Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-471

^^™ Az országgyűlés képviselőházának U71. egyik részéről, egyszer a másik részéről kelljen idehozni ilyen brutális dolgokat, amelyek nem használnak a leventeintézménynek. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, adjon megnyugtató választ. Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Egészen röviden adom meg válaszomat az interpellációra. Hogy megnyugtató lesz-e, vagy nem megnyugtató, azt nem tudom, vett értesüléseim alapján inkább arra fogok szorítkozni, hogy objektív legyen. Horváth Ferenc Szentesen többrendbeli levente-óráról elmaradt és e miatt a leventeparancsnok arra kérte a rendőrséget, hogy az illetőt állítsa elő a legközelebbi leventeoktatásra. Erre a rendőrség egy rendőrt küldött ki Horváth Ferenc lakására és ott a szülők azt mondották, hogy az illető nincs otthon. A rendőr eltávozott, de utóbb ismét visszatért és mégegyszer kérte, — mondván, hogy a gyermeknek itt kell lennie — hogy küldjék őt a leventeoktatásra. r Édesanyja megint • azt mondta, hogy már elment a leventeoktatásra, de ezenközben a rendőr a szomszédos kamarában különös zörejt hallott és mikor bepillan-1 tott a kamrába, ott találta Horváth Ferencet. (Esztergályos János: Milyen rém lehet ott a rendőr, hogy így félnek tőle az ifjak!) Nem azért dugták el, mert féltek, hanem azért, mert az illető nem akart elmenni az órára. Erre azután elkísérte az illetőt a rendőr- : őrszobára, ahol Horváth Ferenc elmondta Csikós József felügyelőhelyettesnek, sőt az őrszemélyzet parancsnokának, Nyáry László felügyelőnek is, hogy ő azért "nem megy levente- j oktatásra, mert erre őt ifjabb Szőke Ferenc szakszervezeti titkár buzdította, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Nof) aki a munkásokat szervezi és azt mon- : dotta neki, hogy ne járjon el leventeolktatásra, ; mert arra kötelezve nincs és arra őt semmi- ' féle módon kényszeríteni nem lehet. (Viczián István: Érdekes!) Másnap ugyanez az ifjabb Szőke elment a rendőrségre és e miatt a brutalitás miatt panaszt emelt. Ekkor a rendőr- , tisztviselő, Nyáry László főfelügyelő azt kérdezte, hogy mi címen emel ő panaszt, mije ő ennek a Horváth Ferencnek, hiszen panasztételre vagy az illetőnek, vagy a szülőknek van jogosultságuk. Azt mondotta tehát, hogy az ő panaszát tudomásul nem veszi. Közben azonban megtudta, hogy az illető^ fiú^ künn várakozik. Behívta a fiút és attól kérdezte meg, hogy van-e neki valami panaszia, mire ő kijelentette, hogy neki semmi panaszra való oka nincs és őt nem is bántalmazta senki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Esztergályos János: Miniszter úr, miniszter úr. csapjon közibük!) Most kérdés, hogy az illető honnan tudta venni a sérüléseket. Nem első alkalommal találkozunk ilyen bizonyítványokkal, amelyekben a tényeknek megfelelően állapíttatik meg... (Esztergályos János: Az orvosi bizonyítvány!) Az nem azt mondja, hogy a rendőrtől kapta. (Esztergályos János: És a jegyzőkönyv honnan veszi?) Az nem állapítja meg, csak azt állapítja meg, hogy valószínűleg ettől lehetett, mert ezt mondta. Ha mást mondott volna, akkor a doktor azt írta volna bele, lehet, hogy attól van. De ez nem szolgál bizonyítékul arra vonatkozóan, amit a képviselő úr állít, mert maga a bizonyítvány sem állítja ezt. A képviselő úr csak felolvassa a bizonyítványt. Ezek igen hangzatosak és nem egyszer találkozunk ilyen ülése 1931 február 25-én, szerdán. 467 bizonyítványokkal... (Esztergályos János: Dn állítják a tanuk és a sértett!) Az illető viszont azt állítja ... (Esztergályos János: Hazudnak azok az urak, akik ezt állítják! A sértett mást állított.) Elnök: Rendreutasítom Esztergályos képviselő urat. Scitovszky Béla belügyminiszter: A sértett, amikor behívták és megkérdezték, van-e panasza, azt állította, hogy nincs, őt nem bántalmazta senki. Mármost állításaimat nem tudom összeegyeztetni képviselőtársam állításaival, mert nem

( tudom a magam részéről oly hirtelen megállapítani, mint amilyen hirtelen a képviselő úr megállapította, hogy ki hazudik. En nem mondom azt, hogy hazudik, de viszont kikérem magamnak azt, hogy az én jelentéseimre vonatkozólag mondja az igen t. képviselő úr azt, hogy azok hazudnának. Az orvosi bizonyítvány nem konstatálja azt a tényt, hogy a rendőrségen kapta volna a bántalmazást, mert hiszen ott ' hasbarúgásról volt szó, e szerint pedig a fején van a sérülés, akkor tehát nem tudom ezt a kettőt összeegyeztetni, tudniillik, hogy a hasbarúgás hogyan csúszott fel a fejére. (Derültség a jobboldalon.) Ezt méltóztassék az orvosi bizonyítvánnyal elintézni, nem pedig azokkal az adatokkal, amelyeket én bátor vagyok itt előterjeszteni. En itt. inkább azt látom, hogy agitáció folytatódik és folytattatik (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) azok részéről, akiknek abszolúte nem szimpatikus a leventenevelésnek az a szisztémája, amelyet a magyar törvényhozás inaugurált. (Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok?!) • ; E hazafias szellemiben való neveltetés úgy látszik nem tetszik olyanoknak, akik az ifjú munkásokat más irányban szeretnék téves utakra elvezetni és elkalauzolni, de ebben szembe fogják magukat találni az összes hatóságokkal. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Intézkedtem, hogy ne ezek az ártatlan, ifjú gyermekek bűnhődjenek, hanem azok a szakszervezeti titkár urak, (Ügy van! . Ügy van!) akik^ az ifjúságot szeretnék az érvényben levő törvények ellen izgatni. Ezek a bűnösök, ezekkel szemben kell eljárni. A magam részéről az intézkedést meg is tettem, védem az ifjúságot, t. képviselőtársam pedig segítsen nekem azon az, úton, hogy igenis mindaketten összefogva, a törvény ellen izgatók és lázítók ellen egyetértőleg tudjunk eljárni. Kérem f a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció a kultuszminiszter úrhoz is van intézve. Amennyiben az államtitkár úr nyilatkozni kíván, a szó őt illeti. Petri Pál államtitkár: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy Esztergályos János t. képviselőtársam interpellációjának a kultuszminiszter úrra vonatkozó részére én adjam meg a választ. Azt kérdezi a t. képviselő úr, hajlandó-e a kultuszminiszter úr intézkedni hogy a r leventeköteles r ifjakkal szemben a testi fenyíték alkalmazását eltiltsák. Már amint az előző interpellációra adott válaszomban voltam bátor kifejezetten hangoztatni, a testi fenyíték alkalmazása sohasem volt megengedve, több ízben rendeleteket adtunk ki, amelyekben hangsúlyoztuk, hogy ez tilos és minden egyes esetben a legszigorúbban megbüntettük az olyan leyenteoktatókat, akik a testi fenyíték alkalmazására vetemedtek. Hogy ebben a _ tekintetben szigorúan jártunk el, azt mutatja az is, hogy legújabban, 69*