Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

3o Az országgyűlés képviselőházának J>7 iparfejlesztési törvényeket hozni, amely törvényekről tudjluk, hogy magát az ipart nem fogják fejleszteni, ennek^ magyarázatát a mi egész gazdasági elgondolásunkban és a mi politikai konstrukciónkban találjuk. Az ipart minden országban nem az állami tátmogatás teszi naggyá, nem az állami támogatás hozza az ipart abba a helyzetbe, hogy munkásokat alkalmazzon és a mezőgazdaságban feleslegessé vált munkaerőket felvegye, hanem minden országban a belső fogyasztás és az exportlehetőségek teszik lehetővé az ipar fejlesztését, főképp a belső fogyasztás emelkedése az, amely serkentőleg hat az iparra, amely lehetővé tesz egy erőteljes ipari fejlődést. Az igen t. előadó úr nagyon szép szavakkal emlékezett meg arról, hogy milyen módon kívánja ez a törvényjavaslat a kisipart támogatni. A kisiparnak legjobb támogatói a fÖldmíves lakosság, a mezőgazdasági és az ipari munkások, mert hiszen főkép ezek a gazdasági rétegek vásárolják a kisipar készítményeit. A földmíveslakpisság, jelesül a kisgazdák ma teljesen leszegényedtek; annyira leszegényedtek, hogy találunk falvakat, ahova ha ma kimenne egy bizottság, az egész faluban nem tudna 50 pengőt összeszedni, olyan szegénység van ma a kisgazdák körében. A mezőgazdasági munkások évek óta — mondhatnám — állati sorsban tengődnek, olyan alacsony munkabéreket kapnak, amelyekből rendes ruhát vásárolni maguknak nem tudnak. Bútorról, szobaberendezésről, kényelmi tárgyakról, olyanokról, amelyekről akár az osztrák, akár a német, akár a holland, akármilyen más földmívesmunkás ma nem is tudna lemondani, a magyar viszonyok mellett szó seim lehet, ilyen cikkek vásárlására a mezőgazdasági lakosság — «ein a kisgazdaosztály, sem pedig a mezőgazdasági proletariátus — nem képes. Ezekre egyszerűen vásárlóképtelen. Amikor tehát ipart akarunk fejleszteni, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy az iparj feljlesztésének leghatékonyabb rugója a belső fogyasztás növelése. Ameddig Magyarországon ilyen alacsony munkabéreket fizetnek, ameddig Magyarországon mesterséges közigazgatási, rendőri és csendőri eszközökkel akadályozzák meg a falu népének egészséges gazdasági szervezkedéséi önsegélyző szervezeteiknek kiépítését, ameddig ezt akadályozzák, mindig nyomorúságos sorsiban fog a nép élni, mindig képtelen lesz arra, hogy magának a legelemibb szükségleteket megvásárolja. Ha pedig^ erre képtelen, akkor a közötte élő iparos is képtelen arra, hogy fejlődjék, hogy üzemét valamiképpen fenntartja. T. Képviselőház! Nem véletlen az, hogy Magyarország az alacsony munkabérek hazája, nem véletlen azért, mert a háború előtt az^ akkori kormányok, az akkori kormányokat támogató .többség minden gondolata és cselekedete odairányult, hogy a munkabéreket lehetőleg alacsonyari tartsa, aminek gazdasági magyarázatát is leszek bátor pár szóval elmondani. A világháború előtt az Osztrák-magyar monarchiával vámközösségben éltünk, a magyar mezőgazdasági produktumok tehát a vámterületen belül elhelyezésre találtak. Könnyen el lehetett helyezni a búzát, rozsot, szóval a szemesterményeket, könnyen el lehetett . he- J lye7ni az Osztrák-magyar monarchián belül a | gyümölcsféléket, zöldséget, bort és egyebeket, j A termelési módszer akkor is primitív volt és j akkor is főkép az emberi munkaerőre támasz- ! kodott. A nagybirtokososztály a hatalom tulajdonában ia közigazgatás