voln>a modern alapra a nélkül, hogy az a legkevesebb életveszélyt jelentette volna számukra. Ezzel a hasonlattal kapcsolatban, amely különös, hogy nem nevezett meg tulajdonképpen senkit, mint csak az illetőket, uni-sono mindenki a kartell-lovagokra gondolt, és uni-sono önkéntelenül is összehasonlította őket azokkal. Erre felszólalt a miniszter úr, megelőzte őt azonlban felszólalásában a karteliben tömörült Gyáriparosok Országos Szövetségének az összes lapokban megjelent az a felhívása, hogy elvárjuk úgy a Ház elnökétől, mint a kereskedelemügyi miniszter úrtól és a pénzügyminiszter úrtól azt, hogy ilyen durva hasonlatokkal és ilyen durva szottizokkal szemben a magyar gyáripart nyilvánosan a Házban védelmébe vegye. Ennek a felszólalásnak egy tényező idáig nem felelt meg: a pénzügyminiszter úr nem érezte miagát kötelezve a tiltakozásra. Az elnök úr egy enyhe tiltakozásfélét az egyik szónok közbeszólásával szemhen tényleg gyakorolt <az elnöki székből, ellenben a miniszter úr indíttatva érezte magát arra, hogy külön felszólaljon. Elnök: A t. szónok úr megjegyzésére csiak annyit kívánok kijelenteni, hogy én nem erre a felszólításra tettem meg elnöki figyelmeztetésemet, hanem tisztán a házszabályok talapján. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En sem, hanem kötelességből!) Gaal Gaston: Az elnök úr figyelmeztetésével természetesen a legkevésbbé sem kívánok szembeszállni. Egy bizonyos: hogy a felhívás megelőzte a figyelmeztetést mind a két esetben. (Jánossy Gábor: Véletlen volt!) A miniszter úr felszólalásában most már nem vagyok egészen ibizonyos, mert a lapokban úgy volt, hogy visszautasítja az én képviselői működésemnek ezt a részét, a napló szerint pedig azt mondotta, hogy tiltakozik ez ellen a hang ellen. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Szószerint azt mondottam, hogy tiltakozom!) Arra rátérek még, hogy a sajtóközieménvek és a napló nem egészen fedik egymást. Ami azt illeti, a miniszter úrnak kétségtelenül joga van tiltakozni, hiszen mindenkinek joga van tiltakozni, kénytelen vagyok azonban kijelenteni a tiltakozás ellenére is, hogy képviselői működésem függetlenségét és annak elbírálását, hogy mit tartsak és mit ne tartsak szükségesnek ebiben a Háziban elmondani, eddig sem bíztam senki másra; a házszabályok korlátain belül mindig csak a saját meggyőződésem és jóízlésem után indultam ós minden miniszteri tiltakozás ellenére is ezentúl is csak ezek a tényezők fognak vezetni. Figyelmeztetni bátorkodom a mélyen t. miniszter urat, hogy méltóztassék takarékoskodni ezekkel a tiltakozásokkal, amelyeknek magja nincs, — mert csak abban az esetben volna magja, ha akadna egy képviselő, aki a tiltakozásoknak aláveti magát — mert tessék elhinni, hogy az ilyen frazisszeru tiltakozások egyáltalában nem szolgainak ama szék tekintélyének öregbítésére. Ebben a felszólalásban a miniszter ur meg reflektált arra a kijelentésemre ÍR, amikor egy kereskedelemügyi miniszteri tanácsosnak, aki . ülése 1931 április 21-én, kedden. 7 jelenleg már — gondolom — helyettes államtitkár, vagy talán már valóságos államtitkár is, — nem szoktam figyelemmel kísérni ezeket az avancementokat — működését bírálva, ezt azzal a szóval jellemeztem, hogy közgazdasági jászioszkárkodás az, amit ez a t. úr a magyar gazdaközönség és általában az összes magyar fogyasztók rovására elkövet, s egyúttal kifejeztem azt a reményemet, hogy el fog jönni az az idő, amikor nem lehet a hivatalok homályában névtelenül játszani óriási néprétegek életérdekeivel, akkor a felelősség el fog jutni azokba a sötét (hivatali szobákba is, kihurcolja onnan azokat, akik felelősek és az ország színe előtt törvényesen is felelőssé teszi mindazokért, amiket az ország javaival és érdekeivel elkövettek. A miniszter úr erre azt felelte, hogy az az úr, alkiről én beszélek, neki együk legelső és legjobb tisztviselője, az az úr sohasem csinált más politikát, mint. amelyre őt a kormány felhatalmazta, általában a minisztériumok, a hivatalnokok sohasem esinálnak politikát, hanem a gazdasági politika vezetése mindig a miniszteré és azok csak azt csinálhatják, amit a miniszter akar vagy elrendel. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ez a helyes álláspont!) Mélyen t. miniszter úr, leszek bátor a iminiszter úrnak ezzel a tévedésével szentben olyan tekintélyekre hivatkozni, akiket — azt hiszem — a mélyen t. miniszter úr is el fog ismerni. Ebben a Házban történt meg, — nem tudom már, hogy egy interpellációnak vagy másvalaminek kapcsán — hogy Bethlen István gróf miniszterelnök úr, akinek tekintélyét azt hiszem, a mélyen t. miniszter úr is elismeri velem együtt, a miniszterelnöki székből körülbelül a következő kijelentéseket tette: Tiltakozóin az ellen... —• lehet, hogy ezt a szót nem használta, hanem mondjuk így: — Meg kívánom jegyezni, hogy azt a gazdasági politikát, amely ma az országban folyik, nem a kormány iniciálta, nem is volt a kormánynak politikája ez a gazdasági politika. A kormány kizárólag akceptálta azt a megegyezést, amelyet a közgazdasági és vámpolitika terén az összes erdekeit tényezők egymás közt közakarattal megkötöttek, amiben megegyeztek, amit mint kész megegyezést hoztak a kormány elé. A miniszterelnök úr elei jelentésének nyoma megvan^ a naplóban. Nem idéztem szórói-szóra, de a Házban megtette. Erre azt mondhatná az ember, talán a miniszterelnök úr nem emlékszik jól, hiszen annyi gondja, baja van, hogy nem csoda, ha egy ilyen kis detailra. egy ilyen kis részletre, amely 50 esztendőre dönti el az ország sorsát, nem emlékszik vissza. De hogy teljesen kétségtelenül tisztán álljon előttünk a helyzet, hozzáteszem, — nem emlékszem, hogy aznap, vaery másnap — felállott a miniszteri székben Herrmann Miksa akkori kereskedelemügyi miniszter úr és a következő kijelentéseket tette: A magam részéről mindenben megerősítem azt, amit a miniszterelnök úr kijelentett. Igenis, nem a kormány politikája volt, hanem az érdekeltségeknek egymás közti megegyezését hajtotta csak a kormány végre, amikor a vámpolitikai és kereskedelempolitikai törvény alakjában ide a Ház elé hozta. Hát, mélyen t miniszter úr, ön azt mondja, hogy a kormány politikája érvényesül, a miniszterelnök úr pedig azt mondta, hogy nem a kormányé, hanem az érdekeltségé. Ezt megerősítette az akkori kereskedelemügyi miniszter, akiről fel kell tételeznünk, hogy bizonyosan jól volt a helyzetről informálva, mert ha a miniszterelnök esetleg nincs a helyzetről jól