Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

84 Az országgyűlés képviselőházának 4.58, ülése 1981 január hó 28-án, szerdán. sem hiszem, hogy benne marad, de milyen furcsán hat az, hogy azon az ülésen jelen volt Bud János kereskedelemügyi miniszter úr és ennek a védtelen kereskedelemnek érdekében nem emelte fel a szavát, hogy ilyen paragrafust ebbe a törvényjavaslatba felvenni nem lehet. íme a felelet: a túloldalról törlési indítványt terjesztenek elő, de a miniszterünk, az ülésen jelenlévő kereskedelemügyi miniszter nem volt képes azt mondani, hogy: t. uraim, ezt pedig- nem lehet megcsinálni ezek ellen a nyomorult kereskedők ellen; ezeket nem lehet egyszerűen földönfutókká tenni, ha esetleges igazságtalanság- történik, nem lehet őket mindjárt becsukni két hónapra, mert akkor miért nem csukják be mindjárt azokat, akik nyolc millió embert sanyargatnak meg. A nagy kartellek visszaéléseire gondolok. Ez az igazságtalanság, az a kereskedelemellenes tendencia, amelyet én tíz év óta ostorozok ebben a Házban és amelyet nem lehet kiirtani. Ma, amikor alig van kereskedelmünk, önök ilyen rendőri intézkedéseket akarnak törvénybe iktatni és ezt nevezi a t. miniszter úr a kereskedelem támogatásának; hiszen ő mondotta, amikor kereskedelemügyi miniszter lett: én leszek Magyarország első kereskedője! Ha a miniszter úr Magyarország első kereskedője, akkor kötelessége lett volna azonnal óvást emelni, kötelessége lett volna ihelyét elhagyni, ha kívánságának nem tettek eleget, de nem lett volna szabad engedni, hogy ilyen szégyenparagrafust bevegyenek a javaslatba, mert teljesen egyenlő a botbüntetéssel, t. miniszter úr, amit itt bevettek. A mi miniszterünk, aki ott volt azon az ülésen, jelenlétében ihagyta elfogadtatni ezt a paragrafust. Engedjék meg tehát t. uraim, szabad mondanom, hogy itt bizonyos kereskedelemellenes irányzat vau. Nagy köszönettel fogadom Gáspárdy képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy törlési indítványt adtak be és csak Magyarország közgazdaságának előnyére fog szolgálni az, ha ilyen paragrafust nem iktatnak be, mert Magyarország egyetemes kereskedelme mindig tisztességes volt; elvégre kinövések mindenütt vannak. A kereskedelemellenes felfogást mutatja be mai interpellációm: is. T. Képviselőház! Az áruhitel támogatásának eszméje már igen régi, de az áruhitelezések támogatását soha senki sem kívánta. Politikai jelszó volt, de a ikereskedők mindenkor szabadkoztak az ellen, hogy az áruhitel tekintetében az állam valamikor eljárjon. Visszaemlékszem arra, amikor a legutóbb lezajlott választásnál Bethlen István miniszterelnök úr is a Vigadóban említette, hogy ő áruhitelt akar adni az akkori merkantil-szövetség támogatására, amely azóta már jobblétre szenderült. Nem adta meg a támogatást soha. Meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik körülötte voltak, meggyőzték, hogy áruhitelt semmi körülmények között sem szabad adni. Ettől kezdve ez a kérdés mindinkáblb felszínre került és mindig- lefújták az áruhitelt, soihasem adták ímeg. De mindig akkor jött ez a kérdés, amikor választások voltak. Csalétek volt minden időben, soha komoly közgazdász, komoly politikus eddig meg nem adta. És íme most egyszerre találkozunk ezzel az eszmével a kereskedelemügyi miniszter úr előterjesztésében, aki ezt az rögeszmét meg akarta valósítani. Mert ezt másnak, mint rögeszmének nem lehet nevezni. Mondjon nejein a t. miniszter úr egyetlen egy közgazdasági faktort, aki ilyen áruhitelt valamikor a t. miniszter árnak javaslatba hozott. Sőt, ki fogok térni