Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

Az országgyűlés képviselőházának 478. rezményes évek elmultával ezek a vállalatok mint nagy adófizetők fognak jelentkezni. A kereskedelmen kívül a közigazgatásnak is ligen szép szerep kínálkozik az iparfejlesztés körül. A közigazgatásnak be kell látnia, hogy az állami jólét szempontjából nem annyira a közpénztárak tömöttsége, mint inkább a polgárok nyüzsgő sokaságának egyéni jóléte, pezsgő vállalkozása a fokmérője- A nem feltétlenül szükséges közüzemeket tehát mint a nem egyenlő fegyverekkel küzdő magánüzemek mél- ' tatlan versenytársait meg kellene, hogy szüntesse, a vállalatok engedélyezésénél a törvény korlátain belül simán és gyorsan eljárnia, az adóztatás körül pedig a tőle már úgy is megszokott tárgyilagossággal és körültekintéssel cselekednie, hogy a vállalkozás az ő igazságos törekvéseinek kellő honorálását láthassa és így a hatóságokba vetett bizalom megszilárduljon. Itt a Házban és a Házon kívül is súlyos vádak hangzottak el a nagyipar ellen, hogy műhelyeik és büróik külföldiekkel vannak teletűzdelve. Ezt a megállapítást így nyersen nem fogadhatom el. (Krisztián Imre: A tények ellenük szólnak!) Az Országos Központi Statisztikai Hivatal 1929. évre kiadott« közleményei szerint a 277.188 ipari alkalmazott közül külföldi mindössze 7101 volt. Ebben a vezetőpozícióban lévők is bennefoglaltaknak. Teljes tárgyilagosság mellett megállapíthatjuk, hogy a helyzet nem is olyan szomorú, mert ne feledjük el, hogy Magyarország agrárállam lévén, nap-nap után beállhat annak szüksége, hog" egy-egy új gyár felszereléséhez és üzembehelyezéséhez, sokszor talán átmenetileg, üzembentartásához szakembereket kell külföldről behoznunk, sőt esetleg hosszabb időn át meg is tartanunk. Ha ez hiba, akkor vétlen hiba és olyan fogyatékosság, amely napról-napra javul, mert a külföldiek száma *a hazai munkásság begyakorlása arányában napról-napra fogy. így a legutóbbi esztendőben is 300-zal csökkent ez a szám. De közigazgatásunknak a viszonosságra való tekintetből sem szabad ezt a kérdést nyersen kezelnie, mert nem szabad elfelednünk, hogy magyar munkások — talán nem is egészen a nélkülözhetetlenség jogcímén — nemcsak ezt ai kontingenst - merítik ki idegen országokban, hanem ezt még fölözik is. Azonkívül a vállalatok sem passzióból alkalmaznak drága szakmunkásokat és specialistákat, akiknek mindegyike egy-egy gyártási r titkot, vagy fogást, avagy receptet hoz magával. Figyelembe kell venni még azt is, hogy a 7101 idegen munkás közé számítanak mindazok a külföldiek is, akik tulajdonképpen a mi véreink és a megszállott területekről jöttek át. Ezek közé számí^ tanak továbbá a 20—30 esztendő óta már^ ittlakó külföldiek is, akiknek a legtöbbje már be is nősült. A tulajdonosokat, valamint a nagyobb részvényesek sorából kikerülő igazgatókat sem lehet kellemetlen idegenekként kezelnünk, mert hiszen ők az életet adó tőkét és a munkaalkalmat reprezentálják. T. Ház! A javaslat 16. §-a a hazai termelés kivitelének előmozdítását célozza és méltán, mert a kivitel megérdemel minden figyelmet. A kivitel a gyárosnak és^ kereskedőnek munkája és kockázata ellenértékét, a nemzet közösségének a szociális feszültség enyhítését és külkereskedelmi mérlegünk aktív tételeinek szaporodását jelenti. A külfölddel való áruforgalmunk körül legnehezebben eliminálbató fogyatékosságunk tőkeszegénységünk, vagyis az, hogy készpénzfizetés! mellett adunk és hitelbe veszünk. A külforgalom felduzzasztásához nem elég a termeié» felfokozása, nem elég a tökéleülése 1931 március 10-én, kedden. 