Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának 476. legnagyobb jóakarattal sem vagyunk képesek megtalálni egyetlen olyan intézkedést sem, amely az iparfejlesztésre alkalmas volna. De hozzá kell fűznöm azt, hogy amikor én a törvényjavaslatot nem fogadom el, ezt nem azért teszem, tmintha valami rettenetes nagy bajnak tartanám azt, hogy ezt a törvényjavaslatot a többség elfogadja. En azért nem fogadom el, mert meggyőződésem szerint hiába fogadja el ezt a törvényjavaslatot a többség, az ipar ennek folytán és ennek következtében fejlődni nem fog. Az indokolás azt mondja, hogy az iparfejlődést előkészítették már bizonyos törvények s fel is sorolja, hogy az utóbbi évtizedben milyen törvények foglalkoztak az ipar fejlesztésével. Meg kell állapítanunk azonban azt, hogy nem ezeknek a törvényeknek nyomán fejlődött az ipar, hanem a fejlőlő ipar nyomán készültek ezek a törvények. Csodálatos dolog, hogy a legkevesebbet foglalkoztak az iparfejlesztéssel törvényhozás útján éppen azokban az államokban, ahol az ipar a legnagyobb lépéseket tette meg. Az ipar fejlődésének vannak természetes előfeltételei. Ezek nélkül a' természetes előfeltételek nélkül ipart életképes ipart fejleszteni nem lehet. Amerikában, Angliában nem iparfejlesztési javaslatok, vagy törvények eredményezték az ipari feljődést, hanem azok a természeti adottságok, amelyeknél fogva az ipar fejlődésének előfeltételei megvoltak. Az angol szén nélkül sohasem fejlődhetett volna ki az angol tengeri hajózás olyan mértékben, mint ahogy kifejlődött, és e nélkül Anglia világhatalomra sohasem tehetett volna szeri Éppen úgy Amerikában is természeti adottságok és viszonyok voltak azok, amelyek megteremtették az ipar fejlődésének előfeltételeit. De én nem vagyok a dogmák híve és amikor azt mondom, hogy az iparfejlődést elő kell mozdítani, akkor én nem várok ettől semmiféle nagy csodát. Vannak, akik azt mondják, hogy az ipar fejlődése elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy kultúra is fejlődjék. Nem mondhatnám, hogy ezt így százszázalékban el lehet fogadni, mert például senki sem állíthatja azt, hogy Franciaország, a francia nép nem tartozik a kultúrnemzetek közé, már pedig mindenki által tudott dolog, hogy Franciaország még ma is inkább agrárjellegű ország, semmint iparállam. Vagy például itt van Dánia, amely államnak mezőgazdasága talán a legfejlettebb. Nem lehet azt állítani, hogy ennek folytán ezek az államok, ezek a népek ne állanának a kultúrának igen magas fokán. Visszatérve, t. Képviselőház, a közüzemekre, amelyeket az imént előttem felszólalt képviselőtársam beszédébe bekapcsolódva csak igen röviden említettem, legyen szabad rámutatnom arra, hogy itt egészen furcsa állapot következett be. Támadják a közüzemeket, (Gáspárdy Elemér: Jogosan!) de főleg azokat, amelyek rentábilisak (Gáspárdy Elemér: Olyan nincs!) és az olyan közüzemeket — főleg a fővárosi közüzemekről van szó — nem támadják, vagy kevésbbé támadják, amelyek tulajdonképpen nem rentábilisak. (Jánossy Gábor: Csak az életképtelen üzemeket támadják!) . Ha a közület és az összeség szempontjából és érdekéből nézzük és vizsgáljuk a dolgot, akkor azt kell megállapítanunk, vájjon a főváros népére nézve mi az előnyös. {Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások: Ez a lényeg!) Helytelen az, amikor egy-két iparos szemüvegén nézzük a kérdést, (Perlaki György: Nem egy-két iparosról van szó.) vagy azoknak érdekéből ítéljük meg a dolgot, akik aspirálKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXIV. ülése 1931 március 5-én

