Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

76 Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március U-én, szerdán. félreértésre. Jóhiszeműségét elismerem, félreértését tapasztalom, nem mondhatok tehát mást válaszul a t. Képviselőháznak és t. képviselőtársamnak, mint hogy egy még itt nem lévő kamarai felterjesztésre s egy még ki nem próbált törvénynyel kapcsolatban tett észrevételekre vonatkozólag időelőttinek tartom magam részéről az állásfoglalást, (Ügy van ! jobbfelől.) miután ilyen kérdésekben sokkal komolyabban, sokkal alaposabban és konkrét tényekre való hivatkozással lehet csak állást foglalni. Nem tettem mást, mint végrehajtottam azt a törvényt, amelyet a törvényhozás túlnyomó többsége és a jogászközönség túlnyomó többsége szívesen fogadott, amely az életben jó úton van arra, hogy szerencsés eredményeket teremtsen. A bírói előléptetések tekintetében is csak a Ház intencióit követtem, tehát törvényesen és a Ház intenciói szerint jártam el. Kérem tehát, méltóztassék megállapítani, hogy eljárásom helyes volt. A t. képviselőtársam interpellációjában felvetette, hogy (olvassa) : «Az úgynevezett egyszerűsítési törvény életbeléptetése az igazságszolgáltatás egész területén visszahatást szült és ennek következtében szükséges volna ennek a törvénynek törvényhozási úton való hatályon kívül helyezése.» Erre vonatkozólag kijelentem, hogy ennek szükségét nem látom, sőt a törvényhozás praxisában a hat héten belül beadott újrafelvételi kérelmet sem ismerem el, sőt ez a Ház a házszabályok értelmében ezzel a kérdéssel érdemben nem is foglalkozhatnék, mert világos és határozott állásfoglalása maga az a törvény, amelynek végrehajtása ellen méltóztatott időelőtti kifogásokat tenni. Tisztelettel kérem válaszomnak tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Gál Jenő: T. Képviselőház ! Engem a most közzétett előléptetések egyáltalában nem érdekelnek, mert nem foglalkozom konkrét előléptetési kérdésekkel. Én elvi állásponton vagyok. A mélyen t. miniszter úrtól egy világ választ el engem a bírói hivatalok betöltése és az előléptetések rendszere tekintetében. A mélyen t. miniszter úr annak a kinevezési rendszernek a híve, amelyet gyakorol. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mert nem vagyok híve a kasztrendszernek !) Én híve vagyok a bírói függetlenség teljes^ kiépítésének. A bíróság sohasem lehet kaszt, a bíróság mindig egy emelkedett testület, amely méltó arra, hogy önmaga határozzon a felett, kit emel az alsóbb bírói rangsorból a magasabb bírói állásba. Ez elvi kijelentés és nem a konkrét kinevezésekkel kapcsolatos. (Jánossy Gábor; Barátság, sógorság, komaság ! Hova jutnánk akkor?) Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy köszönettel nyugtázzam azt, hogy elismeri a jóhiszeműségemet, de akkor engedjen meg, hogy egy kérdést tegyek fel. Három nap mulya a kamaraválasztmányának elhatározása az elé a szűrő elé kerül, amelyet a kamara közgyűlése jelent. Eddig évtizedek óta nem dezavuálta soha a kamara a maga választmányát. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy azt kérdezzem, hogy ha vasárnap meg fogja tudni, hogy az ügyvédi kamara a maga összeségében magáévá teszi ezeket a panaszokat ... