Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

194 Az országgyűlés képviselőházának Jj.79. ülése 1931 március ll-en

f szerdán. tők arra tanítják a munkásságot, hogy minél hatálytalanabb munkát adjon, (Farkas István: Erre senki sem tanítja!) addig a gazdasági élet természetes rendje nem fog helyreállni. Semmi egyebet nem csinálnak, mint az a rövid belátású, rossz lelkiismeretű kapitalista, aki mindig azon töri a fejét, hogyan tudná megvonni a munkástól az őt megillető bért. Ugyanezt csinálja a másik oldalon a munkás is, aki mindig azon töri a fejét, hogy meghatározott munkabérért mikor és milyen körülmények között szolgáltassanak minél kevesebbet. Teljesen egy húron pendül mind a két kategória, csak az a érdekes, hogy a plutokrata kapitalista és a szociáldemokrata, akiknek egymással szemben kellene állniok, nem egymást támadják, hanem egyik is, másik is a nemzet gyökerét rágja. A kapitalista a maga torz kapitalizmusával bőven ad alkalmat jogos kritikára, mert profitéhsége nem ismer sem Istent, sem embert, nem néz sem a munkásra, sem a gazdasági életre, sem az országos érdekekre, csak a pillanatnyi hasznot nézi, (Ügy van! a jobboldalon.) azt nézi, hogy a vállalkozásból mennél többet ki tudjon préselni még a munkásság életérdeke árán is. A másik oldalon pedig a -szociáldemokrácia gyűlöletre tanítja a másik termelő tényezőt, a munkást a tőke ellen (Rothenstein Mór: Nagyon rosszul tudja!) A plutokrata oldalról bőven alkalmat adnak arra, hogy demagógiává fajuljon a 'kritika és aláássák a kapitalizmust. (Farkas István közbeszól.) Mindjárt ráolvasok pár külföldi szocialista írót! A kapitalisták mindig több és több anyagot adnak arra, hogy aláássák a néptömegek előtt a 'kapitalizmus tisztességét, hogy demagóg jelszavak keletkezzenek, amelyek nem azt mondják, hogy a kapitalizmus gesztióin változtatni kell, hanem arra irányulnak, hogy egészben, mindenestül töröltessék el a föld színéről a magántulajdonnak, tehát létünk alapjának pillérjével együtt. A szocializmus is és a torzkapitalizmus is mindkettő a nemzet életgyökereit rágja, azokat a gyökérszálakat melyekre a nemzet jövő élete, új generációknak e földön való léte van alapítva. E feladatban a magyar agráriusnak meg kell állnia a helyét, igyekeznie kell a torzkapitalizmus kinövéseket lenyesegetni, a másik oldalon pedig vegye keblére a magyar munkásságot és szabadítsa meg a nemzetellenes, közérdekellenes, társadalomellenes és munkásellenes irányzatoktól, mert amely percben megszabadul a munkásság a szakszervezetek terrorjától, megszabadul egy beteges mentalitástól is, amely beteges mentalitás mellett a termelést teszik tönkre, destruálják állandóan a gazdasági életet. Ismétlem, ha ezt a mentalitást megváltoztatjuk, akkor fog teljes mértékben a magyar nemzeti irányzat mellett megnyilvánulhatni a magyar munkásság. Négy éve ülök itt ebben a padban és figyelőin mindig a magyar szociáldemokrata pártot, h- gy felszólalásaiban miként csatlakozik a külföldi szociáldemokráciához, vájjon hallatja-e visszhang iát annak a nagyarányú elváltozásnak, amely ott tapasztalható éppen az orosz példa nyomán. Mert az orosz bolsevizmusból a gazdasági élet súlyos konzekvenciákat olvashat ki. Legelsősorban aat, hogy abban a pillanatbán, amikor a termelésre való akarat, tehát a munkaszolgáltatás becsületessége és ezzel összefüggésben az egyén érdekeltsége a munkában aláásódik, az egyén eltűnik a nagy egészben, csak numerussá, gépezetté süllyed és eltűnve a magánérdek, eltűnve a szubjektív érdek, alászál'l az egész termelés értéke és iminősége is. így összeomlik az egész szocialista álom, amely Ubermensch-é akarja megtenni a közmunka szolgálatában az embert. Érdekes, hogy különösen nyugaton azok a szocialisták, akik nyugati nagy államok kormányzatában és társadalmi vezetésében vesznek részt — MaeDonald-tól kezdve Kautsky-ig —• az orosz példa után immár ki merik nyiltan 'mondani, hogy igenis, a nemzeti állani az, amelyen belül a munkásság a maga számításait jobban megtalálhatja, pedig a szocialisták eddig azt mondották, hogy az államforma az elhelyezkedni akaró munkásság gazdasági érdeke szempontjából legkeivésibbé sem irreleváns. Sőt azt mondja, Kautsky egyik írásában, hogy a bolsevizmus példája azt mutatja, hogy a szocializmus elvesztette a csatát, eddig nem tett egyebet, mint a megállított gyárakból a falvakba küldötte vissza a gyárak népét és megteremtett egy az eddigieknél sokkal súlyosabb militarizmust. Ezekután fog kitűnni, hogy a szocialista termelés mennyire eltér alapjában az emberiség boldogulásától. (Krisztián Imre: Kun Bélacsászár is sok ígéretet tett! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Krisztián Imre: Önök pedig rok-onlelkek hozzájuk! — Zaj. — Elnök csenget — Kigyullad a klotürlámpa. — Zaj.) Kérek tíz perc meghosszabbítást. (Zaj.) A nyugati államok szocialista államférfiai és politikai vezetői nyíltan és határozottan beismerik, hogy a nemzeti élet, az államnak nemzeti formája jobban felel meg a munkásság érdekeinek, mint* bármely nemzetközi forma. (Jánossy Gábor: Nemcsak beismerik, de követik is!) Bernstein mondja egyik művében,hoc-v az az ideológia, hogy az ipari munkásnak nincs hazája, hogy nemzetközi vonatkozásokban tudja csak megtalálni a maga számításait, idejét multa. Azt mondja, hogy az újabb évtized tapasztalatai után ez a frázis ócskavassá lett teóriává változott. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltások: Meghoszszabbítjuk másodszor is!) Másodszori meghoszszabbításnak a házszabályok értelmében nincs helye. (Jánossy Gábor: Az elnök úrnak igaza van!) Krúdy Ferenc: Befejezem. T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyeket a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál és végrehajtásánál figyelembe kellett venni. Azt kérem a mélyen t. kereskedelemügyi államtitkár úrtól, legyen szíves ajánlja ia t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy inauguráljon és kezdeményezzen olyan politikát, amely egyik oldalról az ipari munkássággal való közelebbi foglalkozást, és a szakszervezetek kényszeréből való kiválást teszi lehetővé, a másik oldalon pedig a munkásságot beállítja a nemzeti politika szolgálatába, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) mert a munkásérdek és ia nemzeti politika a legszorosabban megfér egymással (Zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) és higyjék meg szociáldemokrata t. képviselőtársaim, hogy a mi szívünkhöz sokkal közelebb áll az ipari munkás, ha magyar, és magyarnak vallja magát, mint bármelyik monopolisztikus helyzetre törekvő spekuláns kartellvállalat. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Higyje meg t. képviselőtársam, ha magyar ipari munkásnak önök nem ülnek a nyakára és nem követelnek tőle rabszolgaságot és az önök terrorjához való szoros alkalmazkodást és nem