segítségével törekedett I S. ülése 1931 február\ ,27'-én, pénteken; a munkabéreket alacsonyan tartani, hogy^ így termékeit jobban tudja értékesíteni s magának ebből minél több haszna legyen. A munkabérek alacsonyantartása tehát az akkori hatalmon levő pártnak gazdasági érdeke volt s gazdasági érdekének felismerésében fel is használta a közigazgatást, a rendőrséget és csendőrséget a munkabérek alacsonyan tartására. Az akkori munkapártnak, de még a 48-as pártnak is, egészen Hekuba volt, hogy az ipar és kisipar hogyan fejlődik Magyarországon. A kisiparra csak akkor gondolt, amikor a választások előtt állt, akkor kaptak a fejükhöz, hogy nini, kisipar is van a világon, s pár kibocsátott frázissal igyekeztek a Szerencsétlen Jánosokat meghódítani a maguk politikai Programm jának. Egyik 48 másik 67-es volt, az iparosság túlnyomórésze azonban 48-as volt, mert lelki alkatának, vérmérsékletének, és tradícióinak ez felelt meg a legjobban, tehát gazdaságilag az akkor uralmon levő többség egyáltalán nem volt abban érdekelve, hogy a munkabérek magasak legyenek és a kisipar fejlődő legyen. A jelszó az volt, hogy egy faluban legyen egy kovácsmester, 'bognármester, egy csizmadia, egy szabó, azután valami más ilyen foltozó mesterember, és azután már elég, minél több van belőle, . annál rosszabb, mert annál több a 48-as, pláne, ha munkást foglalkoztat, Isten ments, az meg szociáldemokrata lesz! Ez a világ összeomlott, nincs többé, Magyarország ma más ország, mint volt a világháború előtt, magára utalva és a maga erejére támaszkodva kell magát kimentenie abból a nyomorúságból, amelybe az elveszett háború az országot döntötte. De itt meg kell mondanom, hogy azt az ideológiát, amely akkor a, nagybirtokososztályt fűtötte, az urak áthozták ide, ebbe a Házba is. Ma is az az ideológia fűti az urakat, annak ellenére, hogy ez érdekeik ellen való. A birtokososztálynak nem lehet érdeke, hogy az ipari munkásság alacsony munkabéreket kapjon, a földbirtokososztálynak sem lehet érdeke, hogy a kisipar úgy tengődjék és nyomorogjon, mint ahogy ma tengődik és nyomorog. (Zaj a jobboldalon.) Nem érdeke azért, mert ezek fogyasztóképes elemek, s miután, a világversenyben alul kerültünk, valljuk be, nagyon nehezen tudjuk elvesztett pozíciónkat visszahódítani, fontos tehát a földmívesosztály, a birtokososztály számára a belső termelés, a belső fogyasztás növelése. (Egy hang a jobboldalon: Aláírjuk!) Ezzel szemben az urak és az urakból kikerülő kormány minden cselekedetével a mai nyomorúságos és alacsony munkabéreket igyekszik fenntartani és az ipari fejlődést igyekszik megakadályozni. (Ellenmondások a jobboldalon. — Buday Dezső: Sajnos, adódik a nagy munkáskinálat következményeként!) Majd rátérek és bizonyítani fogok. T. Képviselőház! 1923-ra kell visszamennem, de csak egy másodpercre. Akkor egész Európában mindenütt igyekeztek az államok a munkaerőket a kizsákmányolás, illetőleg az infláció káros hatásaitól megvédeni, mert, mint méltóztatnak tudni, mint Magyarországon, úgy Ausztriában, Németországban is zuhant a pénz vásárló értéke. Minden államban törekedtek tehát arra, hogy vala; miképpen megvédjék a munkaerőket az infláció káros következményeitől, s mindenütt indextörvénnyel védték meg a munkások és az alkalmazottakat a leszegényedéstől. Magyarországon is indextörvény bevezetését kérték a munkálok, mire a miniszterelnök úr felállott és kijelenj tette, hogy az indextörvény bevezetéséről szó