Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

370 Az országgyűlés képviselőházának 4.68 elfogadhatatlan, hogy amikor a búzaárak foly­ton esnek és esnek, akkor az legyen a téma, hogy a kenyeret pedig meg kell drágítani. Azért akarom az állam kezébe adni ezt a dol­got. Es ha csak az az akadály, hogy nem ren­delkezik az állam a szükséges összegekkel, amelyek segítségével a felvásárlást elvégez­hetné, akkor tessék belenézni a hiteléletbe, tes­sék megnézni, hogy mi történik ott! Tessék végre megszámoltatni azokat, akik számadásra vannak kötelezve. Utóvégre nem lehet a Tébe. az ország ura. Utóvégre az üzemek, amikor megindulnak, mindig állami törvények alap­ján és az állam által adott engedélyek szerint indulnak meg és tartják fenn üzemeiket. Kér­dezem én: csak éppen a bankok gazdálkodhat­nak teljesen szabadon? Azok a bankok üze­müknek, munkájuknak végzésére nem kapnak szabadalmat az államtól? Hiszen azok az államtól kapnak engedélyokiratot, amelyben körvonalazva van, hogy mit tehetnek! A ban­kok mindig arra alakulnak, hogy a pénzfor­galmat fogják elintézni, tehát betéteket fog-. nak elfogadni és hiteleket fognak folyósítani. Tessék megnézni, hogyan alakult át a bank­tevékenység. Eszük ágában sincs a pénzfor­galmat lebonyolítani; a bankok áruforgalmat akarnak lebonyolítani és ha én hitelt kérek, akkor a bank ajánl nekem áruhitelt, annyira brutális formában, hogy amikor nekem út­építéshez, épületemeléshez hitelre van szüksé­gem, nem a hitelösszegeket ajánlja nekem a bank, hanem az utat ajánlja, mondván, hogy majd megcsinálom, — meg a házat ajánlja, mondván, hogy majd felépítem. Ez az uzsorakamatnak egyik formája. Mert a közvetlenül pénz formájában kiadott hitelnél beszélni kell róla, hogy azt 8%-ra, vagy 9%-ra adják, de ha én házakat és laká­sokat kapok, nem tudom felfedezni az első látásra, hogy 43% a haszon ezen a vállalkozá­son. A bankot kötelezni kell arra, hogy azt a tevékenységet folytassa, amelyre engedélye van. Tűrhetetlen, hogy egy bank egymaga 43 iparvállalat gazdája, amivel monopóliumot teremt. A kartell csak azért született, mert nem voltak elegendő számban az egyénileg erősek. Aki egyénileg erős, az nem szorul a kartellre. Egy Botschildnak nem kell kartell! A kartell nem egyéb, mint féligerős emberek szövetkezése, hogy egy erős egyéniség szár­mazzék. Az az erős egyéniség azután uralja a gazdasági életet. Voltam bátor megemlékezni arról, hogy rendkívül irritálja az egész kérdés megbírálását és a közvéleményben való kialakulását az a körülmény, hogy éppen a törvényhozók igen sok iparvállalatban és iparvállalat között léte­sült kartellben helyet foglalnak, mégpedig nem mindig Önzetlen alapon, hanem azoknak az iparvállalatoknak és kartelleknek nem egyszer ügyészei, nem egyszer igazgatósági tagjai, vagyis olyan összefüggésben vannak a kariel­lel, amely megfosztja őket a szabad cselekvés­től. A gazdasági élettel bárminő összefüggés­ben álló egyén a köz javára szolgáló törvény­hozói tevékenységét nem fejtheti ki szabadon, úgyhogy az én megítélésem szerint szükséges az összeférhetienségi törvény végrehajtása és amennyiben hiányos, annak oiy értelemben való kiegészítése, hogy ez a közgazdasági tevé­kenység, amely hasznos a magánembernek, amely hasznos a vállalatnak, átalakuljon a közérdek szolgálatává. Mert meggyőződésem szerint igenis, a közérdek szolgálatában va- I gyünk valamennyien jelen és amikor gondol- I kódunk, amikor tanulunk, amikor dolgozunk, '• ülése 1931 február 