f csütörtökön. 111 nak ezekre a közüzemekre. Ez engem egyáltalában nem bírhat arra, hogy a közüzemek ellen foglaljak állást, (Gáspárily Elemér: Senkit sem!) hanem az a döntő ebben a kérdésben, hogy a főváros népére valamely közüzem fenntartása előnyös-e vagy hátrányos. (Ügy van! jobbfelől.) Ez dönti el az egész kérdést. (Gáspárdy Elemér: Aláírjuk!) Sajnos azonban, azt látjuk és azt tapasztaljuk az utóbbi időben, hogy koncentrikus támadást intéznek maguk ellen a közüzemek ellen en bloc. (Perlaki György: Közüzem ellen nem, csak hatósági üzem ellen! —Zaj.) Nem azt mondják, hogy egyik vagy másik közüzem a közre nézve hátrányos és ezeket a közüzemeket akariák megszüntetni, hanem általában támadják a közüzemeket... (Perlaki György: A hatósági üzemeket támadják, nem a közüzemeket! A kettő között különbség van! — Gáspárdy Elemér: A közüzemi vezetőket! — Jánossy Gábor: Az életképtelen hatósági üzemeket támadják! Gáspárdy Elemér: A féregirtó közüzemeket! — Perlaki György: A tetőfedő közüzemeket! — Zaj.) Azokat a közüzemeket, amelyek életképtelenek, természetesen meg kell szüntetni. De kérdezem én, hol van akkor a, logika abban, hogy mindaddig azok követelik ezeknek az úgynevezett életképtelen közüzemeknek megszüntetését, (Gáspárdy Elemér: Mindegyikre ráfizetnek!) akik ugyanolyan munkát végeznek, vagy ugyanolyan gyártmánnyal foglalkoznak, mint amiilyennel foglalkozik a közüzem, amelyet meg akarnak szüntetni. Ha valamely üzem életképtelen, meg kell szüntetni, de akkor kevés hasznuk van a konkurrenseknek abból, hogy ez más • kezébe kerül. (Perlaki György: Azt nem lehet mondani!) Mert hiszen legyünk eggyel tisztában. Itt nem arról van szó és nem is lehet szó arról, hogyha az egyik vagy másik üzemet beszüntetjük, (Gáspárdy Elemér: Majdnem mindegyiket!^ annak gépeit Összetörjük, annak berendezését 'megsemmisítsük, annak épületeit leromboljuk. (Zaj.) Erről nem lehet szó. Ha tehát nem erről van szó, hanem csak arról, hogy magát a vállalkozást szüntessük meg, hogy maga az a közüzem ne vállalhasson többé munkát, akkor még mindig itt áll egy másik probléma és ez az, hogy azt az üzemet, azt a berendezést el kell adni, át kell adni valakinek. (Gáspárdy Elemér: Inkább, mint folytonosan ráfizetni!) Mihelyt pedig más végzi, más folytatja ugyanazt a munkát, amelyet addig a közüzemi végzett, végeredményben a konkurrenseknek édeskevés hasznuk van 'abból, hogy ez az üzem most már átkerült valamilyen magán; kézbe, magánvállalkozás körébe. (Perlaki György: Adófizető kezébe! — Gáspárdy Elemér: Adót fizet! Tessék utánanézni, mit kap a főváros közüzemeitől!) A közüzemeket tulajdonképpen bizonyos túlkapások folytán létesítették az egyes városok, mert hiszen nemcsak Budapest létesített közüzemeket. Ha tehát túlkapások megfékezése céljából volt szükség a közüzemekre, akkor ez áll ma is, mert a túlkapások veszélye ma is fennforog. Ezt igazolja az, hogy legutóbb fogadott el a törvényhozás egy javaslatot, amely éppen a túlkapásokat volt hivatva megszüntetni, vagy legalább is bizonyos mértékben korlátozni. (Gáspárdy Elemér: Olyan törvény kell, amely az üzemek túlkapásait szünteti meg!) Meg vagyok győződve arról, hogy abban a pillanatban, mikor a főváros például beszüntetné kenyérüzemét, ismét lábrakapna^ ismét felvirulna a kenyéruzsora. (Rothenstein Mór: Ügy van!) Es ha sorba figyelembe veszem az 16