Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának i$f. ülése 19SÍ január 27*én, kedden. 59 szempontból sürgetik a munkaidőnek törvénynyel megvalósított rövidítését, hogy ezzel minél huzamosabb időre kiemeljék a magasabb rendeltetésű egyént a gyáripari keretekbe szorított, lelket fonnyasztó, eszközmegszerző tevékenységnek köréből és megadják számára a lelkes emberi természetnek megfelelő élet lehetőségeit. Ha felvetem a kérdést, hogy vájjon a szóbanlévő reform megvalósításával járó szociális előny felér-e azokkal .a szociális áldozatokkal, melyeket' a termelésnek a munkaidő korlátozásával járó újabb megter)helése, az alig versenyképes iparágak exportlehetőségeinek a termelési költségek emelkedésével minden bizonnyal bekövetkező csökkenése, egy helyett kettő, vagy kettő helyett három munkáscsapatnak: beállítása minden bizonnyal kivált, — nem tudok szabadulni ama aggodalmaimtól, (hogy a munkaidőnek mai korlátozása a termelési költségek emelése okán a hazai ipar bel- és külföldi versenyképességét nem egy iparág tekintetében veszélyeztetné és ezzel nagyobb mértékben váltana ki munkanélküliséget, mint amilyen mértékben lehetővé tenné újatoib munkaerőknek a termelő folyamatba való beállítását. De még ha feltételezzük is, hogy a munkahiány csökkentését vonja maga után a munkaidőnek törvényi korlátozása, a vonatkozó számadatok meggyőznek bennünket arról, hogy ez a teoretikusan feltételezett munkahiánycsökkenés még abban az esetben is egészen elenyésző lenne, ha a termelési költségeken keresztül ellenkező irányban, mint munkanélküliséget fokozó tényező, nem haitna. Elvi álláspontom tehát a washingtoni egyezménynek megfelelő köztörvényi szabályozást sürget, gazdasági adottságaink azonban a kérdésnek óvatos kezelésére és .a munkaidő törvényi szabályozása időpontjának nagy körültekintéssel való megválasztására késztetnek. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1931. évi január hó 16-án. Ernszt Sándor s. k. Elnök : Az interpelláló képviselő úr óhajt a viszonválasz jogával élni. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A népjóléti miniszter úr egy régen hozzá intézett, illetve nem is hozzá, hanem boldogult elődjéhez intézett interpellációmra ma válaszol írásban, amely válaszban

r kifejti, hogy elvileg helyesli azt a törekvést, hogy a munkaidő 8 óra legyen, de hogy azt törvénybe iktassa, atrra nem találja ma az időt alkalmasnak. Akkor jelenti ezt ki, amikor éppen a munkanélküliség olyan borzasztó mérvű, mint amilyen, s tanulmányozást ígér, s ígéri, hogy majd valamikor sor kerülhet erre a törvényjavaslatra is. T. Ház! A munkaidőt ma volna • helyes megrövidíteni, amikor az emberek éheznek. A technikai fejlődésnek és rohamos előretörésnek ebben a korában, ha nem is beszélnénk arról, hogy ezen a téren ebben az országban milyen a berendezés és r milyen a munkaadók által folytatott kizsákmányolás még nagyon sok szakmában, éppen a technikai fejlődés hatása alatt kellene a munkaidőt törvényesen megrövidíteni, s ekkor a népjóléti miniszter úr azt mondja, hogy majd tanulmányozni fogja a kérdést tovább, ugyanakkor pedig azt az előkészítő munkát, amelyet boldogult elődje megkezdett, beszüntette. Ennek alapján én a miniszter úr válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Azok, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Végül következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Patay képviselő úrnak a külföldi kölcsön tárgyában 1930. évi november hó 26-án előterjesztett írásbeli interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «A képviselő úr interpellációja szerint a Magyar Nemzeti Bank az ország hitelellátását nem alimentálja kellően, miért is javasolja, hogy a felveendő külföldi valutakölcsön tekintélyes része a^ Magyar Nemzeti Bank alátámasztására fordíttassék, hogy a bank ezzel az újabb fedezettel megerősödve, az ország hiteligényeit fokozottabb mérvben kielégíthesse. Az interpellációra vonatkozó válaszomban reá kell mutatnom arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem szorul megerősítésre és rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a bank céltudatos működését biztosítani hivatva vannak. A rendes hitelkeretek leszállítására soha semmiféle intézkedés nem történt. 1928-ban épp a mezőgazdaság érdekében olcsóbb kamatláb lehetővé tétele céljából tényleg visszavont a Magyar Nemzeti Bank 35 millió pengő olyan hitelt, amely nem volt állandó hitelnek szánva, azóta azonban ezek a hitelek ismét kiadattak, és a hitelkereteket a bank ma sok speciális esetben, ahol erre különösebb okok fennforognak, bővíti is. A Magyar Nemzeti Bank vezetése olyan kezekben van, amelyek mindenkit megnyugtathatnak arra nézve, hogy a bank a reája háruló feladatoknak mindenkor meg fog felelni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. 1931. évi január hó 15-én. Wekerle Sándor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élmi?Patay Gyula: Nem, Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét), Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) t Ha észrevétele nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az, ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 32 perckor.) Hitélesitettéh : Éhn Kálmán s. h. Mandorffer Ignác s. k, naplobiráló-bitottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. 10