Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának U bármiféle gyanúsítással vagy hasonlóval élni azokkal a kartellvezérekkel szemben, akik kötelesek ezeket a megállapodásokat és szerződéseket letenni, de mégis legalább félreértésekre adhat okot, vájjon feltétlenül jó-e az a bizonyítási eszköz, helyes-e és ugyanaz-e, ha konkrété rákerül a sor, amelyet utólagosan miniszteri felhívásra bemutatnak. A bejelentést tehát nem találta elégségesnek a bizottság. A németeknél nincs bemutatási kötelezettség, de az a példa, amelyet a német gyakorlat felmutat, azt bizonyítja, hogy ezek a szerződések ott nem is olyan nagy titkok. Olyan nagy dolgot csináltak itt a káli-egyezménnyel, meg a nyers acéltröszttel, és tény, hogy akadtak olyanok, akik állítólag foglalkoztak közgazdasági kérdésekkel és nem akarták nekem elhinni egypár hónappal ezelőtt, hogy ez nyomtatásban is megvan, angolul, németül, franciául, sőt magyarul is. A németek akkora anyagot gyűjtöttek össze ezekből, hogy ott alig van titok. Nem tudom, hogy olyan rettenetes nagy sérelemmel jár-e ez a bemutatási kötelezettség, hisz a nyilvánosságot úgyis kizárja a törvény, sőt ha jól emlékszem, a törvény 4. §-a egyenesen elrendeli ezeknek az iratoknak bizalmas kezelését, tehát megint csak bizalmi kérdés az, hogy a bemutatási vagy bejelentési kötelezettség között disztingválunk-e. Aláhúzom, hogy a bizottság határozottan a bemutatási kötelezettség mellett foglalt állást. A 3. § a megbízottakról rendelkezik. Ezt az intézményt a külföldi jogszabályok nem ismerik a kartellekre vonatkozólag. Nálunk nem mondom, hogy ez szükségesebb, mint ott, de jó, hogy benne van a javaslatban és ezzel tökéletesebb is lesz kartellrendszabályunk, mert sokkal könnyebbé és lebonyolíthatóbbá teszi és emellett gyorsítja is az eljárást. Ügyis elég sok a panasz különösen a bíróságok előtti eljárás hosszadalmas elhúzódása miatt. A 4. § a nyilvántartásról rendelkezik. Nincs hozzá megjegyzésem, mert erről voltam bátor már szólni, Az 5. § felállítja a kartellbizottságot. Ez a kartellbizottság tulajdonképpen egy véleményező szerv. Minden államban van valami hasonló intézmény, ámbár nagyon sok helyen ezek a felállított szervek hatósági funkciót is gyakorolnak. Hogy ez jó, helyes és megfelelő intézmény, az maga nem vitás, legfeljebb az összetétele lehet csak vitás. Egyetlenegy oldalról kifogásolták csak, hogy ez felállíttatik, mondván, hogy a miniszteri felelősség esetleg a kartellbizottság hátamögé bújik. Ez természetesen nem akceptálható ellenvetés és nem is elég komoly ellenargumentum. A kartellbizottságtól nagyon sok függ és én óhajtanám, hogy ennek olyan nagy legyen a tekintélye és úgy legyen összeállítva, hogy véleményeit maga a közvélemény, különösen pedig az érdekeltek is elfogadják és majdnem bírói ítélet hatályával ruházzák fel. Mindenesetre fog annyit érni, mint a gentleman agreement. Afelett lehet vitatkozni, hogy hogyan állíttassék össze, hogy több vagy kevesebb tagja le^yen-e, de afelett, hogy ez egy szükséges és jó szerv lesz, vitázni sem lehet. A 6. § tulajdonképpen a javaslat dereka, a gazdaságpolitikai rész. Elsősorban a kormánynak adott felhatalmazással, tehát preventív eszközökkel igyekszik megoldani a kartell körül keletkezett bonyodalmakat és kérdéseket. Megállapítja ez a szakasz azt, hogy a közgazdasági miniszter a kartellek felett felügyeletet gyakorol, amikor a szakasz 1. pontjában megadja a jogot arra, hogy betekinthet az iratokba, felvilágosításokat kérhet stb. Megállapítja azután azt, hogy egyeztethet is, sőt azt hiszem, a gyakorlatban úgy fog kialakulni a dolog, hogy az audiatur et altera pars elve 57. ülése 1.931 január 27-én, kedden. 53 mellőztetni nem fog, tehát mindig meg fog kérdeztetni a másik fél is, mielőtt a szakasz 2—6. pontjaiban foglalt felhatalmazásokat a közgazdasági miniszter alkalmazná, vagy ezekkel élne. Felhatalmazást kap itt a közgazdasági miniszter arra is, sőt egyenesen kötelességévé téte