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Nem- ismerem a panaszokat!) De ha úgy, amint én itt felolvastam, majd hitelesen és hivatalosan értesítést is kap a miniszter úr arról, hogy mindez így van, hogy így foglalt állást a Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos testülete, akkor megteszi-e azt a szívességet a mélyen t. miniszter úr, hogy nem mond többet, csak annyit : meggondolás tárgyává teszi azt, hogy kell-e itt valami reparáció, vagy sem, és nem fogja azt mondani, hogy a törvényhozás berendezkedése mellett nem igen lehet ebben az ülésszakban ezzel foglalkozni. Ezen ez a Képviselőház nagyon könnyen segíthet, mert hiszen amikor segíteni kell, vagy akar valamit, akkor mindig azt mondja: a törvényhozás szuverén, tehát ezt vagy azt elhatározhatja. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy lépjen erre a területre és engedje meg, hogy ehhez még két motívummal hozzásegítsem. Az ügyvédség helyzetén. — amelyről szándékosan nem akartam az alapinterpellációban beszélni, mert pro domo semmit sem mondok — nem segít a miniszter úr, bár folyton hangoztatja. Miért nem % Mert megnehezíti az ügyvédség helyzetét. Például törvény által megszavaztatta azt, hogy ezentúl a válóperben közjegyzőhöz kell mennie a félnek, hogy az ügyvédi meghatalmazást megadja- (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Kibújik a szeg a zsákból ! — Fábián Béla : Igazán nem lehet rámondani, hogy érdekelt ebben a dologban ! Ő nem a maga érdekeit képviseli ! — Krúdy Ferenc : Koncedáljuk !) Én nem vagyok ezekben az ügyekben" sem specialista, sem nincs ez a gyakorlatom s azért beszélek ezekről, mert függetlennek érzem magamat. Lehetetlen helyzet a felekben azt a bizonytalanságot kelteni, hogy az ügyvédi irodában adott meghatalmazás nem elegendő és odacipelik azt a felet, aki megbízik az ügyvédben és fizettetik vele a hitelesítési járulékot. Más országban az ügyvédet látják el közjegyzői jogosítványokkal s itt még azokat a jogosítványokat is megnyirbálják, amelyeket régi törvényeink adnak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ne méltóztassanak elfogultnak lenni és ne méltóztassanak lebecsülni ezt az ügyvédi kart, amely a legszörnyűbb életküzdelmet folytatja ebben az országban. (Felkiáltások a jobboldalon : Mindenki !) Igen, mindenki küzdelmet folytat, de az ügyvéd azért kivétel, mert az ügyvédtől a társadalom többet követel, mint mástól. (Éri Márton : Miért ? Tessék megmondani ! — Zaj. ~~ Elnök csenget.) T. Ház ! Én most nem tarthatok előadást arról, hogy mit jelent az ügyvéd számára az, amit magasabb rendű életnek tartanak, mit jelent ez annak az ügyvédnek számára, aki másért él és másnak áldozza fel egész lelki berendezettségét. Más valami ez, és ezt szívesem megfogom magyarázni t. képviselőtársamnak, de erre most nincs időm. A másik, amit az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlok, az, hogy pl. eddig egy házassági bontóperben a hatósági bizonyítvány elegendő volt arra, hogy igazolja, hogy a felek külön élnek, s ezzel mentek a bíróhoz. Most jön egy kedvezmény a közjegyzőknek és hátrány az ügyvédek számára, hogy t. i. még külön közjegyzői tanúsítvány kell ehhez. Ezek nem egyszerűsítések, mélyen t. miniszter úr, hanem komplikációk, amelyekkel az a szép egyszerűség és az a bizalom, amely eddig a fél és az ügyvéd között megvolt, meg van zavarva. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : Az a szép egyszerűség, ahogyan a válóperek bizonyos formája olyan könnyen le volt folytatva, megszűnt!) Erre ott van a bíró, és ne akarjon a t. igazságügyminiszter úr közjegyzői segítséget adni hozzá. A bírónak nincs szüksége és a félnek sincs rá szüksége. Inkább azon gondolkoznának, ha már egyszerűsítést akarnak, hogy szüntessék meg a végrehajtásoknak azt a pusztító nemét, amely most itt dívik, hogy a végrehajtót külön kell fizetni. Szüntessék meg ezt az elmaradott rendszert, amely csak nálunk van meg, hogy a végrehajtót az ügyvédnek és a