Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

172 Az országgyűlés képviselőházának k Figyelemreméltó hogy amíg az igen t. ellenzék körösi szenteltvíznek minősíti a kartelltörvényt, a Gyosz. hivatott képviselője már olyan súlyos kardvágásnak- hiszi azt a gyáriparra, a nagyiparra nézve, amely után már csak a teljes harcképtelenség kö vétkezhetik. Pedig hát neim történt itt senumi különös, mindössze csak az, hogy a kartelitörvény a kartellek elfajulását akarja megakadályozni, de az ipar tisztességes törekvéseinek, legitim boldogulásának útjába nem áll. Sőt a közvélemény is élénk rokonszenvvel kíséri a kormány és a törvényhozás iparpártoló törekvéseit, csak azt várja el az ipartól, hogy amennyiben üzeme természete külföldi nyerstermények vagy iparcikkek felvételét kívánja meg, ennek az importnak gazdasági, pénzügyi hátrányait legalább egyenértékű exportálással tegye jóvá. Mielőtt a gyáriparral végeznék, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az iparfejlesztési törvény és az energiatörvény az életben találkozni fognak és ebből a találkozásból a közre csak előny fakad. A gyáriparnak szomorú függvénye az otthoni munka, amikor a gyárak és nagyobb üzemek félgyártmányokat adnak ki az arra begyakorolt családoknak. Ennél a foglalkozásnál az embertelenségig leszorított munkadíjak miatt részt kell vennie a munkában a család mindenegyes 'Számbavehető tagjának hajnalpirkadástól (késő éjszakáig. Mint sötét árnyék kíséri ezt az életet a családanyai kötelességek elmellőzése, a kis szoba zsúfoltsága, az ideges és elégtelen étkezés, a fűtés, világítás és szellőztetés elégtelensége. Dr. Käthe Gaebel «Heimarbeit» című művében elszomorító fotográfiáját nyújtja ennek az emésztő kenyérkeresetnek, amely nálunk neon annyira, mint inkább a nyugati iparállamokban vergődött nagy jelentőségre, sőt Amerikában már törvényhozási intézkedést is igényelt. A lélekharangot azonban e felett a foglalkozás felett sem húzhatjuk meg, mert az a nép bizonyos rétegeinek mégis csak kenyeret jelent és ezt a kenyeret megfelelőbbel pótolni egyelőre nem tudjuk. Az egész vidékeket jellemző népipar, mint a háziipar és otthonmunka kombinált alakja, népünk között komolyabb jelentőségre nem emelkedett. A háziiparnak azonban egészséges gyökérhajtásai maradtak az országban, amelyek igen alkalmasak volnának arra, hogy megértő gondoskodással a téli tétlenségre kárhoztatott néprétegeknek nyárszaki keresetükkel egyenlő értékű kenyérkeresetet biztosítsanak. A téli háziipari foglalkozásnak t erkölcsi hatása is felbecsülhetetlen, mert rávezeti a népet a munka szeretetére, a tőkegyűjtés áldásaira és nem ad alkalmat nemtelen hajlandóságok, szenvedélyek kifejlődésére. A nyugati és északi államok kiterjedt és kifinomult háziipara ma már nemcsak a hazai, hanem a külfpldi piacokon is teljesen otthonoson érzi magát. Amerika a magas munkabérek miatt nem karolhatván fel a házi ipart, igen ügyesen használja ki ezt a helyzetet Ausztria és Csehország, pedig mindkét ország Magyarországból szállítja ki az általa feldolgozott nyerstermények legnagyobb részét. Harminckét évvel ezelőtt erőteljes mozgalmat indított az akkori magyar, kormány a háziipar érdekében. Kár, hogy ezt a szép reményekre jogosító akciót is veszteséglistára juttatta a világháború. A földmívesiskolák és ismétlőiskolák keretében berendezendő téli háziipari tanfolyamok volnának kiválóan alkalmasak arra, hogy esetleg kisebb megmunkáló