v tik, hogy amennyiben ezek az előzetes intézkedések nem vezetnének célhoz, ebben az esetben előterjesztést tehet a minisztériumnak bizonyos kedvezmények megvonására, bizonyos vámpolitikai és iparrendészeti intézkedések megtételére. Az eredeti javaslattal itt a bizottság egy nüanszban szembehelyezkedett, nevezetesen korlátozta a javaslat által tervezett felhatalmazást annyiban, hogy az iparrendészet körében a minisztérium nem tehet olyan intézkedést, illetőleg nem vonhat el olyan hatósági jogosítványt, amely az illető ipar részére az üzem folytatását lehetetlenné tenné, hanem ez iránt a bírósághoz kell fordulni, tehát a bíróságok jogkörébe utalja a jogosítvány elvonását. Azután a minisztérium kérheti a kartellbíróságtól az előzetes intézkedések megtételét, és végül utoljára — bár ez nem olyan sorrend, taxáció, hogy köteles volna a sorrendet betartani a miniszter, mégis utoljára sorolja fel — ultimo ratióként megindíthatja a közkeresetet a kincstári jogügyi igazgatóság útján. Érdekes rendelkezése ennek a szakasznak az utolsó bekezdése, amely provideál arra az esetre, amikor nem összebeszélés, nem előzetes megállapodás folytán és következtében érvényesül a kartelltendencia és a közérdek nem ennek következtében szenved esetleg sérelmet, hanem egy személy fejti ki ugyanezt a tevékenységet. Ebben az esetben is a miniszter ezeket a rendszabályokat alkalmazhatja. Felesleges volna, indokolni, hogy miért, mert hiszen egy jogi személy köpönyege alá bújhat akárhány vállalat, fúzió is lehet, de magánszemély is lehet, aki a piac felett uralkodó helyzetét ugyanarra a tevékenységre használja fel, amely itt az egyes rendelkezésekben részletezve van. Erre a bekezdésre feltétlenül szükség van. A 7. § az actio publica-ról intézkedik. Voltam bátor már errevonatkozólag a bizottság álláspontját ismertetni, hogy kizárólag actio publica-t kíván engedni és ennél megállapítja, hogy mit kérhet a királyi kincstári jogügyi igazgatóság a kartellbíróságnál, így pénzbírság terhe alatti eltiltást stb. Ezek aprólékos jogi részletek. A 9. § az eljárási szabályokat ismerteti az actio publica-ra vonatkozólag, amely megállapítja különösen azt, hogy itt a polgári perrendtartás elvei alkalmazandók, tehát nem rendelkezései, nem a paragrafusokban foglalt konkrét rendelkezések. Ennélfogva a kartelibíróságnak módjában áll nemcsak a királyi Kúria előtti tárgyalásra alkalmas szabályokat, hanem általában a polgári perrendtartás elveit alkalmazni, nem köti tehát holmi idézési határidő, nem köti a nyilvánossági forma, semmi sem köti. Ebben a keretben egyszersmind érvényesülhet az a kérdés is, amelyet bizonyos oldalon előterjesztettek, hogy kartellügyekben a tárgyalások ne legyenek nyilvánosak. Ott, ahol szükség lesz a nyilvánosság kizárására, a bíróság fog dönteni abban a kérdésben, hogy a nyilvánosságot kizárja-e vagy sem. A 11. § egyszerűen leszögezi azt az elvi álláspontot, hogy outsiderek és bármely harmadik személy fennálló jogviszonyból, tehát kartellszerződésből, valamintannak érvénytelenségéből eredő jogait a törvény rendes útján érvényesítheti, vagyis, hogy ezekre nézve marad a mostani jogi helyzet, mint jogi instrumentum, egy különbséggel és ezért kellett ez a szakasz, hogy ennek ellenkezőjét ki sem lehet kötni, vagyis nem is mondhat le az illető fél arról a jogáról, hogy ezeket a jogait bíróság előtt érvényesítse. i