171 tesebb termelés, a forgalmi- és szociális adók visszatérítése, nem elegendőek a nemesítési behozatali kedvezmények, a szállítási kedvezmények, ezenkívül még tekintélyes tőke kell, hogy versenyképes feltételű hiteleket tudjunk kínálni. Szükséges ehhez még valami intézmény, amely a kivitelt finanszírozza és a külföldi követeléseket olcsó bázison számítolja le. Szerencsésebb viszonyok között élő államok, mint Anglia, Olaszország, Németország, Belgium stb. a kiviteli hitelkockázatnak nagy részét — így Olaszország 65%-át — maguk vállalják. Miután a javaslat 16. §-a tömör hét sorban nyújtja mindazt, ami adott helyzetünkben e részben tőlünk várható, azt örömmel fogadom el. Ezelőtt két évvel létesült állami támogatással a Magyar Külkereskedelmi Intézet Részvénytársaság, amely a külföldi piaci helyzet és igények tanulmányozásával, a külföldi cégek bondtásáról szerzett tudósításokkal, információkkal, az üzletfelek Összehozásával már eddig is rendkívül nagy szolgálatokat tett az iparnak. Egy esztendő alatt 355 hiteltudósítást szerzett be, 400 cég érdekében tárgyalt és közel ezer megrendelést gyűjtött. A javaslat 33. §-a a törvényhatósági és megyei városokban, valamint a 10.000-nél nagyobb népességű községekben iparfejlesztési bizottság létesítését tervezi. Érdekes és sok gyakorlati hasznot igérő újítás, nemcsak azért, mert alkalmas^ arra, hogy a vidéki gócokban a közgazdasága kérdésekkel való foglalkozást meghonosítsa, hanem azért is, mert sokszor fognak olyan életrevaló, kivitelre a^almas és érdemes eredeti gondolatok illetékes helyekre eljutni, amelyek eddig legfölebb csak a vármegyék irattáráig érkeztek el. Ne is említsünk egyebet, mint az illetékes hatóságok és tényezők figyelmének a kisipar, népipar, az otthoni munka, a kisipari munkásság bajaira és a földben rejlő természeti kincsek r kihasználására, kitermelésére való irányítását. A javaslat 36. §-ában, ha jól értem, a márkázásra céloz. Ha ez így van, örömmel üdvözlöm ezt a szakaszt, mert a fogyasztó teljesen ki van szolgáltatva az iparos és a kereskedő belátásának és megbízfhatóságának, pedig azt tapasztaljuk, hogy az iparosok és a kereskedők bizony nagyon gyakran visszaélnek ezzel a bizalommal, mert igen gyakran eladnak hazai iparcikket külföldi helyett, külföldi iparcikket pedig hazai helyett, ahogyan azt pillanatnyi érdekeik éppen megkívánják. Velem is megtörtént, hogy Zsigmond-utca elhallgatott szám alatt néhány pár kézelőt akartam vásárolni és am/ikor sokalltam az árat, figyelmeztetett a kereskedő, hogy az áru príma külföldi. Amikor pedig magyar portékát kértem, udvariasan — szerintem hazafiatlanoil — világosított fel, hogy magyar árut csak harmadrendű üzletekben tartanak. Baross-utca elhallgatott szám alatt ruhát akartam rendelni. A kereskedő előkelő kényeskedéssel közli velem érdeklődésemre, hogy a silány magyar szövetek számára nincsen hely a polcain. Nem tudom, hogy mi volt nagyobb: ezeknek az üzletembereknek hazugsága, nazafiatlansága, vagy mentől nagyobb profitra való törekvése! Adjon erre feleletet egy, az iparfejlesztésíi törvénybe belekívánkozó büntető szakasz. Apró esetek kétségtelenül, de így van ez az egész vonalon. Ne legyen-e elszomorító,^ hogy amíg mi itt iparfejlesztési politikáról tárgyalunk, (Barthos Andor: Es hét w

képviselő van jelen!) addig odakinn némely műhelyben és kereskedésben pőrére vetkőztetik a magyar ipart?