Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 45S. tételével, és a népek önrendelkezési jogának sutba dobásával (Jánossy Gábor: Gyalázat!) reá ne kényszerítsék a legyőzőitekre a történelem legerőszakosabb és legigazságtalanabb békediktátumait. (Ügy van! Ügy van jobbfelől és a középen.) Nos, tisztelt Ház, Irányi Dánielnek imént általam idézett interpellációja nyilt bizonysága annak, hogy a népek önrendelkezési jogának iránytszabó fontosságát nem Wilson hirdette "lőször, hanem messze megelőzte őt ebben^ a tekintetben Irányi Dániel, aki már hatvan évvel ezelőtt, mégpedig éppen Franciaország érflekében, tiltakozott az olyan békekötés ellen, (Krisztián Imre: Most ilyen hálátlanok velünk szemben!) amely beleütközik a népek Önrendelkezési jogába. Bs ugyan ő ugyanakkor előre megmondotta, hogyha ez mégis megtörténnék, akkor újabb, mégpedig sokkal pusztítóbb háború lesz ennek következménye. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lukács György: így is történt Mert nem telt el másfél emberöltő és a frankfurti békében a népek önrendelkezési jogán ejtett sérelem felidézte a pusztító világháborút. Intő jel ez arra, t. Képviselőház, hogyha idejekorán nem nyernek orvoslást azok a brutális sérelmek^ amelyeket a trianoni békediktátum, de egyáltalában a Párizs-környéki békék a népek önrendelkezési jogán ejtettek és amelyeknek egyenes következménye az a rettenetes gazdasági leromlás is, amely ma már legyőzötteket és győzteseket egyaránt ingat meg létalapjukban, akkor önmagától és szükségkép bekövetkezik az elfojtott szenvedélyeknek olyan elemi erejű kitörése, amely pusztításaiban messze felül fogja haladni a világháború borzalmait is és talán Európa végenyészetére vezet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ne bizakodjanak tehát... Elnök: Kérem, a képviselő urat figyelmeztettem, hogy beszédideje lejárt. Lukács György: Még tíz perc meghosszabHítá st ÍKPTPIC Elnök: Méltóztatnak megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. (Jánossy Gábor: Megérdemli!) Lukács György: El ne bizakodjanak tehát a hatalmasok hanem szívleljék meg a történelem intését és addig igyekezzenek orvosolni a bajokat, míg nem késő. Lássák be, bogy hiába vannak állig felfegyverkezve, mert a lefegyverzett legyőzötteket nem tarthatják őrizet alatt és nem félemlíthetik meg időtlen-időkig. Az igazságos revíziónak követelése hangosan dübörög a megnemértés és konokság érckapuin. Nyissák ki ezeket az érckapukat a.hatalmasok önként, nehogy a visszatartott szenvedélyek ellenállhatatlan ereje törje be azokat. (Helyeslés jobbfelől.) A másik intelemmel, t. Képviselőház, amelyet Irányi Dániel 60 év előtti fellépéséből le akarok vonni, Franciaország népéhez fordulok. Alhhoz a néphez amely mindenkor a civilizáció élén haladt, amely nekünk annyira, rokonszenves, amely lelki tulajdonságokban olyan közel áll hozzánk s amelynek politikusai mégis oly kőkeményen bántak el velünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar nép együtt érzett a francia néppel ez utóbbinak nagy nemzeti szerencsétlenségében és ennek

n imponáló bátorsággal kifejezést is adott. Sőt, amidőn négy évtized múlva bekövetkezett a világháború szörnyűséges vihara, amely Magyarországot Franciországgal ellenséges táborba sodorta, Magyarország a területén maradt francia állampolgárokkal szemben semminemű megtorló rendszabályt nem alkalmazott, őket 'ilése 19$ 1 január hó 28-án, 'szerdán. 63 szabadságukban, foglalkozásukban és kenyérkeresetükben semmiképpen .sem gátolta Es mégis, amidőn önhibánkon kívül minket tiport le a sors,^ ridegen fordult el tőlünk a francia közvélemény és közönyösen nézte szenvedéseinket. Mi azonban ezért mégsem a franciákat okoljuk^ mert jól tudjuk, hogy a világháború franciái csak az ellenséges propaganda szemüvegén keresztül láthatták Magyarországot és így szinte szükségkép torzképet kellett maguknak alkotniok Magyarország felől. Azóta azonban szenvedésekkel teljes 12 hosszú év telt el és a levéltárakból nyilvánosságra került adatokból megállapították a törénetírók, hogy Magyarországnak semmi része isem volt a világháború előidézésében, ellenkezőleg, az akkori magyar kormány minden emberileg lehetőt elkövetett a háború elkerülése érdekében és így Magyarországot kizárólag a viszonyok ellenállhatatlan ereje <sodorta bele abba a háborúba, amelytől semmi várni valója sem volt. De az oknyomozó irodalmi munkáknak egész sorozata, amelyek a -különböző kultúrnemzetek legkiválóbbjainak, köztük kitűnő francia íróknak tolllából is erednek, megcáfolta azokat az ellenséges ráfogásokat is, amelyek azt szuggerálták a világnak, hogy Magyarország elnyomta nemzetiségeit. Mint a köd, úgy foszlottak szét azok a vádak, amelyek alapián meghallgatás nélkül szine halálraítélték Magyarországot és a történelemben páratlanul álló kegyetlenséggel szertedarabolták annak élő testét. Ellenben most is szabadon folyik tovább az utódállamok területén az elszakított magyar milliók elnyomásának, megsemmisítésének, avagy einem zetietlenítésének lelkiismeretlen hajszája. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Kiirtása!) Nagyon is elérkezett tehát az ideje annak, hogy a franciák végtére szabaduljanak attól az egyoldalú befolyásolástól, amely az igazat eltakarja szemeik elől és megismerjék a valóságot, amely mindezideig csak torzképben állott szemeik előtt. (Ügy va,n! a jobboldalon.) Mi magyarok a lengyelekkel is, a franciákkal is éreztettük szeretetünk^ melegségét elnyomottságuk szomorú időszakában. (Ügy van! a jobboldalon.) Bizton és önérzettel várjuk tehát annak bekövetkezését, hogy a jobban infqrmált nemes francia nemzet, ^ nagy tradicióihoz híven, az igazság fáklyájának világánál megadja nekünk azt az elégtételt, amelyre ^ezer év ciyilizatórius munkájával és szolidáris együttérzésünkkel rászolgáltunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Csak egy héttel ezelőtt jelent meg a Notre Temps című párizsi folyóiratban egy 180 aláírással ellátott manifesztum. Ezt a manifesztumot Franciaország legkiválóbb írói, művészei és tudósai írták alá. Ez a kiáltvány a népek szabad megegyezésén alapuló megértésben látja Európa életbenmaradásának és a béke megőrzésének egyetlen lehetőségét. Ez a manifesztum félreismerhetetlenül elítéli a diktátumokat és csupán a népek szabad megegyezése alapján létrejött szerződésekhez fűzi a feltétlen tiszteletbentartás követelményét. Ez a szellem az, amely méltó a franciák dicsőséges múltjához, nem pedig az, amely a szabadság és a népjogok kiküzdőit a Párizskörnyéki békék megmerevítésével Európa börtönőrének szerepére kárhoztatja. (Ügy van! a jobboldalon.) En bízom a franciák megértésében. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps' a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A napirend előtti felszólalás toll*