Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

96 Az országgyűlés képviselőházának tak és amikor a kartelitörvényt tárgyaltuk és a belföldi kartellek visszásságai ellen beszéltünk, azt mondhatnám, hogy a Ház egy oldalát sem kivéve, nagyon kevés szó esett arról a nemzetközi kartellről, amely nemzetközi kartell magatartása hozta pedig létre, elsősorban a legyőzött államokban, azt a gazdasági nyomorúságot, amely alatt kivétel nélkül valamennyien szenvedünk. (Jánossy Gábor: Amelybe még a győzők is bele fognak pusztulni!) Még a nagy Németország is, — ami nagyon természetes és érthető, mert ha egy állam költségvetését úgy, amint Németországét, évi 2 milliárd aranymárkával terhelik meg, akkor az az állam — azt merném mondani, ina nem gvőz keresni másoknak. Ugyanebben a keserves helyzetben vagyunk mi, magyarok is, amikor költségvetésünkbe esztendőnként 201 millió pengőt kell beállítanunk idegen tőketörlesztés és kamat fejében, amit jóvátétel címén követelnek tőlünk. Jóvá kell tennünk valamit, amit mi sohasem rontottunk el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Jóvá kell tennünk másokért, akik szándékosan idézték fel a háborút, tisztán gazdasági alapon és miután ezen az alapon indult, ezen az alapon kívánják a zárkövet is letenni és úgy berendezni Európa gazdasági életét, hogy ebből mindenkorra, vagy legalább is évtizedekre és századokra menőleg a győztes államok könnyű életét biztosítsák. Az ország 201 millió ,' pengőt kénytelen erre a tőkekamatra fizetni és hogy ennek jelentőségét világosan lássuk, csak azt említem fel, hogy ez az ország nemzeti vagyona 4*5 milliárd aranykoronára becsült értékének tulajdonképpen 5%-a, tehát Magyarország abban a helyzetben van, hogy büntetlenül és ártatlanul a saját összvagyonának 5%-át idegenek számára kénytelen kamatban elfizetni. (Zaj.) Igen korán jutottunk arra a tudatra, hogy ezt az óriási teljesítést semmiképpen sem lehet már tovább mezőgazdasági termelésből szolgáltatni. Egyébként is, ha a mezőgazdasági termelést magát az egész vonalon áttekintjük, akkor látjuk, hogy a régi jelszó, a többtermelés elhomályosult és mind több és több alkalommal állapítjuk meg, hogy a mezőgazdaságban túltermelés van, s kezdve a gabonaneműekuél, majd később egyéb mezőgazdasági cikkek tekintetében is kénytelenek vagyunk megállapítani a túltermelést, mert ahol egyrészről a belső fogyasztás, másrészről a kivitel ezt a többtermelés által létesített kvantumot nem tudja abszorbeálni, ott mindenütt meg kell állapítani, hogy túltermelés van és amely gazdasági termelési metódusban túltermelést állapítunk meg, ott annak tovább való fejlesztése tekintetében gondolkodóiba kell esnünk. Éppen ilyen módon esett gondolkodóba az én megítélésem szerint a kormány is, hogy a mezőgazdaságtovább való fejlesztése a többtermelés elveivel, nem szolgálja a nemzet egységes nemzetgazdasági érdekeit, kell tehát olyan termelési ágak kifejlesztésére gondolni, amelyekben még nincs túltermelés, és itt önkéntelenül az iparra kellett hogy gondoljon a kormány, mint ahogy köztudomású dolog, hogy az ipari termelés tekintetében fennáll egy nagyon lényeges körülmény, az tudniillik, hogy még a belföldi szükséglet kielégítésére sem vagyunk berendezkedve, mert mint a külkereskedelmi mérlegek mutatják nekünk, ipari téren igen lényeges behozatalunk van. Ha én eltekintek attól az igen kellemetlen . adattól, melyet az 1928. esztendőben külkereskedelniii mérlegünk és fizetőmérlegünk megállapításával kapcsolatban köztudomásra hoztak, amely szerint az 1928. esztendőben 370*3 . ülése 19$ 1 március 5-én

