Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

168 Az országgyűlés képviselőházának A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gyulay Sándor! Gyulay Sándor: T. Képviselőház! Több imint ezer esztendeje annak, hogy egy vitéz és szabad pusztai népnek, a mi ragyogó őseinknek dübörögve száguldó lovashada remegtette meg a történelmi Magyarországnak akkori népeit és téres mezőit. Súlyosan tévedne az, aki azt hinné, hogy az a sok kincs és ragyogás, amelyet ez a tüneményes nép keletről magával hozott, nem a magyar ízlés, a magyar elme és a magyar 'kézügyesség eredménye volt. De a honfoglalás dicsőséges tényének befejezése után látniok kellett a mi őseinknek, hogy; a magukkal hozott és az itt talált ipar korántsem elégséges egy tekintélyes birodalom szükségleteinek, kiszolgálására, annál kevé:bbé, mert az ország kiterjedt határainak védelme minden arra alkalmas fiát fegyverbe szólítja. Azért tehát mindjárt, már a kalandozás korában sűrű rajokban kezdették betelepíteni az országba az iparosokat és kereskedőket. De ez a telepítés valóban nagyobb méreteket csak a kereszténység terjedésével kezdett ölteni, amikor a várak, templomok, főpapi rezidenciák, kolostorok építése, díszítése és belső berendezése is napirendre került. Ezeket az iparosokat, az úgynevezett udvaroncokat a harcos várak mögé telepítették le és ezek a népfoltok váltak aztán magvaivá a vármegyéknek és a városoknak is. Szent Istváta. és Szent Liászló bizánci és olasz iparosokat és művészeket hoztak be az országba. I. Endre, amikor a tihanyi bencéseknek kedveskedni akart, mesterembereket ajándékozott nekik. II. Géza és Hl. Béla a népsűrűségben tapasztalt hiányokat francia, olasz és cseh iparosokkal tölti ki. Az akkor már európai viszonylatban is fejlett magyar iparra és kereskedelemre a tatárjárás mért halálos csapást és IV. Béla és V. István királyaink járnak legelői és tevékenykednek a legbuzgóbban az ipar és a kereskedelem újjászületése körül. Az Anjouk uralma alatt ismét nemzetgazdasági jelentőségre emelkedett az ipar, a kereskedelem és a bányászat. Zsigmond újabb telepítésekkel és a városoknak, mint ipari gócoknak juttatott kedvezményekkel, a céhek alakulásának megengedésével fejtett ki iparpártolást, {Propper Sándor: Két egységespárti hallgatja a harmadikat!) Mátyás király pedig fényes udvarát Budán rendezvén be, Budát az ország középpontjává teszi. De nemcsak ő, hanem az Ország nagyjai is mecénásai az iparnak és kereskedelemnek, valamint a művészeteknek is. Olaszországból és más művelt államokból Olaszországból és más művelt államokból százával jelentkeznek letelepülni vágyó művészek és kézműiparosok. Mátyás uralkodása alatt nyílik meg az első nyomda 1473-han, egyre-másra alakulnak a céhek, általában pedig ez a korszak az iparosság tekintélyében való előrehaladásának és vagyoni megerősödésének korszaka. Hogy a béke idejében milyen magas színvonalon állott a magyar kézműipar, annak igazolására megemlíthetjük, hogy II. Endre leányával, Szent Erzsébettel olyan kelengyét és kézműipari k'ncseket adott, ame'yeket" egész Thüringia megcsodált. Nagy Lajos anyjának magyar művű díszhinta ját Olaszországban, mint a kézműipar csodáját emlegették. Egy r

8. ülése 1931 március 10-én

f kedden. francia útleíró mint különlegességet említi meg, hogy Arrasból való szőnyegszövőket is talált Budavárában. Az orosz cár Mátyás királytól kért és kapott iparosokat, ezek közt még sajtmestereket is. Erdélyben 1572-től, amikor Erdély külön fejedelemséggé alakult, lendült fel csodálatosan az ipar. Bethlen Gábor elég fontosnak ítéli ezt a kérdést arra, hogy kitüntető figyelmére méltassa, sőt, hogy az országgyűlésbe is bevigye. (Propper Sándor: Bár Bethlen István is fontosnak tartaná!) Elnök: Csendet kérek. (Rothenstein Mór: Még nagyobb csendet?!) Gyulay Sándor: Ugyancsak ő telepíti le az anabaptista iparosok ezreit. Ezalatt az^ anyaországban stagnálás áll be, a török hódoltság pedig egyenesen megbénítja az ipar és a kereskedelem életét; a háromfelé tépett országban immnnis csak Debrecen maradt. Buda várának visszafoglalása, vagyis 1686 után azt lehetett volna várni, hogy a centrális kormány hatalmas erőfeszítéseket tesz az egykor itt aranykorát élő ipar és kereskedelem újjászervezésére^ és így az ország anyagi erejének megerősítésére. De másképpen történt. Iparosok helyett zsoldos katonákat és kapásokat telepített le a lakatlan vidékekre; célul tűzte maga^ elé, hogy Magyarországot mint földmíves államot taríja fenn és hogy az osztrák ipar kizárólagosságát biztosíthassa, a külföldi iparcikkekre súlyos vámokat vetett, ellenben az osztrák ipar rendkívüli kedvezményeket kapott. Az 1722/23. évi diéta hiába kér engedélyt a centrális kormánytól iparfejlesztési politika kezdeményezésére, III. Károly nem enged. Az 1790/91. évi országgyűlés engedélyt kér arra, hogy az iparfejlesztési politikát kezébe r vegye, és felír a centrális kormányhoz, de hiába minden. Az országgyűlés a reformbizottságok közt egy ipari és kereskedelmi bizottságot is alakít, amely^ azután javallatokat is készít gyárak alapítására, iparosok és kereskedők betelepítésére, a kancellária két alkalommal is felír a fiumei kikötő kiépítése érdekében, de József ridegen, hajthatatlanul megmarad addigi álláspontja mellett. A közszállítások is az osztrák ipar számára lévén fenntartva, a tönkrement iparosok is lassanként őstermelésre térnek át. 1830-ban jelenik meg gróf Széchényi István «Hitel» című műve, amelynek hatása alatt alkotta meg az országgyűlés 1836-ban «A közjót gyarapító vállalatokról», majd 1840-ben «A gyárak jogviszonyairól» szóló törvényeket; 1842-ben alakul meg az «Országos Iparegylet», az «Országos védegylet» és a «Gyáralapító Társaság»: 1848-ban a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ad ki egy 106 szakaszból álló szabályzatot «Az ipar rendezéséről. De mind hiába! Nem foglalkozva az abszolútizmus r ideje alatt kiadott három rendelettel, megállapíthatjuk, hogy az iparfejlesztés terén évszázadok óta csakis a kiegyezés után következő korszak mutat fel gyakorlati eredményeket, amikor az ipar a sűrűn érezhető ellenhatások dacára is évszázados kényszervesztegléseket pótol aránylag rövid idő alatt. Az 1872 :,VIII. tcikk, amely az iparviszonyok rendezéséről és korszerű megreformálásáról szól

% eltörli a céheket, kimondja az ipar szabadságát és az iparengedélyezéseket a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja. Évszázadok hosszú során át állottak fenn ezek az alakulatok, annak a hivatásnak, amely