Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-474
Az országgyűlés képviselőházának 4-74, ülése 1931 március 3-án, kedden. 37 Talán mégis lehetne gondolkozni azon, hogy mi már vég-kép ki vagyunk-e szolgáltatva, hogy nekünk s általában Európának és Amerikának nem lehet már gondolkoznunk sem és az államoknak nem lehet még összeülni sem, hogy érdekeiket megbeszéljék? Nem úgy értem én ezt, mint ahogy a párizsi konferencián történik, ahol a tarif alls kérdésekben megállapítják, hogy Amerikával szemben egyes államoknak versenyérdekei vannak és hogy Amerika olcsóbban tud^ Franciaországba búzát szállítani, inert egy métermázsa búzának csak 1 pengő, vagy 1 pengő 20 a szállítási költsége Amerikából Gherburgba, Magyarországból pedig ugyanoda 6 pengő, hanem igenis abban az esetben, ha Európa meg akarja magát és kultúráját védeni, az örökös tanácskozások, az örökös haszonkeresés és exporttörekvések helyébe annak az egy törekvésnek kell lépnie, hogy megvédje saját jövendő életét. T. Képviselőház! Ha megnézem, — bocsánatot kérek, hogy ebből a kérdésből most megyek át a törvényjavaslat tárgyalására — hogy mi történik nálunk s az egész világon, a védelem, a forradalom és különösen a bolsevizmus ellen mindenütt az önálló kisexisztenciák erősítése; a védelem az, hogy azoknak a számát növelem : akikre nézve a szovjetrendszer halálos veszedelmet jelent, tehát azoknak a kisexisztenciáknak számát, akik nem akarnak lesüllyedni abba a sorsba, amely sors ma Oroszország számára lehetővé teszi az olcsó áron való exportálást. Néznem kell tehát, hogy ml történik Magyarországon e törvényjavaslat kapcsán és e törvényjavaslaton kívül a magyar kisiparral, a magyar önálló exisztenciák százezreivel, mi történik a magyar 'kereskedelemmel, a magyar kiskereskedők tízezreivel, mi történik a magyar intelligenciával, hogy ez az intelligencia a kormányintézkedések által veretik-e le a proletariátus soraiba, hogy a magyar kisipar.és kiskereskedelem éppen (kormányintézkedések által veretik-e le a nincstelenek soraiba, vagy pedig ennek a polgári (kormányzatnak intézkedései olyanok, amelyek ebben az országban a határőrcsapatok szellemét és felszerelését törekednek jobbá . tenni? Méltóztassék megbocsátani, hogy csak egy pillanatra időzzem az orvosoknál és ügyvédeknél, akik nem tartoznak ebbe a törvényjavaslatba. Az orvosakkal szemben mi történt Magyarországon? Elnök: Képviselő úr, a tárgytól való eltérésnek nincs helye. Természetes dolog, hogy egy törvényhozási tárgyalásnál nem kifogásolhatom azt, ha a képviselő úr mondanivalóját szélesebb fundamentumra helyezi, és amennyiben a tárgygyal összefügg, természetesen az ellen kifogást nem fogok tenni. Fábián Béla: Csak néhány szóval említem meg, hogy a nélkül, hogy szovjet lenne, »szoeializáltattaik Magyarországon az orvosok* mert akinek 'nincs a betegpénztárnál vagy valamely állami vagy városi intézetnél alkalmazása, annak igen kevés kivétellel — azt hiszem, ebben valamennyien megegyezünk — bizony hoszszúak lesznek a fogai, amíg egy darab kenyeret tud szerezni magának. Ugyanez a szituáció a többi értelmi foglalkozásoknál. Nem akarok beszélni az állama tisztviselőik alsóbb rétegéről, nem akarok beszélni a helyettes tanárokról. ....Méltóztassék megengedni, hogy most. rátérjek arra, hogy mi a helyzete ebben az országban annak a (kisiparosságnak, amelyről: ez a törvényjavaslat annyiban emlékezik meg, — bocsásson meg az államtitkár úr, nem. akarok senkit kifiguirázni — hogy az Ioksz.