} csütörtökön. millió pengő passzivitás jelentkezett, amelyet azonban igen gyorsan, 1929-re 22-6 millióra sikerűit redukálni, akkor ebből hajlandó vagyok megállapítani azt, hogy valami elnézés történt ennek a kérdésnek kezelésében, mert ahol, hogy úgy mondjam, egyik napról a másikra ilyen nagy változást lehet előidézni, ott fel kell tételeznem, hogy valami elnézés történt. Az 1928. esztendei kereskedelmi mérleggel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy iparcikkek behozatalában meg mindig 1000 millió pengőt felülmúló érték jelentkezik és ebből a készipari cikkek ára a 700 milliót felülmúlja. Ha tehát ilyen megállapításokat teszünk, akkor kétségtelenül adva van az a körülmény, hogy nekünk az iparfejlesztés tekintetében elhatározó lépéseket kell tennünk, mert mi még messze vagyunk attól az időtől, hogy gondot okozzon nekünk az ipari termesztvényeknek, az ipar produktumainak elhelyezése, holott, mint az imént voltam bátor kifejteni, a mezőgazdasági termelésben már idejutottunk. Nem marad tehát más hátra, ez egészen világos t és logikus, minthogy igenis, az ipar fejlesztésére keli gondolnunk, az ipar fejlesztése tekintetében pedig egységesen kell eljárnunk. Ebben az egységes eljárásban első helyre helyezem az igazságos elbánást. Ezért én ezzel a törvényjavaslattal szemben volnék bátor egészen objektív alapon azt a kritikát gyakorolni, hogy nem látom benne ezt az egységes elgondolást, mert a harminckilenc szakaszból álló törvényjavaslatnak harminchat szakasza foglalkozik a közép- és nagyipar fejlesztésével és mindössze három szerény kis szakaszban találjuk meg a kisipart, a kézműipart és a háziipart, — majdnem azt merném mondani, hiszen^ beszédem későbbi folyamán, amikor leszek bátor ezzel a részlettel is foglalkozni, rá fogok mutatni — szinte szerényen csak megemlítve, holott nekünk az az érzésünk, hogy az iparfejlesztés tekintetében Magyarország speciális viszonyait kell figyelembevenni. Amikor ebben az országban 300.000 kisiparos megélhetését jelenti az iparűzés prosperitása, (Ügy van! a jobboldalon.) akkor az én megítélésem szerint radikálisabban kellett volna ezzel a kérdésisel foglalkozni, mert egészen bizonyos, hogy vallani lehet azt a tételt, amit Angliában általában vallanak, hogy: egy ország gazdasági erejét, egy ország nagysága a benne lakó független exisztenciák számával arányos. Minél több a független exisztenciák száma, annál nagyobb a nemzet, annál boldogabb az ország, mert egészen világos dolog, hogy ahol a közakarat autonóm módon fejlődik ki, ott ez a közakarat a gazdasági és politikai életben egyaránt jót tud produkálni. Ahol à független exisztenciákban megnyilvánuló érzés présben van és nyomás alatt áll, ott ennek a nyomásnak ^következtéb en nem egyszer torzszülöttek származnak. Nemcsak a kisiparral kapcsolatban állapítom meg ezt, hanem megállapítom a kisgazdatársadalommal szemben is. Az ország erejét, tekintélyét, annak jó megalapozottságát ebben a független kis- és középgazdasági körben és ebben a független kis- és középiparos körben találom meg, ez a két kategória — mint szoktuk mondani — alkotja a házi?át, fundamentumát a jól kiegyensúlyozott állami életnek, s ezért ennek a két tényezőnek boldogulását min.den módon és mindenképpen szolgálni akarják. (Ügy van! balfelöl.) Ez nem egy oldalnak, hanem az egész törvényhozásnak a felfogása s én ; akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kisiparról, a kézműiparról való gondoskodás ebben a törvényjavaslatban nem foglal le