Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának U79. meg volt kötve a keze — amiket a magyar komlótermelés érdekében meg kellett, tennie. Ennek következménye az, hogy a hazai sörgyárak az^ agrár Magyarországon 1929-ben 896 métermázsa csehországi komlót importáltak, 322.000 pengő értékben, ugyanakkor pedig 314 métermázsa komlót vittünk külföldre 89.000 pengő értékben. Magyarországon 401 hold területen termeltek csak komlót és a hazai sörfőzdék közül a magyaróvári főhercegi sörgyár használt egyedül magyar komlót, ez is csak azért, mert az üzeméhez szükséges komlómennyiséget saját uradalmi területén termeli ki. A sörfőzéshez hektoliterenként körülbelül 25—30 kilogramm komlóra van szükség. 1929ben a hazai sörfőzdék összesen 710.000 hektoliter sört termeltek. Ha a sörgyárak a magyar gazdáktól szerezték volna be'komlószükségletüket, Magyarországon nem 461 hold földön, haiiem az exportcélra termelt komlón kívül további 3550 holdon művelhettek volna a jól kifizető komlótermelést, ami a mezőgazdaságnak szomorú helyzetét tekintve, mindenesetre olyan üdvös eredmény lett volna, hogyha rózsás helyzetbe nem \% jutott volna általa a magyar mezőgazdaság, de sok szomorú könnycsepp, amely a magyar mezőgazdák szeméből kicsordult, mégis bizonyos mértékben elmaradt volna. T. Képviselőház! A kormány figyelmét hívom fel arra, — örvendek, hogy a földmívelésügyi miniszter úr is jelen van — hogy a vamszeïzodés legközelebbi tárgyalása alkalmával jelentékenyen emeljék fel, — hallottam róla, hogy készülj is intézkedés ilyen irányban, de a Képviselőház nyilt színe előtt is kérjük rá a földmívelésügyi miniszter urat — emeljék fel a külföldi, de különösképpen a csehországi komló vámját, mert erre az importra Magyarországnak szüksége nincs, s ez az import' indokolatlanul rontja kereskedelmi mérlegünket és rontja a magyar mezőgazdaságnak bizony egyébként is veszélyeztetett rentabilitását. Tavaly történt meg éppen a földmívelésügyi miniszter úr intézkedésére, hogy próbát tettek a magyar sörgyárak itthon preparált magyar komlóval és akkor azt a kijelentést tették,, t. miniszter úr, hogy a sörgyártásnál kitűnően bevált a magyar komló. Ennek ellenére most egy évvel később a sörgyárak azt mondották, hogy a komló vámjának felemelése miatt a sörgyárak szükségletének ellátása nagy nehézségekbe ütközik, mert a magyarországi komló minősége a csehországi komló minősége mögött marad. Mi tehát itt az igazság? Mindenesetre úgy gondolom, hogy nem a sörgyárak részén van az igazság, őket titkos üzleti érdeknek további kihasználása köti tovább is a csehországi komlóhoz, de minket a Magyarországon termelt komlónak a sörgyárak részéről való használatához hozzáköt nemcsak a közgazdasági érdek, hanem hozzáköt a nemzeti politika és a nemzeti becsület kérdése is. Minden állam védi a saját komlótermelését. így van ez Franciaországban, r ahol a komló vámját most ötszörösére emelték fel és kimondották, hogy a francia sörgyárak 75% erejéig belföldi komlót kötelesek felhasználni. így van ez Németországban, ahol a komló vámját 150 aranymárkára emelték fel. így van ez Lengyelországban, ahol ikülön kormány engedély re van a sörgyárnak szüksége, ha külföldről csak egy dekagramm idegen komlót akar behozni, mert ott a szabály az, hogy addig, amíg belföldi ülése 1931 március 11-én, szerdán. 