Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának U79. interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. r Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter Ur! A földteherrendezés előmozdítására beterjesztett törvényjavaslat csak úgy váltatik a magyar mezőgazdaság javára, ha a mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr minden tekintélyével oda fog hatni, hogy a földteherrendezési kötvények a Magyar Nemzeti Banknál lombardírozihatók legyenek, tehát hogy a Magyar Nemzeti Bank azok névértékének legalább 70%-a erejéig lombardkölesönt nyújtson. Eltekintve attól, miszerint lehetetlennek tartom,^ hogy a Magyar Nemzeti Bank "ezen lehetőség elől mereven elzárkózzék, meg vagyok egyben arról lis győződve, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr módot fog találni arra nézve, hogy ezen fontos kérdés az ország érdekében megoldást nyerjen. T. Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter Ur! Tekintettel a mezőgazdaságot érintő ezen életbevágóan fontos kérdésre, hajlandó-e a mélyen t. pénzügyminiszter úr minden erejével és tekintélyével odahatni, hogy a Magyar Nemzeti Bank a földteherrendezési kötvények névértékének legalább 70%-a erejéig azokra lombardkölcsönt nyújts on ?^ Patay Gynila.» Elnök: Az interpelláció kíiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, .szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a magy

v kir. kormányhoz a cukor és tej, valamint más élelmiszer drágítása tárgyában. A kormány helytelen gazdasági politikája és ennek következményeképpen beállott nagy munkanélküliség miatt az elsőrendű élelmicikkek fogyaszitása már eddig is nagy csökkenést mutat. Ennek dacára mégis az utolsó napokban megdrágult a tej és most készül a kormány megdrágítani a cukor árát. Kérdem, hajlandó-e a kojrmány az élelmicikkek drágulásának, illetve drágításának gátat vetni, a cukor drágítását megakadályozni, a tej árát mérsékelni s általában odahatni, hogy az élelmicikkek ára arányba hozassék a kereseti és megélhetési viszonyokkal*?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a kereseti adó pótlékolásáról szóló törvényjavaslatot a pénzügyminiszter úr a Ház elé terjesztette, ehhez a törvényjavaslathoz fűzött indokolásában a következőket mondta (olvassa): «Meg kell állapítanunk, hogy azoknak gazdasági helyzete, akiknek az illetményei az utóbbi években nem csökkentek, a többi foglalkozási ághoz tartozóik helyzetéhez képest kedvezőbben alakult, mert úgy az élelmiszerek, mint más iparcikkek ára az utolsó években tagadhatatlanul csökkent.» Ezzel a miniszteri megállapítással szemben, azt hiszem, megállapíthatja mindenki, aki a gazdasági életet ési a kereseti viszonyokat figyelemmel kísérte, hogy a keresőképesség, az egyes emberek fizetése vagy javadalm utóbbi hónapokban a drágasághoz képest nemhogy stabilizálódott volna, nemhogy megmaradt volna, hanem ellenkezőleg: sokkal nagyobb mértékben ^csökkent a fizetések összege, mint amilyen mértékben csökkent az egyes elsőrendű szükségleti cikkek ára. Azt kellett tapasztalnunk és látnunk, hogy azoknál a fix javadalülése 1931 március 11-én, szerdán. 197 mazású alkalmazottaknál, akik korábban osztatlan munkaidő mellett dolgoztak, munkaidőmeghoisszabbítást vezettek be, azoktól, akik korábban közlekedési költséget kaptak, a közlekedési költséget megvonták, az embereknek egy tekintélyes részét pedig, a régi alkalmazottakat elbocsátották csak azért, hogy újabbakat vegyenek fel, akiknek már alacsonyabb fizetést kell adni, mint amennyit adtak eddig. Ugyanezt az árlemorzsolódási jelenséget találhatjuk a kereseti viszonyoknál az ipari szakmákban is, mert hiszen a kezeim között lévő statisztikai adatok azt igazolják, hogy az 1930. év végén meglévő állapotokhoz képeist a bádogosiparban az órabér 79 fillérről leszállott 68 fillérre, az asztalosiparban 64 fillérről 55 fillérre, a szabóknál 54 fillér volt ós ez megmaradt 54 fillérben, a kőmíveseknél 83 fillérről leszállott 77 fillérre, a közönséges napszámos órabére pedig 54 fillérről 46 fillérre. Ez természetszerű jelenség és következik abból, hogy a munkanélküliek száma a kormány helytelen gazdaságpolitikája folytán állandóan emelkedett. Éppen a mai reggeli lapokban közölt kimutatás szerint több mint egynegyed millió olyan munkás volt felvéve az év végén felvett statisztikai adatok r szerint, akik munka nélkül vannak. A munkanélküliség megállapítása azonban a statisztikai adatok közlése szerint olyképpen történt, hogy a falusi, a mezőgazdasági munkásaknál csak azokat tekintették munkanélkülieknek, akik több mint hat hónap óta foglalkozási és munka nélkül vannak. Amikor tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a kereseti viszonyokban lemorzsolódás állott elő és amikor azt kellett látnunk, hogy a kormány adópótlékkal kívánta megnehezíteni azoknak életfeltételeit, akik még olyan szerencsések, hogy alkalmazásban vannak, ugyanakkor a másik oldalon igyekszik a kormány a megélhetési viszonyokat megnehezíteni, azt lehet mondani hétről hétre igyekszik a közszükségleti cikkek árát megdrágítani és ezzel még a keresőknek a megélhetését is, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy munkaalkalomhoz jutottak, még súlyosabbá tenni. A néhány hónap leforgása alatt beállott drágulással akarok csak foglalkozni. . Itt van mindjárt elsősorban az, hogy megdrágították a vasutat, a postát, felemelték a telefon tarifáját, megdrágították a búzát, a fát, —

f a vám emelése folytán — most pedig, a legutóbbi héten megdrágították a tejet s ugyancsak tervbe van véve a cukor megdrágítása; sőt ha a kormány jelentéseit és a búzának drágulását, továbbá a malmoknak a kenyérliszt árára vonatkozó kalkulációját figyelembe vesszük, akkor mármost meg lehet állapítani, hogy megdrágult a kény ér liszt ára is, amit a közeli napokban nyomon fog követni a kenyér megdrágulása is. Az elmúlt napokban, amikor megjelent a hír, hogy a tej literjét különösen fővárosi vonatkozásban 4 fillérrel emelik fel, majdnem ugyanazon a napon, amikor ezzel az árdrágítással lepték meg a fogyasztóközönséget, megjelent a lapokban egy kommüniké arról is, hogy az Országos Tejpropaganda Bizottság megkezdte működését a fővárosban és az országban. Ennek a bizottságnak az lenne a hivatása és feladata, hogy valahogyan propagandát csináljon a tej nagyobb fogyasztásának. Amikor tehát az egyik oldalon 4 fillérrel emelik a tej árát, a másik oldalon a tejpropaganda ibizottság működését akarják megkezdeni, ez nem más, mint üre<§ komédia és nem méltó,