Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

44 Az országgyűlés képviselőházának Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Igen t. Ház! Vass Józsefet mindenki ismerte mint embert, Vass Józsefet nagyon jól ismerte a t. szociáldemokratapárt is. Vass Józsefről nagyon jól tudják, hogy életének egész törekvése, lelke, tehetsége teljesen annak szolgálatában állott, hogy a szegény ember sor; sát, amennyire lehet, portálja és könnyebbé tegye. Méltóztattak az ő működését látni, ne méltóztassanak tehát most, amikor a felelősség elsősorban az övé, olyan nagyon súlyos vádakkal jönni. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Napirend szerint következik a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról- szóló törvényjavaslat (írom- 1106, 1107. sz.) tárgyalása. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! — Elnök csenget.) Bejelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminiszter úr a házszabályok 142. §-ának második bekezdésére való utalással a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Vladár Gábor miniszteri tanácsost miniszteri megbízottként bejelentette. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig az előadó urat illeti a szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Amikor a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot ... (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Farkas István: Kérünk szünetet, hogy az előadó úr ne beszéljen a falaknak! — Várnai Dániel: Öt percbe kerül az egész! Nincs itt senki!) Csendet kérek. Méltóztassék folytatni! Csák Károly előadó: T. Ház! Amikor a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, az igazságügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi együttes bizottságoknak erre vonatkozó álláspontját előadói tisztemből kifolyólag ismertetnem kell, az egyik vonatkozásban nagyon egyszerű és könnyű, a másik vonatkozásiban azonban nagyon nehéz a feladatom. A törvényjavaslatnak, a bizottság álláspontjának és ez álláspont indokolásának ismertetése egészen könnyű és egyszerű feladat. Az a kérdés azonban, amelyet ez a javaslat érint és felölel, elsősorban gazdasági kérdés, tehát a gazdaságpolitikusnak kell elsősorban megszabnia azokat az irányelveket, alapelveket, amelyeket célként a törvényjavaslat maga elé tűz, s kijelölni azokat a határokat és mesgyéket, azt a területet, amelyen mozogni kíván; meg kell mondania: mit, hogyan, mely irányban akar rendezni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) S ha a gazdaságpolitikus ezekre a kérdésekre megfelelt, akkor a jogász feladata már könnyű, mert hiszen már csak a jogi eszközök, instrumentumok és normák keresésére szorítkozik. Bár ez is nehéz feladat egy olyan jogterületen, ahol kialakult, leszűrt nézeteket és normákat még az elmélet sem tudott kialakítani, a legnehezebb mégis a gazdaságpolitikus helyzete, aki a szükségesség, a célszerűség és a lehetőségek szem előtt tartásával kell, hogy megszabja a maga álláspontját és irányelveit. Annak a matériának kezelése, amelyet a javaslat érint, gazdaságpolitikai szempontból is nagyon nehéz, s nehéz a jogásznak és a doktrinernek, akinek egyetlen biztosítéka a U57. ülése 1931 január Ê7-én, kedden. szigorú tárgyilagosság, s ehhez igyekszem is kötni magamat fejtegetéseim során. Igaz, hogy azt mondják: a gyakorlati politikában a legveszedelmesebb emberek a doktrinerek s a polihisztorok, mert a kezükben minden gyakorlati politikai kérdés nagyon könnyen elméletté foszlik, amelyet elfúj a szél, vagy délibáb lesz belőle, amelyet az élet megcáfol. Van olyan nézet is, hogy a legmagasabb praktikum az elmélet. T. Ház) Ezt a javaslatot köznyelven — sajtóban és általában — kartellj avaslatnak mondják. Ez az elnevezés tulajdonképpen nem fedi a javaslat tartalmát, sem pedig a célkitűzését. Sokkal jobban fedi azt a hivatalos cím, mert hiszen ezt a törvényjavaslat magát a kartellk érdest megoldani nem akarja, nem is tudja. Természetesen, foglalkoznia kell azonban előkérdésekként az egész kartelltendenciával, úgyszólván >a közgazdasági élet minden jelenségével. S ebiben^ a vonatkozásban, miután a közvetlen cél mégis csak a kartellek bizonyosfokú megrendszabályozása, — használjuk ezt a kifejezést — azt hiszem, hogy fejtegetéseim során én is megmaradhatok a köznyelven használt «kartelljavaslat» szó mellett. T. Képviselőház! A kartellkérdés ma még az egész világnak nyilt kérdése. A gazdaságpolitika akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozik, nemcsak

r nehéz, hanem bizonyos vonatkozásokban úgyszólván megoldhatatlan feladatok előtt áll. Ezért kénytelen a törvényhozás, a gyakorlati politika különösen az első lépést mindig óvatosan megtenni. Ez az óvatosság, mondjuk: fokozott elővigyázatosság és előrelátás indokolt nálunk is. Indokolt azért, mert hiszen ez a javaslat mégis csak a gazdasági életbe való belenyúlást jelent, s a gazdasági életbe való belenyúlás bizonyos kockázatokai mindig járhat, ezeket a kockázatokat pedig lehető szűk térre kell szorítani. Ennélfogva a bizottság álláspontja szerint is, amely megfelel a kormány álláspontjának, óvatosan kell megtenni az első lépést előre, és semmiféle általános radikális rendszabály nem jogosult, nem indokolt és nem is szükséges, de viszont szükséges radikális eszközöknek in conreto alkalmazására szóló felhatalmazás. Világproblémával birkózunk t. Ház és ezt a kérdést nekünk is bele kell illesztenünk abba a miliőbe, amelyet a nemzetközi adottságok szabnak elénk. Egy átalakuló gazdasági világrend mesgyéjén állunk. Kégi közgazdasági igazságok meghaltak, vagy pedig^ ha még élnek, élet-halálharcot vívnak új irányokkal. A jelen labilis, a jövendő fejlődés iránya bizonytalan. S ez a bizonytalanság, ez a régi és új gazdasági igazságok, vagy a régi igazságok és az új irányok között folyó élethalálharc teszi nemcsak Magyarországnak, hanem ennek az egész kornak, úgyszólván az egész világnak egyik legnehezebb kérdésévé a kartellkérdést. Még nehezebb a kérdés azért, mert ebből a labilitásból, ebből az ingatagságból kifolyólag nincs ennek a kérdésnek egyetlenegy tétele sem, amely ne volna vitás, vagy ne volna legalább is vitatható. Nemcsak az általános alapelvek, hanem a gyakorlati kivitel lehetőségeinek nüánszai is vitássá tehetők. S elbből a nagy vitából kell leszűrnie a t

magyar gazdaságpolitikának is azt az irányt, amelyet követni akar, és azt a lehetőséget, amelyet elérhetőnek vél. S nemcsak ez a kérdés, hanem az egész világ közgazdasági élete tele van belső ellenmondásokkal, következetlenségekkel, amelyek ínég