Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

210 Az országgyűlés képviselőházának 1*79. ülése 19$ 1 március 11-én, szerdán. tette, hogy neki semmi panaszra való oka nincs és őt nem bántalmazta senki. Beszéde folyamán az igen t. belügyminiszter úr még az orvosi bizonyítvány valódiságát is kétségbevonta, e helyett az igen L belügyminiszter úr fenyegetődzött a hivatalos jelentés alapján és többek közt azt mondotta (olvassa): «Intézkedtem, hogy ne ezek az ártatlan, ifjú gyermekek bűnhődjenek, hanem azok a szakszervezeti titkár urak, akik szeretnék az ifjúságot az érvényben lévő törvények ellen izgatni». Ezt mondotta erős felkészültséggel, nagy lendülettel az igen t. belügyminiszter úr. Ismételem, hajmeresztő merészséggel védte az igen t.

r belügyminiszter úr a kezei közt lévő jelentés alapján azokat a hatósági közegeket, akik ellen mi itt panaszt emeltünk és akik ellen én ezt a beszédemet elmondottaim. Annakidején kétségbevontam a miniszter úr hivatalos jelentésében közölt (adatokat és gondoskodtam arról, hogy alaposan kivizsgálják mégegyszer ezt az ügyet, hogy nem történt-e valahol felszólalásomban vagy az általam történt tény megalapításban olyan eset, amelyet az igen t. belügyminiszter úr kiragad a sok közül és ellenünk használ fel támadásra. A vizsgálat részemről megindult ebben az ügyben és felhívtam az általam elmondottakban megemlített^ Szőke nevű szentesi törvényhatósági bizottsági tagot, hogy most már hitelesen, tanukkal bizonyítsa és igazolja azt, hogy az, amit én elmondtam itt a törvényhozás termében, megfelel a valóságnak és hogy a való tényekkel ellenkezik az, amit az igen t. belügyminiszter úrnak ebben az esetben Szentesről jelentettek. (Peyer Károly: Nem először!) Mél tóztassanak tehát •' megengedni, hogy felolvassam annak a levélnek másolatát, amely levél egyébiránt eredetiben is nálam van. A törvényhatósági bizottság tag levele a következőképpen hangzik (olvassa): «Február 17-én, kedden délután 3—á óra között a munkásotthonba bejött Horváth Ferenc 16 éves kőművestanonc és előadta, hogy ma délelőtt — tehát 17-én, kedden délelőtt— 8—9 óra között egy Vámos nevű rendőr bekísérte a rendőrségre, amiért már több ízben nem volt leventeoktatáson és Nyáry nevű kapitány elé állította. A kapitány a gyermek állítása szerint durván rátámadt és azt mondotta, hogy úgy-e, azért nem jársz leventébe, mert abba a kommunista munkásotthonba jársz és ott azt mondták- nektek, hogy nem vagytok kötelesek leventeoktatásra járni.» «A gyerek, a nélkül, hogy szólt volna valamit, a^ rendőrtiszt ütésre emelt kezétől megijedt és hirtelen kiugrott az ajtón. Vámos rendőr kint állt az ajtóban és lehívta a gyereket a pincébe, a rendőrlegénységi szobába. A gyerek szerint alig lépett a szobába, Csikós rendőr hasbarúgta úgy, hogy ráesett az ágyra, majd kétszer pofonütötte és egyszer ököllel vakszemen vágta és aztán azt mondta, hogy: «Most már elmehetsz, de ne várd meg, hogy rendőr menjen érted!» A gyerek hazament és az apjával ment vissza a rendőrségre, hogy panaszt tegyen Csikós ellen, de a panaszt sehol sem vették fel. így került az ügy hozzánk, — tehát hozzá, a szentesi törvényhatósági bizottsági taghoz. És másnap délelőtt — írja továbbá levelében ez a törvényhatósági bizottsági tag — a gyerekkel elmentem a város főjegyzőjéhez és kértem, hogy intézkedjen hivatalosan, hogy a gyerekeket ne verjék össze a rendőrségen. A főjegyző azt mondotta, hogy a rendőrség eljárását elítéli, de ő nem tud segíteni, menjek és tegyek panaszt a rendőrségen. Elmentem a rendőrségre, hogy panaszt tegyek, tőlem a panaszt nem vették fel, mivel én semmi hozzátartozója nem vagyok a gyereknek. Ezek után elmentem a gyerekkel a tiszti főorvoshoz látleletet félvétetni. Mikor a látlelet készen volt, akkor a polgármesterhez mentem és kértem, hogy intézkedjen a durva bánásmód megszüntetése érdekében. A polgármester is azt mondta, hogy nem tud a világon semmit sem tenni, tegyek a rendőr ellen büntető feljelentést. Én azt mondottam, hogy nem teszek büntető feljelentést, hanem elküldöm a látleletet illetékes helyre, de ne legyen oszt panasz. Meg kell jegyeznem, hogyha nem vagyok városi képviselő, a tiszti főorvos sem veszi fel a panaszt, (Györki Imre: Legfeljebb őt is megverték volna!) a rendőrség meg egyenest kidobott volna. (Peyer Károly: Még el is verték volna!) A leventeköteles Horváth-tal soha életemben nem beszéltem a megveretés előtt. Városi képviselőtestületi üléseken többször szóvátettem a leventékkel való durva bánásmódotj de mindig hangsúlyoztam, hogy nem a törvény ellen, hanem a durva bánásmód ellen tiltakozunk. Szakszervezeti titkár nem vagyok és nines is Szentesein szakszervezeti titkár.» (Peyer Károly: Látja miniszter úr, hogyan hazudnak önnek a jelentésekben!'? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt még nem tudni! — Peyer Károly: Dehogy nem hazudnak! Ahány jelentést kap, az mind hazug jelentés! — Éri Márton: Ez az igazság? — Peyer Károly: Inkább ez, mint amit a miniszter úr kap! Miért állana érdekében hazudni ennek az embernek, aki egyszerű munkásember