19-én s csütörtökön. hogy a közérdek javára hozzunk törvényeket és rendezkedjünk be, akkor nagy mértékben irritál bennünket ez a körülmény. Egyébként is a takarékosság jegyében vagyunk az egész vonalon és némely helyen — meg kell állapí­tani — ez a takarékosság éppen a legkisebb emberek ellen érvényesül. Maga a Képviselőház a maga 245 képviselő­jével a mai szegény Magyarországon az én megítélésem szerint pazarlás és nem is látok igazságot ebben a beosztásban. Ha méltóztat­nak elgondolni, hogy olyan kerületeink van­nak, ahonnan 600 választó küld be ide egy kép­viselőt, és van olyan kerületünk, ahonnan 25.000 választó küld be egy képviselőt, akkor látni fogják, hogy ez nem igazságos beosztás. Amikor a budapesti viszonylatot vagyok bátor itt felemlíteni, felhívom a figyelmet arra, hogy Budapestnek van kétségtelenül a legintelligen­sebb választóközönsége az országban. A tör­vényhatósági városok mellette hasonlóknak mondhatók. Budapesten 12—13 ezer választóra jut egy képviselő! Méltóztassék ezt országos átlagba átfordítani, s akkor ebből a műveletből az kerül ki, hogy ennek a Képviselőháznak lét­száma legfeljebb 150 képviselőt jelentene. Tes­sék kiszámítani, mit jelent az, ha 245 képviselő helyett 150 képviselő van! Ez komoly dolog és komoly takarékossági szempont. Nem is képzelem, hogy ebben a tekintetben a kormány egyáltalában nem gondolkodik^ mert szerintem egészen igazságtalan és helytelen be­rendezkedés az, hogy^ az egyik oldalon 600 vá­lasztó küld be egy képviselőt, a másik oldalon pedig az ország: legintelligensebb választókö­zönségéből 13 000 választó kell ahhoz, hogy egy képviselőt beküldhessen. Budapesten is sok a képviselő, meggyőződésem szerint még ezt az átlagos számarányt is fel lehetne emelni akár 15 000-re, s .akkor kikerülne egy olyan összetétel, amely az én megítélésem szerint megfelelne Magyarország mai viszonyainak. Ezen változ­tatni mindig lehet; reméljük, hogy módunkban lesz még a mi életünkben változtatni ezen a helyzeten, de most^ átmenetileg is az én megíté­lésem szerint történnie kell valaminek ebben a kérdésben. A hitellel kapcsolatban visszatérek még egy kérdésre, hiszen a hitelkérdést a legfontosabb témának tartam. A hitelkérdéssel kapcsolatban rendszerint nemcsak a közületek, hanem a ma­gánhitelezők is megakadnak azon, hogy a ma­guk gazdaságának vitelére nem tudnak fedeze­tet találni. Nem egy eset van példakép az or­szágban, hogy párszáz pengőn múlik eerv-egy ember tönkremenetele, azt teljesen kéntelen a maga megmentésére hitelhez jutni. A hitel ki­elégítése tekintetében a múltban a székesfővá­ros is telje a en ki volt szolgáltatva a magán­gazdasági életnek, illetőleg a b ankkartellnek. A székesfőváros sem tudott végrehajtani «em­>mit a bankkartell hozzájárulása nélkül. Előze­tesen le kellett tárgyalni mindent, különben kár volt minden tervezgetés. Sok időbe, a ke­resztény irányzat tíz esztendei munkájába ke­rült, hogy a székesfővárosnak van Községi Ta­karékpénztára- amelynek igen veszedelmes el­lenfelekkel kellett megküzdenie, mert hiszen a Tébe. és a Téhé.-vel kapcsolatos fívosz. és egyebek erős eUenáramlatot indítottak meg egv ilyen feilnHéssel szemben. Mégis a kor­mány bölcs belátása a fővárost ab'Ha a hely­zetbe hozta, hoerv van saját takarékpénztára. Amíg ez nem volt meg. megtörtént, hogy pél­dául a vízműveknél a fölös bevételeket a sza­bályzat szerint ibe kellett szolgáltató a bankba és a vízművek ezért kapott 4'5—5%-os

Next

/
Thumbnails
Contents