Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

144 Az országgyűlés képviselőházának U77. ülése 1931 március 6-án, pénteken. vállalat a világ legkülönbözőbb részeiben külön-külön képviseletet tartott fenn nagy és drága költségekkel, de ma már kezdenek ráébredni arra, hogy a közös érdekek az összefogást teszik parancsoló szükségességgé és hogy éppen az állam által létesített Külkereskedelmi Intézet az a szerv, amelynek felhasználásával egységes exportpropagandát fejthetünk ki. Ha nézem a szomszédos Ausztria példáját, amely maga szintén nem túlságosan rózsás anyagi viszonyok között él, amely a legutóbbi napokban tette közzé az export fokozására irányuló hatalmas programmját, akkor bámulva kell összehasonlítanom ezeket az osztrák eszközöket a mi szegény eszközeinkkel. Ausztria az exporthitel biztosítását fizetésképtelenség esetére törvénybe fogja iktatni, a kihitelezési kockázat garanciáját pedig magára akarja vállalni olyan formában, hogy különösen az orosz reláció tekintetében, de a világ minden tájára való szállításánál is, felhatalmazza a bankokat, hogy azok az ipari vállalatok által történő eladásoknál a faktúrák 80%-át hitelezzék az iparvállalatnak s amennyiben a vevő külföldi állam késedelembe esnék, az osztrák állam hajlandó átvállalni a bankoktól ezt a garanciát, maga a bankok helyébe lép, 15—-20 éves ilyen hiteit nyújtva az exportáló osztrák ipari vállalatoknak és — ami a legmeglepőbb — teszi mindezt 2%-kal a hivatalos bankkamatláb alatt. Amikor tekintetbe vesszük, hogy Csehszlovákiában törvényjavaslatot terjesztettek be a napokban, amely egy külkereskedelmi intézetet alapít állami alapon, amely az exporthitel biztosítását instituálja, az exportőr által kivitt árucikkek értéke 30%-ának kockázatát magára vállalja és másfélmilliárd cseh koronát bocsát ezeknek a céloknak rendelkezésére, akkor meg kell állapítanom, hogy a körülöttünk fekvő országok is a mi segítségünknél lényegesen jelentékenyebb segítséggel sietnek országuk iparcikkei exportálásnak támogatására. T. Képviselőház! A magyar ipar jelentős fejlődésének folyamán eljutott ahhoz a forduló ponthoz, amikor átértvén a magyar mezőgazdaság fejlesztésének és talpraállításának szükségességet, minden tőle telhető áldozatra kész, amely áldozatokat meghozza bölcs belátással bizonyára azért, mert tudatában van annak, hogy egy elpusztuló mezőgazdaság feltétlenül az ipar pusztulását vonná maga után. De viszont egy iparfejlesztési és ipartámogató politikára éppen azért van ma szükség, mert az elkövetkező gazdasági tárgyalások és megegyezések folyamán az ipar által hozandó áldozatok kiegyensúlyozására a még továbbfejleszthető iparnak állami támogatása elengedhetetlen. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kray István báró! Br. Kray István: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása során több előttem felszólalt képviselőtársam részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, amely szerény megítélésem szerint az iparfejlesztés szempontjából ma a legnagyobb fontosságú: a magyar kézműiparosság bajaival. A vita szónokai ezt az anyagot már meglehetősen kimerítették. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de minthogy a magyar kézműiparosság sorsa iránt őszinte meleg érdeklődéssel viseltetem és az e téren szerzett tapasztalataim azt a megyőződést érlelték meg bennem, hogy a kisiparostársadalom megmentése szempontjából már ütött az utolsó óra, rövid felszólalásomban én is foglalkozni óhajtok a kisiparosságot érdeklő néhány kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat vitája folyamán felszólaltak között legpregnánsabban Temple Eezső igen t. ^képviselőtársam jelölte meg a magyar kézműiparos társadalom bajait, amelyek szerinte a közterhek rendkívüli magasságában, az olcsó és könnyen felvehető hitel hiányában, a fogyasztás nagyarányú csökkenésében, a nyersanyagok drágaságában, az árnívó hanyatlásában és végül a rendkívül kiélesedett versenyben rejlenek. . En is ezekben látom a bajok legfőbb forrását, de a magam részéről ezeket a bajokat kettővel még meg is toldanám, amelyek ugyancsak nagyban hozzájárulnak a magyar kisiparosság helyzetének súlyosbodásához. Ezek pedig: a közüzemek túltengése, valamint a kontárkérdés rendezetlen volta. A magyar gazdasági életen nyomasztó sötét gond ül. A hazánkban uralkodó súlyos gazdasági válság nem kímélt meg egyetlen társadalmi osztályt isem, de szerény nézetem szerint az összesek közt a kézműves iparosság van ma úgyszólván a legrosszabb helyzetben. Eégóta küzd bajainak orvoslásáért, helyzetének megjavításáért, úgy az ország fővárosában, mint a vidéken is már számos gyűlést tartott, sok feliratot készített, de mindeddig hiába, mert a régen várt segítség nem jött meg. Több alkalommal sikerült már a kormány figyelmét a kisiparosság bajaira ráirányítani, Ígéretet is kapott a kézművesiiparosság eleget, de ezek az Ígéretek többnyire csak puszta Ígéretek maradtak. Legutóbb, körülbelül két évvel ezelőtt a magyar kisiparosság országos akciót indított szervezkedése érdekében, amelynek célja egy, az iparosság érdekeit képviselő központi szerv felállítása volt. Magam is részt vettem abban a küldöttségben, amely ennek a szervnek felállítását Herrmann Miksa akkora kereskedelemügyi miniszter úrtól kérte. A volt miniszter úr határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy ebben a kérdésben megszavaztatja az ország kisiparos társadalmát és amennyiben annak többsége az önálló szerv felállítása mellctí; fog dönteni, ő az önálló kézműveskamara felállítása iránt meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. A leszavaztatás ^ megtörtént. Az ipartestületek túlnyomó többsége az önálló kamara mellett foglalt állást, de annak felállítása a határozott miniszteri Ígéret ellenére mindmáig késik és nem történt meg. Csak természetes, hogy ez az eljárás nagyon elkeserítette a magyar kisiparosságot. Szerény nézetem szerint a kormányzatnak egyik legfőbb kötelessége, hogy sürgősen segítsen a kézműves iparosság szomorú helyzetién és mentse meg a pusztulástól az ország lakosságnak . ezt a jobb sorsra^ érdemes osztályát. Legelsősorban a kisiparosság kereseti lehetőségeit kell az Őt terhelő közterhekkel összhangba hozni. Teljesen lehetetlen, hogy a kisiparosság a mai viszonyok mellett még tovább is elbírja ezeket a súlyos közterheket, az j'-o-os kereseti adót, a 2%-os forgalmi adót, a 10%-os jövedelmig adót, a vármegyei, városi, valamint betegápolási adókat és különösen az igen súlyos társadalombiztosítási járulékot. Ezek a közterhek még jobb időkben is nasry terhet jelentettek, de most, amikor jóformán teljesen szünetel a munka, üresek a műhelyek és így a kereseti lehetőség a minimumra csökkent, a kisiparosság ezeket a közterheket semmiképpen sem tudja elviselni.