1

?) Végül közli, hogy Szentesen a lapok öles betűkkel hozták, hogy if j. Szőke Ferenc városi képviselő ellen a belügyminiszter^ megindította az eljárást, mert a leventetörvény ellen izgatott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez a tényállás. Szükségesnek tartottam ezt itt elmondani, mert megengedhetetlen és tűrhetetlen állapot az, hogy valahányszor mi ilyen vagy hasonló esetet alapos, előzetes vizsgalat után itt elmondunk, állandóan és mindig kénytelen legyen a belügyminiszter úr hamis, a^ tényeknek meg nem felelő hivatalos jelentések alapján velünk szembeszállni és bennünket itt támadni. Ezért voltam bátor ezt az interpellációt elmondani és kíváncsi vagyok rá, hogy ebben az esetben is ragaszkodik-e^ az igen t. belügyminiszter úr ahhoz a jelentéshez, amelyet a bűnösök küldöttek itt ebben az esetben is az igen t. belügyminiszter úrnak és kíváncsiak vagyunk arra, hajlandó-e végre a belügyminiszter úr valami olyan intézkedést tenni, amely megszünteti ezt a lehetetlen állapotot és megbünteti azokat az alantas közegeket, akik állandóan hamis jelentésekkel operálnak velünk szemben? (Helyeslés a-szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk) Őszintén szólva, az interpellációt illetőleg tévedésbe ejtődtem; azt hittem, hogy a képviselő úr más vonatkozásban fog interpellálni. Azt hittem, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a mindszenti főszolgabíró ügyét kívánja a képviselő úr a Ház elé hozni, én arra készültem/ fel és ebben az ügyben fogom a t. Házat tájékoztatni, amennyiben ebben a kérdésben Peyer Károly képviselőtársam... (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Mert nem élhetek aviszonválasszal!) Kern méltóztatott interpellálni, mert a képviselő úr első felszólalása napirend előtti felszólalás volt, másodszor pedig a napirend megállapítása során volt szó erről a kérdésről. A válasszal ed-