Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Az országgyűlés képviselőházának J/-58. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. 87 Nem árucikk!) Nézze, t. képviselőtársam, én tisztában vagyok magammal azzal, hogy ebben az országban mindent lehet, csak jól kell tudni indokolni. (Ellenmondás ok jobb felől.) Indokolni kell tudni. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert, t. uraim, nem kereskedelemellenes tendencia ez akkor, ha a kereskedelem rimánkodik, hogy ilyen dolgot a. saját minisztere ne csináljon?! Ha ez nem érv, akkor nem tudom, mi az érv. Ha ez az egész kereskedelem egyhangúan — kivéve az érdekelteket — oerhorreszkálja a miniszter úr eljárását, akkor, bocsánatot kérek, ilyen dolgot megcsinálni nem lehet és nem szabad. Nem akarok erősebb kifejezéseket használni, hiszen mérsékeltem magam az egész vonalon, de meg kell mondanom őszintén, hogy rosszul teszik s a miniszter úr elsősorban rosszul teszi. Meg vagyok róla győződve, hogy intenciója jó, de éppen olyan jól tudem, hogy sok ember, aki ott ül az íróasztalánál s nagy tudós lehet, a praktikus életben, a világ fergetegében borzasztó hibákat tud elkövetni. Ezt, t. miniszter úr, számtalanszor volt már alkalmam bebizonyítani. Én azóta, mióta a miniszter úr megvált a pénzügyminiszteri széktől, feltettem magamban, hogy miután őt mint minisztert nagyon is hántottam, én a miniszter úrral többé veszekedésbe nem kezdek, (Derültség.) de a miniszter úr gondoskodik mindig .arról, hogy erre a térre lépjek. A miniszter úr a megmondhatója annak, hogy azóta egy rossz szót sem hallott tőlem a miniszter úr, azonban, ha az egész kereskedelem felzúdul, ha az egész kereskedelem hozzámfordul, hogy ezt tegyem szóvá a Képviselőház előtt, akkor nekem kötelességem, hogy ezt idehozzam. (Helyeslés jobbfelől. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Helyes!) Végre is a Képviselőháznak joga van ahhoz, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljon (Helyeslés jobbfelől. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Helyes!) s ha önök mégis tudomásul fogják venni a t. miniszter úr válaszát, (Jánossy Gábor: Azt nem tudhatja előre!) — akárhogyan hangoztatják is az ellenkezőjét, mégis tudomásul fogják venni, én abban a jóleső érzésben vagyok, hogy kötelességemet teljesítettem azzal, hogy a Ház elé terjesztettem ezt a kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) Ahogyan nem leszek oka annak, ha önök egy rossz kartellj avaslatot fognak megszavazni, éppen olyan kevéssé leszek oka annak, ha ezt az interpellációt le fogják szavazni. En tehát mosom kezeimet. Ha azonban äZ el tendencia tovább fog tartani, hogy a kereskedőket lépten-nyomon, az ő véleményük és akaratuk ellenére, állami pénzzel, az adózók pénzével istápolni fogiák, akkor megjósolom önöknek, tisztelt uraim, hogy nagyon hamar elpusztul még az a kis daraíb kereskedelem is, ami van. Ez volt az én előterjesztésem. Tisztelettel kérem a t. miniszter urat, adjon nekem felvilágosítást: hogyan és miképpen akar a jövőben ebben a tekintetben eljárni? