Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

82 Az országgyűlés képviselőházának U75. ütése 1931 március 4.-én, szerdán. Ez a válaszom, kérem tudomásulvételét(Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Marad minden a régiben ! — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Kuna P. András: Harmadszor !) Gál Jenő : T. Képviselőház ! (Zaj a jobboldalon. — Kun Béla : Joga van szólni ! — Meskó Zoltán : Joga van, de nem ízléses ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Gál Jenő: Kérem mélyen t. képviselőtársamat, ne legyen türelmetlen, az ön szenzációja mindenesetre helyet fog nyerni a mai ülésen. (Kuna P. András közbeszól.) Elég komoly kérdés ez ahhoz, hogy még Kuna P. András t. képviselő társam is figyeljen rá. (Kuna P. András : Hallom ! — Derültség. — Krisztián Imre : Ön pedig gúnyolódik !) A mélyen t. miniszter úr most először veti fel azt, hogy én ebből politikai kérdést csinálok. (Krisztián Imre : Űgy is van !) Bevallom t. Ház, hogy igen és nagyon csodálkozom, hogy a miniszter úr ez.t eddig nem tudta, mert én mindig politikai kérdést csinálok ebből. Én a miniszter úr politikai felelősségét kívántam érinteni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Az más ! Az intézmény politikai oldaláról van itt szó !) Bocsánatot kérek, az esküdtszék bírói és politikai intézmény, s mint ilyen, alkotmányjogi biztosítékot jelent. Ennélfogva a miniszter úr most adósom maradt, mert azt mondotta : elég volt, amit máskor mondottam. Nem elég t. Képviselőház. Nem elég azért, mert az a törvénymagyarázat, amely abban az időben egy konkrétum alakjában merült fel — a miniszter úr emlékezhetik rá — egészen más volt. Egész más, amikor én a kérdést az alkotmány teljessége és élete szempontjából teszem szóvá. Igenis, politikailag tartom szükségesnek az esküdtszéket, nem az a fontos, hogy a bírói ítéletekben mi van, mert ha a bírói ítéletet elolvasom — véletlenül itt van nálam. — látjuk, hogy azt mondja szórói-szóra a mélyen t. bírói ítélet, amit a miniszter úr politikailag mondott : „Azzal, hogy a kormány beterjesztette a törvényjavaslatot, eleget tett r kötelességének" ( Jánossy Gábor : Micsoda bírói ítélet az ?) Engedelmet kérek, nem veszik-e észre, hogy az ítéletbe ez a politikai meghatározás került ? így sohasem lesz kibontakozás és ez az az út, amely alapvető felfogás tekintetében ' elválaszt bennünket, ellenzékieket és a t. kormánypártot. Az esküdtszéket igenis azért nem léptetik életbe, mert félnek az igazmondásától, (Elénk ellenmondások a jobboldalon) mert aki nem fél a nép igazmondásától, az akarja az esküdtszéket. (Kuna P. András : Más országban is így van !) Mivel a miniszter úr. még megközelítőleg sem jelölte meg, hogy mikor kíván ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni, sajnálom, ezt a választ sem vehetem tudomásul. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : A miniszter úr nem kíván szólni. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Meskó Zoltán képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. (Beck Lajos [a távozó Zsitvay Tibor igazságügy miniszter felé] : Nem felel a miniszter úr ? — Kun Béla : A miniszter úr kimegy ! Miért nem felel ! - Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz : Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy a Klein-féle gyilkossági per nyíregyházi nyilvános főtárgyalása alkalmával a tárgyaló bíróság a közerkölcsiség megóvása érdekében nem élt a kellő és a bűnvádi perrendtartásban is biztosított gondossággal ? Hajlandó-e intézkedni oly irányban, hogy a jövőben ehhez hasonló, a közerkölcsiséget és a jó ízlést sértő tárgyalásvezetés ne fordulhasson elő ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Interpellációmat azért jegyeztem be, hogy itt az ország színe előtt hangot adhassak annak a megütközésnek, mondhatnám megbotránkozásnak, amelyet a Klein-féle gyilkossági per főtárgyalásán elhangzott megdöbbentő kérdések (Kuna P. András : Ugy van !) és arcpirító válaszok minden jóérzésű emberből kiváltottak. (Jánossy Gábor : Én nem olvastam ! Nem kellett volna elolvasni !) Szinte feleslegesnek tartom kijelenteni, nagyon jól tudom, hogy ősi alkotmányunk legfőbb biztosítéka a független magyar bíróság, jobban mondva a bíróság függetlensége és a szabad sajtó. Alkotmányunk ezen két sarkalatos alapelve iránt a legnagyobb tisztelettel, feltétlen tisztelettel viseltetem. Amikor tehát az igazságügyminiszter úrtól a közerkölcsiség és a jóízlés érdekében bizonyos intézkedéseket kértem interpellációmban, akkor egy pillanatig sem gondoltam és nem is gondolhattam arra, hogy az igazságügyminiszter úr a bíróságnak bizonyos utasításokat adjon vagy adhasson. Ugyancsak elismerem, hogy a sajtónak joga volt élethűen, a valóságnak megfelelően leközölni mindazt, ami a tárgyaláson történt. (Jánossy Gábor : Túl élethűen !) Ezzel a joggal élhetett a sajtó, hogy azonban egyik-másik sajtóorgánum miként élt ezzel a joggal, az tisztán az illető lap jó vagy rossz ízlésére tartozik. (Űgy van ! Űgy van ! a jobboldalon és a balközéven.) Az az egy azonban bizonyos, hogy a tárgyalás napjain nagyon sok családapa nem vitt újságot haza a házába, (Igaz ! Úgy van ! jobbfelöl és a közéven.) mert nem akarta gyermekeivel megismertetni azt a lelki fertőt, amely a főtárgyaláson elhangzott beszédekből, kérdésekből és feleletekből feltáralt előttünk. (Kuna P. András : És dicsekvésekből !) A sajtószabadságnak, mint előbb mondottam, feltétlen híve vagyok, (Jánossy Gábor: Mind azok vagyunk !) nagyon természetes, egyetlen magyar ember sem lehet más nézeten, (Jánossy Gábor : Mégpedig Kossuth Lajos értelmezése szerint !) azonban ezen a téren, mint Angliában is, lehetne kivételt tenni a tárgyalásoknál, ahol — hogy mást ne mondjak — a bíróság a tárgyalás alkalmával kimondhatja a válóperek tárgyalásánál, hogy bizonyos részleteket a sajtó nem közölhet. Ez semmi szín alatt sem megy a sajtószabadság rovására, ez olyan valami^ amit minden jóízlésü ember megtehetne. (Káinoki Bedő Sándor : Ezt paragrafus nélkül is megtehetik. — Bródy Ernő : A sajtónak joga és kötelessége, hogy hű tudósítást hozzon egy nyilvános tárgyalásról ! — Nagy zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Én nem engedem magamat közbeszólás által sem más vágányra tereltetni. Velem szemben ebben a Házban senki se védje meg a sajtót és a sajtószabadságot. (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Miért?) Azért, mert feltétlen híve vagyok a gondolat szabad nyilvánításának. (Jánossy Gábor : Újságíró! Szerkesztő!) Jóízlésem azonban tiltja, hogy ezen a törvényszéki tárgyaláson történteket itt a Házban pertraktáljam. (Jánossy Gábor : Isten őrizz!) Ez egyben kötelez is engem arra, hogy gondoskodjam arról, miként lehetne ehhez hasonló nyilvános szennyes-kiteregetéseket elkerülni.