Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

136 Az országgyűlés képviselőházának i ipari termelést, jobbról-e álról azt látom, hogy külföldön, különösen a Balkán-államokban, Szerbiában és Bulgáriában hihetetlen erővel vonult fel a magyar bútoripar és a pesti iparosok, akik alig tudnak itt megélni, Bulgáriában és máshol pompás sikereket és eredményeket érnek el. (Kállay Miklós államtitkár: Nyugat felé is!) Nyugat felé is! Ezek azok a jelek, amelyek nyomán el kell indulni és ha látunk sziimptomákat, amelyek nagyon helyesek, akkor a kormány induljon el abban az irányban. Ha mi ezt az exporthitelt a kisiparra tudjuk alkalmazni, szép eredményeket fogunk elérni. Tudom jól, hogy á miniszter úrnak lehetnek itt nagy nehézségei, mert az egyesekkel nem tud szóbaállnii, a tömeg maga^ fekete massza, amely csak úgy lesz valamiképpen^ alkalmas ennek a hitelakciónak lebonyolítására, ha a vezetői minél több gazdasági műveltséget visznek a tömegbe. Ha a szövetkezeti gondolat minél tökéletesebb formában elterjed a magyar közéletben, akkor a törvényjavaslatnak ezt a lehetőségét igenis ki lehet használni. Gazdasági műveltséget, gazdasági tudást kell adnunk az iparosságnak, s akkor magától jön, magától érkezik el a szövetkezeti formának olyan alakja, amely alkalmasság teszi a kisiparosságot az exporthitel felszívására. Ennek a törvénynek, ennek a javaslatnak egyik sarkalatos és legsarkamatosabb pontját a közszállítások rendezésében látom. A közszállítások rendezése olyan nagyszabásúan történik, hogy egy nyugati államban sem fogadtatott el javaslat abban a formában, mint ahogyan ez most ebben a javaslatban le van fektetve. A kézműiparosságnak egyedüli nevelője a közszállításokban való részvétel lehet. A németek a háború alatt az ő hadiiparukkal nagyszerű kézműipart teremtettek meg a hadiszállítások által, amit a magyar ipar nem tudott elérni, a kézműiparnak adták. Ügy érzem és úgy látóim, hogy a kézműiparnak egyik legnagyobb nevelője éppen a közmunkákban való részvétel s akkor, amikor egyes hatóságoknál egypár évvel ezelőtt bizonyos megértetlenséggel álltunk szemben, ma meg kell állapítanunk azt, hogy a kormányzat maga teljesen rátért annak elismerésére, hogy a kézműipart az ő számarányának, az ő gazdasági jelentőségének megfelelőképpen közszállításokban Azt mondja a kereskedelemügyi miniszter úr ebben a javaslatban, hogy mindazt, amit a kézműipar elvégezhet, a jövőben a kézműiparnak fogja juttatni. Ez nagyon helyes elv, de a múltban is azon bukott meg ez a rendszer, hogy nem tartották be ezt az elvet a közszállításoknál. Ha tehát ez a szép elv a jövőben nem lesz betartva, akkor ugyanoda fogunk jutni, mint ahová jutottunk a múltban. Ezért az első alapfeltétel az, hogy a közszállítási szabályzatoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek itt a javaslatban le vannak fektetve, keresztül is vigyék, keresztül is hajtsák. Tudom jól, hogy azoknak az előkelő uraknak, akiknek nagy közmunkákat kell kiadniok, kényelmesebb egy-két emberrel, egy-két igazgatóval letárgyalni a dolgot, mint sok száz kisiparossal tárgyalni és bajlódni. De a magyar úriosztálynak, magyar intelligenciának, amely ezt az államot vezeti, fel kell készülnie arra, hogy ezt az elsüllyedt osztályt fel kell emelnie, még időnek fe