a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztésére, amelyhez a t miniszter úr kérdést intézett. Azt hiszem, a többi kamarákhoz is intézett kérdést, de a töibibi kamarákról nem tudok. A budapesti kamara a miniszter úrnak igen nyomatákosan javasolta, hogy ne engedje ezt megtenni, mert az általános érdek ellen cselekszik, ha megteszi. Visszafogok térni, amennyiben időim van, rá, a budapesti kamara javaslatára. Az összes kamarák csatlakoztak a budapesti kamarához. Nincs egyetlenegy kereskedelmi vagy ipari képviselet, amely a t. miniszter úrnak azt javasolta yolna, hogy adjon ilyen előnyöket egyes társaságoknak. És akkor jön egy 38 tagból álló társaság, amelynek akkor még 50.000 pengő sem volt a befizetése, •— azt hiszem, csak 25.000 pengőt fizettek be — és annak a t. miniszter úr — nem tudom készpénzben adta-e, vagy csak garancia alakjában adta, inri'l a miniszter úr itt saját szavaival ellentétbe jön — 300.000 pengőt ad, hogy mennyi időre, azt nem tudom. Ügy hallom, 3 évre adta. Ezeknek ad ilyen 300.000 pengős garanciális alapot. Mégpedig mire nézve garanciális alapot? Arra nézve t. uraim, hogyha ezek közül a szövetkezeti tagok közül az egyik inzolvens lesz, akkor az állam lép a helyébe és az állam fizeti meg azt a különbözetet, amellyel inzolvens lett. Bocsánatot kérek, ha az állam belép az egyes tagért garanciális fondba abban a tekintetben, hogy az állam fizet, ha az illető inzolvens lesz, ez a teljes delcrederé-t, amelyre a nagykereskedőnek és mindenkinek számítania kell, egyszerre nullifikálja. Különbséget tesznek kétféle kereskedő között- Az egyik az államilag- támogatott kereskedő, az elsőrangú kereskedő. Megjegvzem, hogy azok mind príma emherek, akiknek a miniszter úr adott; mind elsőrangú detailistá.k, akiknek megvan a jól megalapozott hitelük, úgy külföldön, mint bel•földön, ezeknek tehát még- szükségük sem volt arra. hogv a miniszter úr odaálljon és azt mondja: két kategóriát teremtek. Ha tehát' az a cseh gyáros elad itt valakinek, egy cégnek, akkor az egyik oldalon ott van a szövetkezet, amelynél megvan az állam garanciája, a másik oldalon pedig ott vannak azok a kereskedők, akik vagy nem akartak belemenni a szövetkezetbe, vagy pedig a szövetkezet nejn vette be őket. Mert míg az egyik oldalon azt mondják a miniszterhez való feliratukban, hogy csak prima kereskedőket vesznek fel. addig abban a pillanatban, amikor a kereskedőkhöz beszélnek, azt mondják, hogy minden tisztességes embert felvesznek. A t. miniszter úr, amikor a VII. kerületben, közvetlenül egy nappal a választás előtt beszédet tartott, ott már beharangozta ezt az egész dolgot. Azt mondta (olvassa): «Az utolsó napokban egypár olyan intézkedéssel tudtam jönni, amelyek kezdeményező lépések, de amely úton haladva, eredményeket érhetünk el. Két foglalkozási ágnak jöttem hitellel segítségére: az élelmiszerkereskedőknek és a textilkereske(lőknek.» Elsősorban, t. miniszter úr, ha megtette a miniszter úr ezt ennek a két foglalkozási ágnak a tekintetében, miért nem teszi meg ezt aiz összes foglalkozási ágak tekintetében? (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Rajta leszek!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, honnan veszi a pénzt? A Kereskedelmi Kamara nagyon jól mondja felterjesztésében: vagy megadja a miniszter úr az egész vonalon ezeket az előnyöket, és akkor ezt >a>z állam nem bírja, vagy megadja egyes vonatkozásokban és akkor különbséget • teremt, amely Magyarország gazdasági életének igen nagy kárára lesz. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Majid megmagya-