-nafc átadja az ipar felsegítését. (Jánossy- Gábor: Van ebben a törvényjavaslatban más is!) En nem találok mást. (Barthos Andor: Hát a közszállítások!?) Köszönöm Barthos Andor t. képviselő úrnak, hogy erre figyelmeztetett. T. képviselőtársam a kereskedelemügyi minisztériumban államtitkár volt. Méltóztassék elhinni, hogy e miatt nem kellett új törvényt hozni^ ez már régen ki volt mondva. Hány miniszter jelentette már itt ki, hogy a kisipart pedig a közszállításokban részeltetni kell és erre mindig jöttek a kisiparosok s jöttek t. képviselőtársaim közül is többen és azt kérdezték, hogy hol van a kisipar részeltetve a közsZállításokban? (Kállay Miklós: Most van részeltetve.) Eemélem, t. államtitkár úr, úgy méltóztatik gondolni, hogy lesz részeltetve. (Kállay Miklós: Nem, van részeltetve!) Szeretném, ha ezt a kisiparosok mondanák. Én azonban tudok arról a közmondásíról, hogy: a kutya ugat, de nem harap, fesak az a kérdés, hogy ezt a kutya is tudja-e? (Kállay Miklós: Az iparosok tudják, és ők nem nevezhetők kutyáknak!) Csak nem hiszi rólam a t. államtitkár úr, hogy én az iparosokat kutyáknak mondom?! (Kállay Miklós: Nem felélhettem másképpen erre a kifejezésre! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meg vagyok győződve arról, hogy a képviselő úr nem az iparosokra vonatkoztatta ezt a kifejezést. (Gál Jenő: Itt már mások harapnak, nem a kutyák!) Fábián Béla: Én erre a közbeszólásra äzt mondhatom, hogy tíz esztendő óta harcolok a kisiparosság érdekeiért, éppen azért, mert meggyőződésem az, hogy a bolsevizmus elleni harcban a kisexisztenciákat erősíteni kell, nekem tehát, aki egyebet sem teszek ebben a Házban, mint a kisexisztenciák védem, nem kell védekeznem az ellen, mintha ezt a hasonlatot a kisiparosokra alkalmaztam volna. T. Képviselőház! Azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon örülnék, ha a kisiparosoktól hallanám azt, amit a t. államtitkár úrtól hallottam, merít azt mindig hallom a honvédelmi kormányzattól és^ a különféle hatóságoktól, amelyek közmunkát adnak ki, hogy ők részeltetik a kisiparosokat (munkában, ha pedig az ember elmegy a kisiparosokhoz, azok azt mondják: «Tessék megmondani, képviselő úr, hogy hol vagyunk .mi részeltetve, mert mi erről a részeltetésről nem tudunk.» (Petrovácz Gyula: A nyereg- és a lószerügy!) Petrovácz t. képviselő úr mondja a példákat ezzel a két esettel, Akárhova mégy el tehát égy képviselő, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő, valamilyen iparosgyűlésre és az iparfejlesztési törvényjavaslattal kapcsolatban is beszél és azt mondja, hogy a közszállításokban a kisiparosok 'már részesedni fognak, mindenütt azt a választ hallja: «ígéretekben eddig is volt részünk, de gyakorlatban kérjük a kisexisztenciák megsegítését.» E szerint tehát két irány Van ebben a törvényjavaslatban. Egyik oldalon a kisipar segítését a közszállításokban méltóztatnak honorálni, amiben én nem hiszek, azért, mert, sajnos, ez is csak olyan ígéret, mint amikor azt mondották, hogy mire a fák levelei lehullanak ... — fenyőfákról volt tudniillik szó — a másik oldalon pedig az loksz.-ra méltóztatnak rábízni, hfogy az segítse meg a kisiparosokat. En nem sajnálok a nagyipartól semmit, mert minden kezet, amely munkát ad Magyarországon, segíteni akarok. De furcsa dolog, hogy a kisipar közmunkát nem kap, holott a súlyos terheket viselő kisipar adója szintén hozzájárul 6*