Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-473
18 Az országgyűlés képviselőházának U7B. ülése 1931 február 27-én, pénteken. és annyira keresettek, hogy két esztendő alatt 3 millióról 23 millióra emelkedett a kivitel. Ha ilyen jelenséget látunk, ha tudjuk, hogy az ország 3578 gyárában 250.000 munkást foglalkoztatnak, ha tudjuk, hogy ez a gyáripari termelés mindenesetre hozzájárul ahhoz, hogy kereskedelmi mérlegünk aktív legyen, — és ezt nem zavarja az a körülmény sem, amelyet a tegnapi újságban olvastam, hogy tudniillik a folyó évi januári eredmény már visszaesést jelent — akkor nem szabad kételkednünk a magy^r gyáripar életképességében. Amint tegnap •a kereskedelemügyi miniszter úr említette: 95 millióról 401 millióra emelkedett a testilipari termeivények értéke és a textilipar 45.000-nél több munkást foglalkoztat. A Statisztikai Szemlének multévi szeptember havi számában olvastam egyébként, — erre utal a törvényjavaslat indokolása is — hogy 1921-ben a gyáripari termelés 979,388.000 pengőt tett ki, míg hét év múlva, 1928-ban már felemelkedett 2.876,871.000 pengőre. A következő évben már visszaesést látunk, mert a termelés értéke csak 2.829,622^000 pengő. De még mindig tekintélyes ez a szám, hiszen a lényeg az, hogy a gyáripari termelésünk ma 10%-kai nagyobb, mint volt a háború előtt ugyanezen a területen. Ezek mellett az adatok mellett tisztelettel kérdem, szabad-e a gyáripar fejlődőképességét kétségbevonni'? Malasits Géza képviselő úr, és az előadó úr is, a kézműipar és a kisipar termeléséről szólottak. Nem tudom, honnan vette az előadó úr a 800 milliót. En szerényebb vagyok, mert én csak 600 millióra becsülöm a kézműipar és a kisipar termelésének értékét. De még akkor is, ha ezt hozzáadom az előbbi számadathoz, körülbelül kijön az, amit az előadó úr említett, közel 3 "5 ezermillió pengő, ami az összes ipari termelés értéke. En is hivatkozom a Fellner Frigyes tanár által felhozott adatokra s azokat szembeállítom a Biró Pál képviselő úr adataival, amelyeket a kartellvita alkalmával hozott fel. Fellner adatai szerint a mezőgazdaság a nemzeti, jövedelem képződésében 64'4%-ról visszaesett 49'43%-ra. Ezzel szemben Biró Pál képviselő úr azt állítja, hogy 64"2%-%ról 46'75%-ra esett vissza. A kettő közt az a különbség, hogy Fellner tanár számításai azon alapulnak, hogy az őstermelést vette alapul, tehát a bányászatot is hozzászámította, holott Biró Pál az iparhoz számította a bányászatot és a kohászatot is. Ami a mezőgazdaság helyzetét illeti, tényleg úgy van, ahogy az előttem felszólalt képviselő urak mondották, hogy nagyon mély és súlyos válságban vagyunk, amelynek még nyoma isem volt a múlt század legnehezebb éveiben sem. Mert igaz, hogy láttunk már 6 forintos búzát a múlt század 70-es éveiben, amely átment még a 80-as évekbe is, de akkor sokkal olcsóbb volt minden iparcikk és — valljuk meg az igazat — az igények is egészen mások, mérsékeltebbek voltak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Sehol a világon — annál kevésbbé nálunk — nincsen a mezőgazdaság abban <a helyzetben, hogy maga szabja meg termeivényeinek árát, mert ezeket az árakat a liverpooli, chicagói és winnipegi tőzsdék állapítják meg. Igaz az, amit az előttem szólottak mondtak, hogy a tengerentúlról jövő verseny, de az orosz verseny is — ímert az már itt van. t. Ház — szintén veszélyezteti, sőt már tönkretette vagy legalább tönkremenéssel fenyegeti a