gépek és eszközök be78. ülése 1931 március 10-én, kedden. itktatásával is megismertessék a tanulókkar és ezek révén az ország lakosságának széles trétej geivel a háziipart. Ez a háziiparral foglalkozó nép azután a törvényjavaslatban említett és biztosított kedvezmények segítségével egyes vállalkozók ipartelepein biztosíthatná a maga számára ugyanazt a jólétet és ugyanazt a biztos és tisztességes megélhetést, amellyel az Írországi háziiparos dicsekedhetik. Áttérve a kisiparra, meg kell állapítanunk, hogy nem jön vissza többé soha az az idő,'amikor egyedül a tekintélyben és jólétben élő kézműiparosok műhelyei reprezentálták az ország iparát. A tőke az ő ellenállhatatlan hatalmával és gépeinek mindeneket lehengerlő erejével (Krisztián Imre: Könyörtelen eszközeivel! — Ügy van!) csaknem halotti ^csendet parancsol a kézműiparosok egykor nótás műhelyei körül. De ha sok teret veszített is a kézműipar a gyáriparral szemben, azért a kézműiparnak még mindig nagy jelentősége és fontossága van a termelés és bizonyos néprétegek foglalkoztatása körül. Nem veszítette el végleg a csatát a kisipar a gyáriparral szemben, mert ^ még mindig maradtak teljesen érintetlen iparágak, amelyekben á gyáripar nem veheti fel a versenyt a kézműiparral, sőt amelyekben hadat üzent neki, abban is mindig nemesebbet termel a kézműipar és a javítások is majdnem az egész vonalon megmaradtak munkakörében. A kézműiparos az ő cikkeiben megjelenteti a maga ízlését, eleven egyéniségét és így sokszor egészen a művészetig emelkedik fel. A gyáripar ellenben a tömegáruknak a mestere. Ki tagadhatná például egy kézműipari szőnyegnek, csipkének, ötvösmunkának, cipőnek, vaskerítésnek, vagy vaskapunak elsőbbségét a gyáripari feletti- A törvényhozásnak tehát egyik legkomolyabb feladata kell, hogy legyen a mintegy ötvenezerre tehető kisiparoscsaládok felemelése és támogatása. A kézműipar fenntartásának és fejlesztésének vezető irányelvei két kategóriába sorozhatok: olyanok, amelyek az anyagi, és olyanok, amelyek a szellemi szükségleteket lennének hivatva kielégíteni. Anyagi tekintetben kombinációba vehető lenne a szövetkezeti önsegélynek állami támogatással való megszervezése, a termelőszövetkezetek, önállóságuk fenntartása, megóvása mellett közműhelytelepek létesítése, amely esetben a gépek és az alkalmazott energia sokkal tökéletesebben és sokkal gazdaságosabban lennének kihasználhatók, mintha minden egyes kisiparos külön-külön alkalmazza azokat. De megoszlanék a berendezés, illetőleg a bevezetés költsége, valamint a személyzet és a helyiség bére is. A javaslat 8.—11. §-aiban részletezett kedvezményekben részesülnek a kisipari szövetkezetek is, a 17. § pedig a kisiparnak és a kisipari szövetkezeteknek hitelnyújtással, közvetlen anyag- vagy gépsegéllyel jön segítségére. A hitelnyújtásnál azonban súlyos bajok vannak, mert a személyi hitel teljesen ki lévén kap'• csolva, azok a kisiparosok, akiknek nincsenek fekvőségeik, teljesen ki lesznek zárva a törvény áldásaiból, pedig éppen ezeket kellene elsősorban támogatni, ezeket kellene ; hitelhez juttatni, mert az ingatlannal rendelkező kisiparosoknak alkalmuk van más csatornákon keresztül is hozzájutni a hitelhez. Ezt a fogaskérdést csekély áldozattal közmegnyugvásra rendezni lehetne, ha azi löksz, hitelkockázati alapot létesítene, amelynek jövedelemforrásai lehetnének a hitelek folyósításánál levonandó bizonyos százalékok és bizonyos állami hozzá-