1 áldozásával is, még a kényelem feláldozásának árán is s oda kell nyúlni annak a hóna alá és akármennyire nehezére esik is az egyszerű emberekkel bajlódni, mégis ezt a módszert kell megragadnia, hogy az iparososztály tényleg elér7. ülése 1931 "március 6-án, pénteken. h esse a maga céljait és a nemzet közgazdasági életébe bekapcsolódhassék. Mélyen t. Képviselőház! A mi pártunk, a keresztény gazdasági és szociális párt, mindig fontosnak tartotta önálló exisztenciak létesítését, önálló exisztenciak védelmét. A mi elnök urunk újévi beszédében rámutatott azokra az elvekre, amelyeket ez a párt a múltban követett és amelyeket a jövőben követni kíván és ezek szerint mi akkor, amikor az iparoskérdést felvetjük a magyar közéletben, nem teszünk mást, minthogy pártunk programmjának akarunk hűséges szolgálói lenni. Az ország érdekeinek akarunk használni akkor, amikor az iparoskérdést feltárjuk a magyar közvélemény előtt, amikor ezzel az iparpolitikával a gazdasági életet ki akarjuk egészíteni azokkal a mulasztásokkal szemben, ameVek a múltban az iparossággal szemben történtek. Csak még egy kérdést kívánok szóvátenni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Frühwirth Mátyás: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Iegní) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Frühwirth Mátyás: A javaslatban nagyon helyesen meg van jelölve az ipartanács kifejlesztése. Az ipartanács, amely eddig csak központi szerv volt, a jövőben vidéki szervvé is fog alakulni, azáltal, hogy a legalább tízezer lakosú városokban helyi iparfejlesztő bizottságokat, kell létesíteni. Ezek az ipari bizottságok azonban úgy fognak megalakulni, hogy oda nem az iparosság Önálló szervei, az ipartestületek fognak tagokat küldeni, hanem oda az illetékes kereskedelmi kamarák fogják beküldeni, delegálni a tagjaikat. Szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni, hogyha mi már azzal bajlódunk, hogy az iparos osztálynak megadjuk-e az ő önrendelkezési jogát, akkor arra kérem az államtitkár urat, aki ma a kereskedelemügyi kormányt képviseli, hogy ebben a javaslatban javítsa ki ezt a rendelkezést, mert lealázó az iparossági a nézve, hogy amikor van Önálló ipartestület és van önálló élete az iparosságnak, ugyanakkor kereskedelmi és iparkamarák delegálják oda a tagjaikat. Adjuk meg ezt a jogot és ezt a feladatot a helyi ipartestületeknek, mert ha mi értékeljük az iparosságot arra, hogy önálló központi szervet adjunk neki, Önálló kézműves ipari kamarákat, organizációkat adjunk neki, akkor — midőn ilyen messzemenő 10 és 20 évre szóló javaslatot alkotunk — ne vonjuk ki az ipartestületeket ebből a munkából, hogy azokba az iparfejlesztő bizottságokba igenis a helvi ipartestületek küldhessék be a maguk tagjait. Nem szabad megtagadnunk az iparosságtól azt a méltányosságot, hogy ő maga küld* hesse be a maga tagjait. Ha a gyáripar — nagyon helyesen — megkapta azt a lehetőséget, hogy a Felsőházba ő maga, önállóan küldhessen tagokat, tehát nagyon helyesen abból a gondolatból indult ki a parlament, hogy egy nagy érdekképviseletnek megadja a lehetőséget arra, hogy maga a saját önálló autonómiája révén küldjön a Felsőházba tagokat, akkor az iparosságtól se vonjuk meg annak lehetőségét, hogy a saját szervei révén küldhesse be a maga képviselőit.^ En ebben a Házban és a magyar közvéleményben teljes erővel odaálltam az iparosság mellé a kézműveskamara kérdésében. Az a hitem, az a meggyőződésem, hogy az iparosságnak meg kell kapnia a maga önálló érdekképviseleti szervét,