Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

22 Az országgyűlés képviselőházának 4-73. ülése 1931 február 27-én, pénteken. nék és ebben a tekintetben appellálok a hazafias sajtóra. Nagyon sokat tehetünk mindnyájan, ha itt és mindenütt, ahol a kérdés szóba kerül, folytonosan rámutatunk arra, hogy magyar munkástestvérünknek szerzünk vele egy kenyérdarabot, ha a magyar ipart támogatjuk, mert a magyar termelés a magyar élet, a magyar jólét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mivel a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a hatályban álló törvény helyes intézkedéseit nem érinti, új, illetőleg eltérő intézkedéseit pedig úgy az ipar fennállása, mint az ipar fejlesztése, valamint a vállalkozói kedv fellendítése érdekében állóknak tartom, ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. ~ A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gaspard y Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Ház! A kar teli javaslat után ismét egy igen fontos gazdasági javaslat fekszik a Ház előtt. Kiváló fontosságú ez a javaslat annyiban is, mert új utakat nyit meg az iparfejlesztés terén. Én most nem akarom ennek a javaslatnak fontosságát bővebben kifejteni, elégséges utalnom a törvényjavaslat indokolására és az igen t. előadó úr pompás beszédére, amelyben ezt a kérdést megvilágosította. Ezekből az indokolásokból és beszédekből, aki ezeket figyelemmel elolvasta vagy meghallgatta, meggyőződhet róla, hogy ennek az országnak iparra és az iparnak bővebb kifejlesztésére feltétlenül szüksége van. Éppen ezért én tagadom azt, hogy ebben az országban iparellenes hangulat volna. Hiszen még a legkonokabb agráriusnak is el kell ismernie, hogy ilyen nagy népsűrűség mellett, ilyen nagymérvű intelligencia, ilyen nagymérvű munkástömeg mellett feltétlenül szükség van az iparosításra. Ha voltak is a kartellvita során egyesek, akik túlságosan elvetették a gyeplőt és azt mondották, hogy .a magyar mezőgazdaságon nem lehet máskép segíteni, mint úgy, hogy a határokat megnyitjuk, ezeknek azt kell felelnem, hogy, ha ez megtörténnék, nagyszerűen fejlődésnek indult iparunkat el is temethetnénk. Éppen azért azt hiszem, hogy mindnyájan örömmel fogadjuk ezt a javaslatot és csak azt sajnálhatjuk, hogy a mélyen t. kormány nem ab.ban az időben hozta ide, mikor még az ország nagyobb anyagi erővel rendelkezett (Igaz! Ügy van! bal felől) és

r hogy nem tértünk mindjárt az iparfejlesztés útj szanálás után. (Beck Lajos: Ebben igaza van!) Talán sokszor eszmei célokért áldoztunk nagyobb összegeket a helyett, hogy gazdasági produktivitásunkra fektettük t volna a fősúlyt, tudván azt, hogy a gazdasági kérdések helyes vezetésén múlik a mai időkben az országok sorsa. De ezzel szemben csodálkozásomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy a mélyen t. gyáripar első reprezentánsa, Fenyő Miksa «A gyáripar a magyar termelésben» című vitairatának legutolsó pontjában ki meri mondani azt, hogy ez a javaslat úgyszólván értéktelen, és bármily szépen is van megkonstruálva, a gyáripar ügyét semmivel sem szolgálja. Azt mondja, hogyha a kormány ipari fejlődést akar, akkor alkalmazza az 1907 : III. tcikket, hiszen abban minden benn foglaltatik, ha pedig az iparellenes tendenciát tartja számom, amit az agrárkörök sokszor nem egészen alapos tanlulmányok mellett szoktak hangoztatni, ebben az esetben úgysem tehet semmit. En végtelenül csodálkozom ezen az indokolatlan állásponton, amelyet a gyáripari képviselet megnyilvánít vitairatában, mert hiszen ami iparfejlesztés e javaslat révén történik, az mégis csak a gyáripar érdekeit szolgálja és ha nem volna benne több, mint az 1907 : III. tc-ben van, pedig több van benne, amit a törvényjavaslat, illetőleg bizottsági jelentés is felsorolt, ha csak egyetlenegy pont volna benne, amely a m. kir. miniszter uraknak adja át azt a jogot, hogy közüzemi kérdésekben határozzanak, hogy azok fenntartandók vagy megszüntetendők-e, már ebben az egy esetben is dicshimnuszokat kellene zengeniök a magyar gyáripar képviselőinek erről a javaslatról, nem pedig ilyen lekicsinylő, szinte fitymáló megjegyzéseket tenni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hiszen fel kell tételezni az igen t. kormányról, az illetékes miniszter urakról, a pénzügyminiszter úrról, a belügyminiszter úrról és a kereskedelemügyi miniszter úrról, hogy ezt a felhatalmazást a törvényjavaslatba nem azért vették be, hogy azzal ne éljenek, — vagyis hogy a közüzemi kérdés megint marad, mint régebben volt — hanem azért kérik ezt a felhatalmazást, hogy a legerélyesebb kézzel fognak a közüzemi kérdésekben rendet teremteni és különösen Budapest székesfőváros területéről eltávolítják azokat a kártékony közüzemeket, amelyek a nevüket sem érdemlik meg, amelyek csak a polgárság kárára vannak és az iparnak és a kereskedelemnek. egyenesen megölői. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Beszédem további folyamán bátor leszek rámutatni a közüzemi kérdésekre és beigazolni azt az állításomat, hogy igenis, ezek a közüzemek — hogy úgy fejezzem ki magam — az iparnak és kereskedelemnek határozottan rákfenéi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elmondottam már ezt nem egy ízben, azonban akkor olyan felzúdulás fogadta beszédemet, hogy nem akartam újból ezt a kifejezést használni (Halljuk! Halljuk!) Az okos iparfejlesztési politikának szem előtt kell tartania, illetőleg igénybe kell vennie mindazokat az eszközöket, amelyeket egy ország és {különösen olyan elesett, csonka kis ország, mint Magyarország, felhasználni képes abban a tekintetben, hogy meglévő iparát erősítse, megmentse a pusztulástól, másrészt pedig, hogy olyan iparokat teremtsen, amelyek egyrészt a mezőgazdaság termeivényeit itt dolgozzák fel, másrészt j>edig lehetővé teszik annak a nagy problémának megoldását, amelyért az agrárközönség oly sokat panaszkodik és sír, hogyha olyan olcsón termel, miért nem szolgálják ki őt is olcsó iparcikkekkel. Ha most már a törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgálom és ha felteszem magamban azt a kérdést, vájjon benne vannak-e ezek a kritériumok ebben az iparfejlesztési törvényjavaslatban, azt kell mondanom, hogy nagyjában — nem egészen —- benne vannak, mert minden elgondolás benne foglaltatik, amely erre a célra helyes és amely a kérdést előbbre viszi. Vannak azután olyan részletkérdések^ amelyek ebből a javaslatból kimaradtak, és ezt azért bizonyos mértékben hiányosnak is tarlóm. Határozottan meg kell állapítanom, hogy olyan rendelkezések maradtak ki a törvényjavaslatból, amelyek talán odavalók lettek volna. így például a 15. §-t, amely az ipar segélyezésére vonatkozik, nagyon szeretném egy ponttal kiegészíteni} hogy tudniillik csakis azok