mezőgazdaságot. Ha nem volna tengerentúli verseny és nem fenyegetne az orosz verseny is, l akkor is igen sok baj fenyegetné a mezőgazdaságot: aszály, fagykár, rovarkárok és sok minden egyéb csapás. Ezért nem szabad elfelejtenünk soha azt a bölcs mondást, hogy egy ország sorsát nem szabad egy májusi esőtől függővé tenni. A 27 vámterületre szabdalt Európában — mint azt az előadó úr is mondotta — az önellátásra való törekvés jelentkezik. Az elzárkózó vámpolitika miatt, valamint kereskedelmi és fizetési mérlegünknek jobbrafordulása miatt is parancsoló szükség nálunk az iparfejlesztés, hogy ezáltal nemzeti jövedelmünket gyarapítsuk és a nemzeti vagyon megerősödésére számíthassunk. Az iparfejlesztési politikának, — amint azt tegnap a kereskedelemügyi miniszter úr is említette — eddig az volt az^ irányelve, hogy az ipart a kezdet nehézségein átsegítsük, tehát új iparvállalatokat és új iparágakat keltsünk életre. Nem szakít teljesen ezzel az állásponttal az a törvényjavaslat sem, amelyet most tárgyalunk, de^ mindenesetre bizonyos megállást jelez és az új iparfejlesztési politika vezérgondolatává teszi az erő fenntartását, az erő fejlesztését,^ aminthogy nem is volna helyes nyakra-főre új iparvállalatok létesítését előmozdítani, amikor imég a létezők sem tudják kihasználni kapacitásukat. (Ügy r van! a középen.) Ennek a gondolatnak kiépítése azután a nagyobb, gazdaságosabb, jobb és olcsóbb termelés támogatása a Kossuth Lajos által megjelölt annak a kettős célnak elérésére, hogy egyfelől a belfogyasztást saját termelésünk fedezze, 'másfelől a felesleggel még kifelé is dolgozhassunk. A kivitel terén egyébiránt a kereskedelemügyi miniszter úr máris szép eredményeket ért el. (Ügy van! Ügy van! a középen.) _ Azt hiszem, hogyha az alkotandó törvényjavaslatban adandó felhatalmazással élni fog, akkor ezeket az eredményeket még fokozhatja is. Ez az alkotandó törvényjavaslat ugyanis felhatalmazza a miniszter urat a kivitel számára való hitelnyújtásra és egyúttal az export-hitel biztosítására irányuló intézkedésekre, valamint segélyek és kölcsönök adására is. Én a segélyadást a magam részéről nem helyeselhetem^ sokkal helyesebbnek tartom a kölcsönnyújtást olcsó kamat mellett, (Helyeslés jobbfelől.) megokolt esetben kamat nélkül is. De azt értem, belátom, hogy a kivitel fejlesztésére okvetlenül támogatás kell. A miniszter úr azt mondotta és azt érvényesíti benyújtott törvényjavaslatában is, hogy a segély és kölcsön terjedelmének a termelés terjedelméhez kell igazodnia. Nagyon helyes. Csak abban van kétségem, vaijon az exporthitelbiztosítás eredményes lesz-e? Ha azt nézem, hogy külföldön mik az eredmények, kénytelen f vagyok azt mondani, hogy az eredmény úgyszólván semmi sem volt, mert drágának bizonyult az exporthitel biztosítása és a mai alacsony árak mellett kétséges, hogy megbírja-e ez az eljárás a biztosítási díjat. Malasits t. képviselő úr azt mondotta beszédében, hogy mi nem törődünk a munkáskérdéssel^ és^ hogy ebben a törvényjavaslatban ő munkásvédelmi dolgokat nem lát, illetve, amit. lát, azt nagyon általánosnak jelentette ki. Ne vegye rossz néven, ha ezzel a tételével szembeszállók. A magam részéről azt látom, hogy igenis, a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor ezzel a törvényjavaslattal idejön, tudatosan éppen munkásvédelmi célzatokat akar érvényesíteni. (Ügy van! a középen.) Itt legfeljebb talán arról lehetne szó, hogy az iparfel-.
