Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházénak Jf5 nem is tudunk mást leszegezni még a törvényben sem. Azt mondjuk, hogy a közérdeket akarjuk védeni. A közérdek határán az önzést meg kell állítani, tehát egy elasztikus szabály kell, amely a konkrét esetekben való elbírálást a kormány vagy bármely tényező kezére adja. A vita de lege feranda itt világszerte tulajdonképpen afölött folyik, hol végződik ez a határ, hol üssék le a tilos jelzőt : »«eddig és ne tovább» és melyek az e célok elérésére alkalmas eszközök. Az állami beavatkozás határainak megállapítására — amint voltam bátor jelezni, — általános érvényű gyakorlati szabály nincsen és nem lehetséges, mert ez kor, hely, idő, iparág, egyes országok speciális viszonyai szerint a konkrét esetekben is változik. Az e célok elérésére alkalmas eszközök kiválogatása felett, az eszközök, a módszerek, a rendszerek megállapítása felett szintén világszerte folyik vita- Az ma már nem vitás, azt elismerték a kartellszabadság legvehemensebb védelmezői is, hogy a kartellek és más hasonlójcélú alakulatok állami felügyelet és ellenőrzés alá tartoznak éppen úgy, mint a gazdasági életnek minden alakulata és minden jelensége. Ennek alkotmányjogi vonatkozása még az is, hogy ezek a szervezetek, amelyeknek anyagi lehetőségei úgyszólván beláthatatlanok, kikezdik magát az állam szuverenitását. is. Úgy szokták mondani : «állam az államban». De ezek csendesebben dolgozó közületek is lehetnek, amelyek darabonként ragadják ki az államok és a kormányok kezéből a gazdasági szuverenitást. A felügyelet és ellenőrzés tehát sine qua nonja egy kartellrendszabály megalkotásának. Az a kérdés, hogy a felügyelet és az ellenőrzés hatályossá tételére milyen eszközök és módszerek kínálkoznak. Nagyon erősen hangsúlyozták konferenciákon, — a varsói konferencián, a világgazdasági kongresszuson is — a nyilvánosság kérdését, hogy a nyilvánosság felügyelete alá kellene helyezni a kartelleket, a kartelltendenciát és általában a gazdasági életnek ezt a fejlődési irányát. Lehet, hogy azok, akik a nyilvánosságot sürgetik, a nyilvánosság ellenőrzésének igen nagy súlyt tulajdonítanak, — többek között magam is — talán a jövendőben tudnának bizonyos célokat elérni, azonban, hogy ezidőszerint Magyarország közgazdasági élete és a nevelő- és védvámok oltalma alatt felnövekedett ipar még nem bírja el a teljes nyilvánosságot, azt be kell látni, különösen a gyártási és egyéb üzleti titkokra vonatkozólag. Ennélfogva a nyilvánosságnak a legszélső határig való érvényesítését feltétlenül el kell ejteni, amint ezt a nyilvánosságot nem merte egyetlen egy létező jogszabály sem előírni. Bizonyos korlátolt nyilvánosságot ismer a norvég törvény, amely azonban csak bizonyos esetekben való közzétételt enged meg. A felügyelet és az ellenőrzés gyakorlásánál tehát meg kell maradni a másik három eszköznél, amelyet a törvényjavaslat is ismer és ezt a rendszert követi is; tudniillik a szerződések kötelező írásba foglalásánál, a szerződések bemutatásánál és a nyilvántartásnál. A javaslat ezt a három utóbbi tételt elfogadta, tudniillik az írásbafoglalás kötelezővé tételét és érvényességi kellékké való tételét, valamint a kartellszerződéseknek és az azt kiegészítő és módosító megállapodásoknak és határozatoknak bemutatását, valamint nyilvántartásba foglalását. Erősen vitatott kérdés az, vájjon a kartellrendszabály megalkotásánál és irányának megválasztásánál a kormányzati intézkedésekre, mondjuk a közigazgatási intézkedésekre, a prevencióra fektessük-e a súlypontot vagy pedig a bíróság joggyakorlata által alakítsunk ki olyan irányzatot, amely a kartellek jövendő magatartá>7. ülése 1931 január 27«én, kedden. 