201 komló van, idegen komlónak, idegen -anyagnak nem engednek teret. így van ez régtől fogva Angliában is, ahol legfeljebb az angol dominiuimokból, tehát mégis Angliához tartozó területekről lehet behozni komlót. Amikor külföldön ilyen példákat látunk és amikor nálunk évekre visszamenőleg bagatell 25 aranykoronát tett ki a komló vámja, — a cseh kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban ezt is 20 aranykoronára szállították le — kénytelenek vagyunk kimondani azt, hogy a magyar mezőgazdaság érdeke ezen a ponton nem kapta meg a szükséges védelmet. Nálunk szabad portyázásig és kirablási területet képezett a mezőgazdaság a komló felhasználása terén a sörkartell számára, mely e téren a hazafias kötelesség fogalmával sincs tisztában. (Ügy van! Ügy van!) Ezek után kérdem: amikor a sörkartell részéről ilyen meg nem engedett ténykedéseket látunk, amelyek a visszaélésnek ismérvét is magukon hordják, szabad-e az, hogy a Szent István Porter-sörök üvegein, a címkéken az első magyar király képe az apostoli kettős kereszttel és a jogarral van odarajzolva? Nem profanizálás nemzeti tradíciókkal megszentelt érzésnek... (Ügy van! Ügy van! — Forster Elek: Le kell tiltani e rajzokat a sörösüvegekről. — Peyer Károly: Bár minden király már csak sörösüvegeken szerepelne! — Zaj.) ímert e címkék mögött a legf éktelen ebb uzsorahajhász ás van. (Peyer Károly: Achmed Zogu is ott lehetne rajta! — Zaj.) A kartelljavaslat tárgyalása alkalmával, ezeket tudva magukról a sörgyárak mégsem jelentkeznek mea culpa-t mondva, nem érezték találva magukat, meglapultak, mint valami szelíd nyúl a bokorban, pedig a többi haszonleső és a közgazdasági életet megfertőző kartellel együtt a sörkartell is éppen olyan ragadozója a magyar közgazdasági életnek, mint a többi kartell, (Jánossy Gábor: Ügy van!) mert nem a termelés egyenlősítésére és arányosítására, hanemha fogyasztóközönség, a kisemberek kizsákmányolására alakult. (Jánossy Gábor: A nagy profitra!) A sör — tudom —• nem olyan fogyasztási cikk, mint a cukor, mert a cukor valóban a szónak legnemesebb értelmében közfogyasztási cikk, hiszen^még a csecsemőknek is kell. A sört csak a felnőttek isszák, igaz, hogy sokszor nagyon jóízűen, de egy-egy pohár sört a napestig dolgozó- munkás maga w megiszik, olykor orvosok is rendelik, tehát még sem lehet a sört fényűzési cikknek venni, hanem közfogyasztási cikknek kell tartani. A kormánynak tehát kötelessége, ho*gy ennek a közfogyasztást képező cikknek árdrágítását minden lehető módon megakadályozza. (Ügy van! Ügy van!) De menjünk sorba az adatok elmondásával. Mint alakult a sör ára akkor, amikor a sörárpa ára 32—38 pengő volt? A 12%-os sörnek hektóliterenként a gyárban 52 pengő volt az ára, lerakatosnál vidéken, aki a sört az^ italmérőnek adta, 77.60 pengő. A 14%-os söré volt a gyárban 6160 pengő, a lerakatosnál, aki a sört az italmérőnek adta, 88 80 pengő. Ma a sörárpa ára métermázsánként 17—19 pengő, tehát fele annyi, mint pár esztendővel ezelőtt volt, a sör ára azonban mégis változatlan. Hol itt az igazság, hol van az üzleti tisztességnek, vagy csak a legtávolabbról idevonatkoztatható üzleti etikának megtartása? (Jánossy Gábor: Ügy van!) Mert még ha a termelési költségek, a imunkabérek, stb. nem kevesedtek is, nem változtak jelentő'gi mértékben, bár ezek is változ29*