Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

08 Az országgyűlés képviselőházának J+58. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. joguk volna. Mindezek azonban csak elméleti elgondolások. Nem a kormány politikai felelőssége, nem a k-ormányhoz való (bizalom az, amely túlsegít ezeken a nem tetszetős, az előadó úrnak szemében sem tetszetős intézkedéseken. Oh kérem, ezeket a gyakorlati közgazdász, a multak tapasztalatain okuló és a jelen történéseinek összefüggéseit látó és figyelő politikus másképpen Játja. Ezeknek a szemében ezentúl sem a jámbor, ímegnyírott kartelibárány fog szeimbenállani a kormiányordassal, (Derültség.) ezentúl is — eziránt legyünk nyugodtak — a kartellordas marad kartellordas, ami volt és hiába próbálja ez a törvényjavaslat a kormány-bárányra felhúzni a farkasbőrt a hozzátartozó vicsorító fogakkal és éles karmokkal, ugyanazok a hatalmaik, amelyek a múltban megakadályozták a kormányt, hogy eddigi jogaival éljen, meg fogják akadályozni a kormányt ahban is, hogy a jövőben éljen a többjoggal. Mi lesz az egész különbség? A kartellek rezsiköltségei fognak emelkedni. (Rassay Károly: Ez igaz! Ez biztos! Az igazgatóságig tagságok fognak szaporodni a,képviselők köréiben! —- Jánossy Gábor: Több munkanélküli talál elhelyezkedést. — Rassay Károly: A 'munkanélkülieknek egész jó jövedelmük lesz. Ebben egyetértünk! — Zaj.) Hát bolond ember és esztelen politikus az, aki arra gondol ma, hogy ellentétet kell szítani a kormányzat gazdasági . politikája és az ingó nagytőke között. Ellenkezőleg, ezt dédelgetni, melengetni, becézni, ápolni, gondozni kell, de csak addig és azon feltétel alatt, hogy az ingó nagytőke ne akarjon ellentétbe kerülni az egyéb közgazdasági tényezőkkel, maradjon azokkal harmóniában. Ha pedig megállapodunk abban, ha egyek vagyunk a felfogásban, hogy az ingó nagytőket szeretettel kell gondozni, de egyek vagyunk abban is, hogy nem szabad megtűrnünk az ingó nagytőke ^exkapád jajt, túlkapásait a töhíbi gazda-sági tényező rovására, akkor össze kell fognunk arra is, hogy az ingó tőke közéleti tényezőknek közgazdasági érdekeltetése útján ne akarja a jövőben úgy leszerelni a kor1 mányzat akaratát, amint azt a múltban tette. Legyünk azzal tisztában, hogy amíg az Összeférhetlenséget krudélisan az egész vonalon meg nem szigorítjuk, amíg a közügyeket nem az erkölcsi és gazdasági puritanizmus intézi, addig hozhatjuk a legszigorúbb kartelitörvényeket, azok papíron fognak maradni, ha pedig el fog jönni, ahogy talán egyszer el fog' jönni, ez a jobbik korszak, akkor nem lesz szükség kartelitörvényre, nem lesz szükség rendkívüli felhatalmazásokra, mert a kormány a maga rendes hatalmi körében a maga normális erejével is vissza tudja szorítani a kartellek visszaéléseit. .Ezek után minden különösebb jóstehetség -nélkül állapíthatjuk meg, hogy ebből a törvényjavaslatból mi^ fog az életbe átmenni, mi fog megvalósulni és mi fog a pápiron imaradni. Egészen bizonyos az, hogy a kartellbejelentéseknek, az okmányfbenyujtásoknak kezelése, ellenőrzése, a kartelltörvény által kötelessé vagy lehetővé tett egyéb intézkedések szükségessége, mindezek egy új adminisztratív ügykört fognak kitermelni, ami természetesen az aktákat és a személyzetet fogja «szaporítani, (Jánossy Gábor: Egyikre sincs szükség!) nagy megelégedésére mindannyiunknak, akik bizakodtunk abban, hogy egyszer talán az állami bürokrácia, ,a