51 sara nézve is befolyással bír és amely a kérdést legalább is előbbre viszi. A németek az utóbbi állásponton voltak, t. i. a bírói gyakorlattal akartak egy egységes felfogást kialakítani, kénytelenek voltak azonban belátni, — bármilyen érdekes, és egyike a legérdekesebb tanulmányoknak éppen a német judikatúra — hogy nem vezet ez sem teljesen a célhoz és nem vezet megnyugváshoz. Azoknak túlnyomó része, akik ezt a kérdést tárgyalják, a felé a felfogás felé tendál, hogy inkább kormányzati intézkedésekkel, preventív eszközökkel igyekezzenek a kérdést előbbre vinni és igyekezzenek a kartelleknek ezeket a visszhajtásait eltávolítani, szükség esetén visszaéléseit is megtorolni. Ezért a mi törvényjavaslatunk is a prevencióra és a kormányzati intézkedésekre helyezi ugyan a súlypontot, de azért mégis szervezi a kartellbíróságot is, mert jogállamban bizonyos alakulatok törvényszerű alakulása, törvényszerű működése tekintetében a végső szó mégis csak a kormánytól független bíróságra ruházandó. Ez a javaslat azonban célját igazán akkor fogja elérni, ha minél kevesebb kérdés kerül a kartelibíróság elé, ha preventive sikerül ezeket a kérdéseket lehetőleg nyugvópontra juttatni. T. Képviselőház! Amikor akartellekre vonatkozó jogszabályok alkotása külföldön és itt is szóbakerül, háromféle szempont tolul előtérbe : vájjon csak közjogi vagy egyszersmind magánjogi vonatkozásokat is rendezzen-e a törvény és a büntetőjogi vonatkozások hogyan illesztendők bele a törvény keretébe. A magyar törvényjavaslat álláspontja az, hogy kizárólag közjogi érdekeket, kizárólag közérdeket akarván védeni, magánjogi vonatkozásokat érinteni nem akar, (Farkas István : Pedig az hatásos volna!) aminek a 11. §-ban egyenesen kifejezést is ad. Én itt csak regisztrálom. leszögezem, ismertetem a különféle álláspontokat, véleményt a magam részéről nyilvánítani nem akarok. A magánjogi kérdések rendezése közé tartoznék a kartelltagok egymáshoz való viszonyának szabályozása, az outsidereknek, valamint általában a kartelleken kívül állók viszonyainak a kartellekkel szemben bizonyos vonatkozásokban való szabályozása. Ezt a magyar törvényjavaslat nem viszi bele a törvényalkotásba s éppen ezért a kartellbíróság előtt csak actio publica-t ismer; nem ismer magánjogi alapon álló keresetet, hanem egyszerűen megelégszik azzal, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldására elégséges eddigi jogrendszerünk és jogi instrumentumunk is: a rendes bíróság, aminek — ismétlem — kifejezést is ad a törvényjavaslat a 11. §-ában. Az actio publica-t szintén egy szűrőn viszi keresztül, t. i. csak a közgazdasági miniszter utasítására járhat el a királyi kincstári jogügyi igazgatóság. Van egy közbevetett álláspont is, amely szintén elismeri, hogy minden félnek, outsidereknek, kartelltagoknak és más feleknek aktorátussal való felruházása zaklatásokra és a közgazdasági élet turbálására vezetne, azonban köztestületeknek, közhatóságoknak, a fogyasztók szervezeteinek stb., meg akarná adni az aktorátust — kvázi kisegítő aktorátust — arra az esetre, ha a közkereset megindítását a közgazdasági miniszter nem vállalja. Errevonatkozólag azt hiszem, több érdekes álláspontot lesz alkalma hallani a t. Háznak, mert úgy tudom, hogy módosító indítvány is van beadva: preokkupálni tehát az e körül várható vitát nem akarnám, éppen ezért csak regisztrálom az egymás mellett vagy egymással szemben álló álláspontokat. Még egy szempontot kívánnék érinteni, t. i. a választott bíróság kérdését, (Halljuk! Halljuk!