Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

14 Az országgyűlés képviselőházának ez azt eredményezné, hogy valamivel fellendülne az építőipar. A kis kőművesmester, az építőanyagkereskedő, a kisiparos és a munkás, akiinek egypár fillérje van, könnyen törleszthető kölcsönhöz jutva, tudna magának családi házat felépíteni, volna egy kis munka, az ipar találna foglalkozást, a munkásság és a kistisztviselők pedig tisztességes emberekhez méltó hajlékhoz jutnának. Ebben a törvényjavaslatban ilynemű szövetkezeteknek, társulatoknak és alakulatoknak támogatásáról szó sincs, mert ilynemű támogatást ez a javaslat nem kontemplál. Ellenben ebben a javaslatban is megtaláljuk azt, amit az utóbbi tíz évben minden kormányjavaslatban megtalálunk: a bosszúállás, a retorzió szellemét. Azt mondja a 13. § negyedik bekezdése (olvassa): «Nem adható kedvezmény annak s az adott kedvezményt meg kell vonni attól, akit nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt, vagy felségsértés, az államfő bántalmazása vagy megsértése, hűtlenség, lázadás ... stb. bűncselekmények valamelyike miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítéltek.» Aki tehát ezek valamelyikét elkövette, aki valamikor megbántotta f a Prohászka-családot, nem részesülhet semmiféle állami támogatásban. Meg tudom érteni, ha egy olyan embert, akit vagyon elleni bűncselekmény miatt elítéltek, nem tartanak megbízhatónak. De ha valaki megsértette a már megszűnt uralkodó családot, vagy ha valaki tíz év előtt belesodródott valamibe, vagy mondott egy szót, amely a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alá esik és elítélteik, az^ iparilag nem lehet megbízható ember és az állam támogatásban nem részesítheti, amikor iparvállalatot fejleszt ki, ezt az én egyszerű proli eszemmel megérteni ^ nem tudom. Ez azt jelenti, hogy a bosszúállás szelleme tovább él a kormányzatban, és mindaddig, amíg a bosszúállás szelleme ilyen törvényekben és ilyen paragrafusokban jut kifejezésre, nem bízhatunk abban, hogy ez a kormány komolyan akarja a nép érdekeit istápolni és védeni. Az előadó úr rámutatott arra, hogy a 20. § módot ad arra, hogy a kisipar is szállításhoz jusson. Azt mondja a 20. § (olvassa): «A közszállítások keretébe tartozó beszerzéseknek vagy munkálatoknak rendszerint csak nyilvános versenytárgyalás útján van helyük. Akisiparnak fenntartott közszállítások és munkálatok nyilvános versenytárgyalás mellőzésével is kiadhatók.» T. Képviselőház! Ez nem vívmány, és bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez mennyi hátrányt rejteget magában. Tudjuk, hogy a honvédelmi minisztérium minden évben M szokott adni lószerszámokat, nyergeket javításba; kiadja javításba azokat, amelyek egyik évről a másikra elhasználódtak, megromlottak. A honvédelmi minisztérium az ilyen munkákat abból az intencióból kiindulva adja ki, hogy a kisipart kell támogatni. Mi történik? Az érdekelt szakmának, ebben az esetben a nyergesek és szíjgyártók valami alkalmi alakulatának elnöke az, aki ezeket a munkákat megkapja minden versenytárgyalás mellőzésével. Szétosztja kisiparos barátai között, akik nem maguk végzik a munkát, hanem végeztetik otthon dolgozó munkásokkal, részben olyanokkal, akik állami üzemekben vannak alkalmazva, résaben alkalmi munkásokkal, olyan munkabérek mellett, amelyek még a legelemibb életszükségleteket sem fedezik. Ezek a kisiparosok tehát a nélkül, hogy egy ujjal hozzányúlnának anye3. ülésé 1931 február 27-én, pénteken. reghez, vagy a lószerszámhoz, nem nagy, de elég tűrhető polgári keresethez jutnak. A szenvedője ennek a munkás egyfelől, .szenvedője másfelől az a munkáltató, aki nem maga dolgozik, hanem munkásokkal dolgoztat, tehát az, aki vállalkozik. Ez alul kerül és nem kap munÉát, mert nem versenytárgyalást hirdetnek, hanem sub titulo kisiparpártolás egy alkalmi vállalkozás kapja a munkát. Mi ennek a következménye? Az, hogy a minisztérium kiadja a munkát egy vállalkozó csoportnak s a vállalkozó csoport haszonért tovább adja. Akik végzik a munkát, még a hideg vizet scan keresik meg mellette, a másik oldalon pedig a szakmabeli munkások százai állnak munka nélkül, nem képesek munkát találni azért, mert azok a vállalkozók, akik őket rendszerint foglakoztatják, nem tudnak munkához jutni, minthogy versenytárgyalás nincs. Ez a szakasz már csak azért sem jó, mert tág teret és lehetőséget nyit a legképtelenebb visszaélésekre, amelyekről fél óráig lehetne beszélni. Ez a szakasz tehát, amelynek intézkedését az előadó úr mint vívmányt említette fel, egyáltalán nem vívmány, hanem nagyon aggályos valami, mert azt jelenti, hogy protekciós kisiparosok, akiknek akár politikai, akár társadalmi összeköttetéseiknél fogva t sikerült munkát kieszköaölniök, fognak munkát kapni, ellenben azok, akik munkásokat foglalkoztatnak, vagy nem rendelkeznek kellő Összeköttetésekkel, egyszerűen hoppon maradnak és munkához egyáltalán nem jutnak. T. Képviselőház! A javaslatnak vannak még egyes apró részei, amelyeket a részletes vita alkalmával kívánok felemlíteni, most még csak azt kívánom megemlíteni, hogy valahogy egészen furcsán fest az, amikor a kormány javaslattal áll elő az iparfejlesztésről,^ ugyanakkor azonban minden más intézkedésével az ipart meglehetősen leszorítani igyekszik. Az előadó úr megemlékezett a malomiparról. Engedtessék meg nekem, hogy egypár szóval én is említést tegyek erről. A bolettának és a lisztforgalmi adó felemelésének egész sereg malom esett áldozatul, nem is apró malmok. így esett áldozatul például a győri Back-malom, amely közel száz munkást foglalkoztatott és van még egynéhány ehhez hasonló malom az országban, amelyek a boletta miatt és a lisztforgakni adó felemelése miatt becsuktak és egyetlen munkást sem foglalkoztatnak. Ha a kormány ipart akar pártolni, akkor ne egy akadémikus értékű törvényjavaslattal álljon elő, amely tele van teoretikus magyarázatokkal, a gyakorlatban azonban az iparosságnak nem jelent semmit, hanem kellő gondossággal, az ország egész ipari, gazdasági életét áttekintő gondossággal nézzen körül és ha nem tud az iparosságnak hasznot hajtani, akkor legalább olyan rendelkezésekkel, mint a boletta és a lisztforgalmi adó felemelése, ne álljon elő, mert ezek >a rendelkezések nem hatnak iparfejlesztőén, hanem ellenkezőleg, alkalmasak arra, hogy még a mai ipart is elpusztítsák. Beszélnek az urak arról, hogy százezer munkás jutna.kenyérhez, ha az ipari behozatal csökkenne. Az ipari behozatal az utóbbi esztendőkben önmagától csökkent, hiszen a lakosság vásárlóképességének csökkenése ehhez nagymértékben hozzájárult. De ezt talán azoknak kellene megmondani, akik előszeretettel pártfogolják a külföldi ipart, szemben ia magyar iparral, de még ezektől sem lehet kívánni.