közigazgatási személyzet leépítésére is sor fog kerülni. (Rassay Károly: Minek a közgazdasági minisztérium'? Most születik meg örökre.) Egészen bizonyos az is, hogy a kartellbíróság intézménye papíron fog maradni és a kartellbíróságot funkcióra a kormányakarat sohasem vagy csak a legkivételesebb esetekben fogja hívni, mert a 6. §-ban a kormánynak megadott jogkör mindig elég lesz arra, hogy a kartelleket térdre kényszerítse, mint ahogy térdre kényszeríthetné mai jogköre között is, ha akarná. Es ha a Ház plénumának bölcsesége lépést^ fog tartani az egyesült bizottságok bölcseségével, akkor még élni és virulni fog a törvénynek egyetlen intézkedése, a lex Marschall, a Marschall t. képviselőtársunk kezdeményezésére a javaslatba iktatott új 17. §, amely bünteti azt is, aki a vásárra hozott agrárcikk megfelelő árának kialakulását azzal befolyásolja, hogy a vásárlástól tartózkodik. Szóval, aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, beteg lesz, mert ezen szakasz pönalizálása alá fog tartozni az is, aki a vásárra megy... (Sándor Pál: Hihetetlen, hogy ezt a miniszter úr elfogadja! — Strausz István: Ilyen analógia nincs a világon!) Ezen f szakasz pönalizálása alá fog tartozni tehát az is, aki a vásárra megy, de nem vásárol, mert drágálja az árut. Az is, aki későn megy a vásárra, .mert arra számít, hogy távolléte alkalmat ad arra, hog*y az ár közben letöredezzék.^ De a szakasz alá fog esni az is, aki a vásárról teljesen elmarad. A lex Marschallnak elméssége egyenesen rá fogja kényszeríteni a helybeli vagy környékbeli termény-,, marha-, baromfi- és egyéb kereskedőket, hogy a vásárra hozott árucikkeket a kért áron vásárolják meg, mert csak nem kockáztathatják meg a kéthónapi büntetést, amelyet kapnak akkor, ha a rendőrbíró megfelelőnek fogja találni azt az árt, amelyen ők nem akartak vásárolni, mert drágálották. Es a Marschall-féle elgondolásnak továbbgondolásaképpen szinte magától felvetődik a gondolat, hogy nem volna-e legegyszerűbb a vásárokon felállítani a derest, mint a vásárra hozott áruk megfelelő áralakulásának leghathatósabb biztosítékát. De hát t. többség, mindez, amit felhozni bátorkodtam, önöknek mindegy. Önöknek kizárólag az fontos, hogy a kormányt és magukat túlsegítsék a pillanatnyi helyzet nehézségein, (Jánossy Gábor: Az országot, nem magunkat! — Sándor Pál: Az országot nem! — Jánossy Gábor: Az a fontos!) amit az okozott, hogy az agrárérdek és az ipari érdek egymással szemben... Elnök: Sándor Pál képviselő urat kérem, tartózkodjék az ilyen megjegyzésektől.^ Baracs Marcell: Nem fogják megoldani ezzel a törvényjavaslattal a kérdést. Az agrár érzékenységet akarják tompítani a nélkül, hogy a nagyiparnak bántódása esnék. (Strausz István: Tudják ezt az agráriusok. — Jánossy Gábor: Dehogy tudják! — Strausz István: Tudják! — Jánossy Gábor: Senki sem tudja!) A fenyők ezután sem fognak az égbe nőni, de eddig sem nőttek az égbe és a fenyők eddig is sudaras erős törzsbe szöktek és nem fog az ő törzsüknek bántódása lenni. (Simon András: Fenyő Miksára gondol? — Derültség.) T, többség! önök mgyebár ettől a törvényjavaslattól jótékony, előnyös hatást várnak (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) az elkövetkező választásokra. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nem arra! Hol van még a választás? Kisebb gondunk is nagyobb a választásnál. — Zaj.) En attól félek, hogy ha mondatomat befejezem, ak-