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Megvallom nyiltan, hogy nagy élvezettel hallgattam Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak interpellációját azért, mert olyan hangon és hangnemben adta elő, amely hozzáülik az ügy komolyságához és teljesen igazat is adok neki abban, 'hogy neki, imint a kereskedői érdekképviselet elnökének, elsősorban kötelessége, hogy a legmesszebbmenőleg megvédje azokat az érdekeket, amelyek a kereskedelmet érintik s hiszem is azt, hogy az ilyen interpellációk alkalmasak arra, 'hogy a kérdést (helyesen világítsák meg. Ismerve Sándor Pál igen t. képviselőtársam objektivitását ezekben a kérdésekben, meg vagyok róla győződve, hogyha meghallgatja azokat az érveket, amelyeket én fogok félhozni ugyanebben a kérdésben, (bár nem hiszem, hogy száz százalék erejéig el fogja fogadni álláspontomat, mert egészen új utakról van szó, de a kérdést sok más .szempontból is fogja megítélni és talán közeledni fog az én álláspontomhoz. Sőt éppen azt szeretném, hogy ennek az interpellációnaik az legyen az eredménye, hogy mi összefogva tovább tudjunk menni ennek a foglalkozási ágnak alátámasztásában és megsegítésében. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A kartell javaslat bizottsági általános vitájánál az ellenzéknek egy igen kiváló jogásztagja, Gál Jenő igen t. képviselőtársam szólalt fel és megvallom, hogy rám bizonyos hatást tett az ő felszólalása. Nem foglalkozom felszólalásának azzal a részével, ahol ő azt kérdezte, vájjon ez a kartelitörvény javaslat időszerű-e, hogy éppen a mai válságos időben kell-e idejönni a Ház elé ilyen javaslattal. Erre most nem térek ki, hanem kitérek arrai, hogy azt mondotta, hogy felhívja különösen a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra. hogy amikor a gazdasági élet így organizálódik az egész vonalon, ami elől nem lehet elzárkózni, vájjon nem volna-e a leghelyesebb megoldás, hogy a máisik irányban is azok, akik elsősorban vannak érdekelve, tömörüljenek, szervezkedjenek és így próbáljanak meg egyesülésekkel egyesüléseket szembehelyezve, helyesebb, célszerűbb árpolitikát elérni. (Sándor Pál: Állami támogatás nélkül!) T. képviselőtársam, én egy-egy kis közibeszólástól eltekintve nagyon # nyugodtan hallgattam meg t. képviselőtársamat, méltóztassék az én érvelésemet is egészen nyugodtan megbJallgani. (Halljuk! Halljuk!) Biztos vagyok benne, hogy legkevésbbé gondolt igen t. képviselőtársam arra, hogy a fogyasztók nagy tömegeit, ezreit és millióit lehetne megszervezni. Bizonyos határok között talán ez is lehetséges, de ő valószínűleg az alapvető iparokkal szemben tovább feldolgozó iparokra, a tovább feldolgozó iparokkal szemben pedig más termelési ágakra gondolt, és ha logikusan tovább vezetem gondolatmenetét, biztosnak kell lennem abban, hogy Ő arra is gondolt, hogy az, aki a forgalmat közvetíti, tehát a kereskedelem is megfelelőleg orga\nizálódjék. T. Ház! Nem fogok most perbeszállni t. képviselőtársammal arról, van-e kereskedőellenes hangulat. Különösen engem állított oda, nem tudom mily jogon, mintha én volnék egyik támogatója ennék a kereskedelemellenes hangulatnak. Ebben a kérdésben nyugodtan vállalom a felelősséget, mert nem térek ki ugyan részletesen arra a paragrafusra, de én voltam az, aki arra figyelmeztettem még igen t. képviselőtársamat is — bár sajnálattal nélkülöztem ott, nem volt jelen... (Sándor Pál: Általában értekezletekre nem megyek el!) Az egyiken ott méltóztatott lenni, de véletlenül azon nem volt ott, amikor én felszólaltam és azt mondottam, hogy érdekesek ezek a gazdaságpolitikai problémák, mint minden politikai probléma. Hiszen a politikai problémák pszichológiai problémák is és azt a pszichét nem lehet korlátozni, keretek közé szorítani, hanem mindig átcsap más irányba is. Amit az egyik oldalon akarunk, abból következően <a másik oldal is nyilvánítja a maga követelését és érvényesíteni 14*
